Bukott szupermenedzserek Amerikában

Az új hitves negyvenedik születésnapját mesésen ünnepelték meg. Az egész családi és baráti kompánia átruccant New Yorkból Itáliába, ahol is a pincérnőből lett feleségnek leesett az álla: a Szardínia szigetén rendezett luxuspartin a vendégeket gladiátoroknak öltözött pincérfiúk fogadták, bent már tógában és fejükön babérkoszorúval szolgálták fel a különféle finomságokat, Michelangelo Dávidjának jégszobor másolatából finom nedű csorgott, és volt tűzijáték, meg miegymás. A buli több mint kétmillió dollárba került. No, nem a férjnek, az amerikai Dennis Kozlowskinak, hanem az általa irányított vállalatnak, a Tyco Internationalnak. A nagyvonalúság finanszírozója ugyanis a cég volt. Engedély nélkül, persze.
Dennis Kozlowskinak ma minden centjéről pontos számlát kell benyújtania a bíróságnak. Villanyszámlájától kezdve a bevásárlóközpontokban elköltött dollárokig, mindenről pontosan el kell számolnia. Büntetőper folyik ellene. A vád: az általa irányított cégóriás vagyonának hűtlen kezelése. Megdézsmálása. Kozlowski ugyanis – cége pénzügyi igazgatójával együtt – mintegy hatszázmillió dollárt emelt ki a vállalati kasszából. Ebből élt fejedelmi módon, szórta a pénzt.
Most, ha nem is él szűkösen, de életmódján mindenképpen változtatni kényszerült. Akárcsak a többi amerikai vállalatvezető „jómadár”, akiket az elmúlt hónapokban fogtak perbe vagy jobb esetben csak menesztettek. Tucatnyian vannak.
Az elmúlt egy esztendőben egymást érték a cégbotrányok az Egyesült Államokban. A skandalumok főszereplői a legnagyobb becsben tartott vállalatok és csúcsmenedzsereik voltak; például a General Electric, az Enron, az Adelphia Communications, a WorldCom vagy Kozlowski Tycója. A botrányok szépen rávilágítottak arra, vajon mi az, ami nem működik – pontosabban nagyon is működik, de rosszul! – a korporatív Amerikában?
Kiderült, hogy e nagy cégek, vállalatóriások csaltak a könyvelésnél, manipuláltak a részvényekkel, becsapták hitelezőiket; vezetőik pedig többé-kevésbé rendszeresen dézsmálták a cég vagyonát. Vagy úgy, hogy – mint Kozlowski – ilyen-olyan formában leemeltek maguknak, vagy eleve olyan menedzserszerződéseket kötöttek, amelyek mesés életszínvonalat biztosítottak számukra. Mint a General Electric Jack Welchnek, a menedzserek menedzserének tartott volt GE-elnöknek. Ámbátor tegyük hozzá: Welch szerződése – mint általában a menedzseri szuperszerződések egész sora – nem dézsma, hanem ügyes megállapodás kérdése. A Welch-féle kontraktussal csupán az volt a bökkenő, hogy nyilvánosságra került és a részletek nyomán olyan kép alakult ki, mintha Welch is hasonszőrű volna a csalárd vállalatvezetőkkel. (Jack Welch egyébként szerződése részleteinek napvilágra kerülése után le is mondott szerződésben rögzített juttatásairól.)
A botrányhőssé alacsonyodott egykori vállalatvezetők azonban korántsem tűntek el a publikum figyelő tekintete elől; igaz, ma már nem irigylésre méltó életkörülményeikről ír a sajtó, hanem jobbára jogi-bírósági bonyodalmaikról. S arról, lám, mekkorát is lehet potytyanni a csúcsokról!
Ámbátor, ez a pottyanás is relatív. A valahai csúcsmenedzserek ugyanis – bár immár korántsem élnek oly kényelmesen, ahogyan azt eleddig megszokták, de – nem élnek kimondottan rosszul. Bíróságokra járnak ugyan, vádalkukba bocsátkoznak, alkalmasint (átmenetileg!) börtönben is ülnek vagy hasonlóknak néznek elébe, sokuktól az útlevelet is bevonták, ám változatlanul építkeznek, nyaralgatnak, s az Államokon belül utazgatnak.
Andrew Fastow (az Enron volt pénzügyi igazgatója) például – miközben sikkasztásért eljárás folyik ellene – változatlanul kocog a Houston melletti Rice Egyetemen, rendszeresen részt vesz az egyetemi baseballcsapat edzésein és meccsein és a hétvégeken csónakázni jár, nagy baráti társasággal. Kozlowski is hasonlóképpen nyaralgat: floridai csodavillájában élvezi a ragyogó téli nap melegét, sőt a hatóságoktól arra is engedélyt kapott, hogy kisíelje magát Coloradóban, ahol szintén csodavillát építtetett. Scott Sullivan, a WorldCom bukott pénzügyi igazgatója zavartalanul építkezik a floridai Boca Ratonban. Igaz, ügyvédje, Irving Nathan szerint fő foglalatossága mégiscsak a perre való készülődés, ám minden bizonnyal ez sem aggaszthatja őt túlságosan. Új otthona ugyanis mindenképpen biztonságban van-lesz: a floridai törvények szerint házat és földet nem lehet hitelezőknek elárverezni.
Sullivan mozgását a hatóságok Floridára, Washingtonra, Mississippire és New Yorkra korlátozták. A volt csúcsmenedzserek mindegyikének egyébként ilyesfajta korlátozásokat kell elviselnie.
Így járt Mark Swartz, a Tyco volt pénzügyi igazgatója is, akinek külön bírósági engedélyt kellett kérnie, hogy anyósáékat meglátogathassa Kaliforniában. Swartz tárgyalásának újabb „epizódjára” egyébként éppen a napokban került sor. „Jogosulatlanul nyúlt a Tyco-pénzekhez és személyesen segédkezett, illetve könnyítette meg, hogy mások visszaéléseket követhessenek el” – áll a manhattani bíróságon felolvasott vádiratban. Robert Morgenthau ügyész társtettesként – Kozlowskival együtt – való felelősségrevonást sürget Swartz esetében is, aki 1995–2000-ig volt a Tyco pénzügyi igazgatója.
„Az életem drámaian megváltozott!” – panaszkodott a minap a The New York Times című napilapnak a hetvennyolc esztendős John Rigas, az Adelphia Communications alapítója és volt elnöke. Őt és két fiát egymilliárd (!) dollár elsíbolásával vádolják. S az ő élete tényleg rosszra fordult. Előzetes letartóztatásban van s még korlátozásokkal sem folytathatja korábbi életvitelét. Ráadásul – életkorából adódóan is – az ő karrierjének végképp befellegzett. Még annyira sem tud újrakezdeni, mint Kenneth Lay, az Enron valahai elnöke, aki napjai jó részét magánirodában tölti, s ott jótékonysági tervezetek kidolgozásán serénykedik. Bár az is kiszivárgott, hogy új beruházási lehetőségek felkutatásával is foglalatoskodik.