A terminátor

Itt Európában csak az osztrákok tudtak felhőtlenül örülni Schwarzenegger kaliforniai győzelmének. A Die Presse például több oldalt szentelt a híressé vált honfitárs méltatásának, kiemelve, hogy „Arni” győzelmével Ausztria ismét felkerült a térképre. Ad Melkert, a holland munkáspárt valamikori vezetője azonban egészen más húrokat penget. A volt munkáspárti vezető – aki miután pártja 2002-ben elvesztette a választásokat, a konzekvenciákat levonva a Világbanknál keresett egy igazgatói állást – a holland De Volkskrantban arra figyelmeztet, hogy „a demokrácia veszélyben van, ha média cézárok, hírességek és pénzügyi érdekek játékszerévé válik”.
A Guardient egyenesen sokkolta a kaliforniai választási eredmény: „Schwarzenegger kormányzóvá választása a legnagyobb politikai tréfa, amióta Hartlepool egy majomruhába öltözött embert választott polgármesternek”.
Az utalás megértéséhez tudni kell, hogy az Anglia északkeleti tengerpartján fekvő városka 2002-ben egy független jelöltet, a helyi futballcsapat majomnak öltözött kabalaemberét választotta polgármesternek, aki 60 százalékos választási eredményével messze megelőzte a második helyre szorult munkáspárti jelöltet. A Downing Streetet kétségbeejtő választási eredmény azonban talán a városka lelkiismeret-furdalásának is köszönhető. Történt ugyanis, hogy a napóleoni háborúk idején egy francia hadihajó roncsaival egy majmot sodort Hartlepoolban partra a víz, akit a matrózok szórakozásból matróznak öltöztettek. Az ellenséget nem ismerő helybeliek a majmot francia kémnek nézték, és – miután nem akart vallani – felakasztották.
A Guardien párhuzamot von Reagan és Schwarzenegger között, rámutatva, hogy Reagan, akit 1966-ban választottak meg Kalifornia kormányzójának, majd 1980-ban az Egyesült Államok elnöke lett, legalább egy évtizedig készült erre a szerepre. Különbségként emeli ki az újság azt is, hogy míg Reagan kitűnően tudta felolvasni a számára megírt beszédeket, Schwarzenegger alig tud hangosan kimondani egy amerikai mondatot.
Az European Voice szerkesztőségi cikkében arra mutat rá, hogy Schwarzenegger megválasztását az európai politikai berkekben meglehetős ellenszenvvel fogadták, mert az európai politikusok a Palazzo Chigi jelenlegi lakójától (vagyis Berlusconitól) eltekintve az „intelligentsia” köréből rekrutálódnak. Bár azután maga a lap is megjegyzi, hogy ez az intelligencia azért kevés volt ahhoz, hogy Európát a gazdasági növekedés útjára terelje.
Mindehhez talán annyit tehető hozzá, hogy bármi is a véleményünk Reaganről és az amerikai politikai rendszerről, tény, hogy Reagan alatt Amerika szuperhatalommá vált, míg a színész gazdaságpolitikáját felületesen másoló európai „intelligentsia”, ha nem akarjuk nagyon szépíteni a dolgot, tulajdonképpen csődbe vitte Európát. A csődöt nem is annyira a lényegesen lassabban növekvő, sőt már-már stagnáló gazdaság, a magas munkanélküliség, hanem a korábbi technológiai rés szakadékká növekedése jelenti.
Most pedig annak a Berlusconinak a gazdasági programjával akarnak kimászni a válságból (gondolok itt a minap elfogadott 220 milliárd eurós közlekedésfejlesztési programra), akit az európai sajtó semmire sem becsül. Ez a sajtó, amely hetekig foglalkozott a Berlusconi programbeszédébe állandóan bekiabáló szocialista képviselőnek odavetett megjegyzéssel, egy szót sem szólt magáról a programról, amelybe az eredeti gondolatokra nem igazán képes „intelligentsia” most belekapaszkodik.
Jövő júniusban Európában is választások lesznek, az európai választási rendszer azonban nem teszi lehetővé, hogy a nép közvetlenül válasszon elnököt magának. Így nem fenyeget bennünket az a veszély, hogy mondjuk a szélesebb közvélemény számára teljesen ismeretlen Romano Prodi (a bizottság elnöke, európai miniszterelnök) helyett mondjuk Gérard Depardieu-t vagy Sophia Lorent válasszuk meg elnökünknek, bár lehet, az utóbbiakkal jobban járnánk.