Retorikai melléfogások a kormányfő beszédében

Medgyessy Péter jelenlegi kormányfő nem csak azzal kelthetett megütközést Athénban, hogy az európai uniós csatlakozási szerződést csak ő és a pártelnök-külügyminiszter látta el kézjegyével.
Csehország, Észtország, Lettország, Ciprus, Szlovénia és Szlovákia részéről az államfő is aláírta a csatlakozási okmányt, Mádl Ferenc köztársasági elnöknek azonban nem adatott meg ez a magától értetődő európai gesztus. Medgyessy Péter azonban nem csupán az aláírás kisajátításával válthatott ki értetlenkedést, hanem magával a beszéd tartalmával is. A kormányfő látszólag a nemzeti megbékélés mellett, némiképpen a jobboldali értékrendtől sem távol álló hangon fejtette ki gondolatait európaiságról s magyarságról, ám tárgyi tévedések, csúsztatások találhatók a szövegben. Medgyessy azt mondta beszéde elején: „Európa békés újraegyesítése a berlini fal leomlásával kezdődött, a fal leomlását pedig az indította el, amikor az osztrák–magyar határon elvágtuk a vasfüggönyt, és a német turisták végre újra találkozhattak mesterségesen elválasztott testvéreikkel.” Nem tudni, Németországban mennyire kapták fel a fejüket a „német turisták” kitételen, ám merészség és történelemhamisító kedv kell ahhoz, hogy az akkori Magyarországra menekült NDK-s állampolgárokat turistákként aposztrofálhassuk.
A beszéd következő mondatait sem úszhatjuk meg bántó mozzanat nélkül. Medgyessy ugyanis úgy folytatja: Meghajtom fejem államalapító Szent István király, Rákóczi és az 1848-as forradalom emléke, és 1956 hősei között. Látszólag csupán apró nyelvi baki, részünkről pedig stilisztikai kötözködés, hogy szóvá tesszük a „között” névutó alkalmazását a helyes „előtt” szó helyett. Azonban többről van szó. Ha a tolmácsok „before” helyett „betweent” fordítottak, a diplomaták számára ez azt is jelenthette, hogy Medgyessy az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei között is helyet foglalhatna akár, netán ifjú fővel részt vett a forradalomban. A kormányfő következő mondatát viszont a legszélsőségesebb jóindulattal sem lehet szó nélkül hagyni. Úgy fogalmazott: „Köszönöm a békés rendszerváltást lehetővé tevő ’89–90-es Nemzeti Kerekasztal tagjainak a tevékenységét, de mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a Magyar Köztársaság valamennyi polgárának, akik családjukkal együtt rengeteg áldozatot hoztak az elmúlt esztendőkben.” Tudjuk – hiszen nem telt el olyan sok esztendő –, hogy az ellenzéki kerekasztal-tárgyalások, illetve a Nemzeti Kerekasztal tevékenysége 1989-ben kezdődött ugyan, de még az évben le is zárult, nem nyúlt át 1990-re. Emlékezhetünk rá, hogy 1989 szeptemberében írták alá a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásairól szóló megállapodást. Hogy mégis miért került bele Medgyessy Péter beszédébe ez a bántó és súlyos tévedés? Feltehetőleg nem csupán véletlen hibáról van szó, hiszen a baloldal visszatérő koncepciója, hogy a pártállamból a demokráciába való békés átmenetet saját maga sikereként tüntesse fel. Ha sikerül elhitetni, hogy a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások 1990-ig tartottak, úgy azt a hatást kelthetik a nemzetközi közvéleményben, hogy a lengyelországi átmenethez hasonlóan szinte nem is volt szükség szabad választásra, ráadásul 1990-ig, Antall József kormányának létrejöttéig konszenzus volt a magyar belpolitikai életben. Ez pedig azt sugallja, hogy a belpolitikai viharok akkor keletkeztek, amikor már nem az MSZMP–MSZP politikusai irányították az országot.
Medgyessy Péter egy idézettel is élt, azt mondta, „egy magyar költő azt írta: szabad nép tesz csuda dolgokat”. Ezzel kapcsolatban szintén fontos megjegyeznivalónk van. Berzsenyi Dániel megérdemelte volna, hogy neve az uniós ünnepségen elhangozzék. Másrészt azt is megérdemelte volna, hogy pontosan idézzék. Az idézet ugyanis, amely A magyarokhoz című, 1807-ben írt ódájából való, így hangzik : „Nem sokaság, hanem lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat.” A véletlen avagy szándékos pontatlanság kellemetlen asszociációkat kelthet: emlékeztetünk rá, 1990-ben Antall József miniszterelnök tette szóvá, hogy az SZDSZ megmásította Berzsenyi szlogenként alkalmazott sorait.
A kormányfő beszéde vége felé azt is mondta: „Ma már látszik, az Európai Unió, benne jóval több mint tízmillió magyarral, a világ egyik legfontosabb térsége lesz, de ehhez párbeszéd, konszenzus, egymás tiszteletén nyugvó politika kell.” Egy beszéd elmondásához azonban néha számolni is tudni kell, hiszen a jóval több mint tízmillió magyar – sajnos – erős túlzás. Ha Szlovákia és Szlovénia magyar nemzetiségű lakosságát is ideszámítjuk, a 11 milliót sem éri el ez a szám. Arra pedig keserűen emlékezhetünk, milyen vihar tört ki, amikor Antall József lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének vallotta magát. Ha nem Medgyessy Péter, hanem egy polgári politikus ejti ki száján ezt a mondatot, a vihar feltehetőleg most sem maradt volna el.