Ez a felvetés tökéletesen beilleszkedik a Washingtonban immár igazoltan óriási befolyásra szert tett héják elképzeléseibe, miszerint „demokratizálni” kell az egész Közel-Keletet, köztük elsősorban az Egyesült Államok érdekeire és Izrael biztonságára fenyegetést jelentő országokat.
Az izraeli–szír szembenállás miatt annyi biztos, hogy az amerikai hírszerzés már felmérte a szíriai célpontok listáját, és rendelkezik hadműveleti tervekkel. Így tudják azt is, hogy a szír haderő jóval nagyobb ellenállást tudna kifejteni, mint az elmúlt hónapban Szaddám Huszein fegyveres erői. Bár harceszközei zömében szovjet-orosz gyártmányúak, ezek állapota a jelentős ráfordítások miatt jónak mondható. Sőt Oroszország az utóbbi időben is igyekezett korszerű fegyvereket eladni Damaszkusznak, s ez részben sikerült is: 2000-ben ezer Kornet és Metisz–M irányított páncéltörő rakéta és 16 MiG–29-es került az országba – igaz, a Szu–27-esek eladása meghiúsult. A páncélosok tekintetében sem éppen rossz a helyzet: az arab ország T–72-esekkel és T–55-ösökkel nagy számban (több ezer) rendelkezik. Mintegy 260 Scud és 30 korszerűbb SS–21-es ballisztikus rakétával pedig vegyi fegyvereit tudná célba juttatni.
Figyelembe kell venni azt is, hogy a reguláris erők mellett a gerillaműveletekre és öngyilkos akciókra szakosodott Hezbollah és Hamász is védené állásait, alighanem veszélyes elszántsággal.

Városháza-ügy: ez bizony nem kamu