A jelentés közzététele óta a gyermekvédelmi szakemberek és a gyermekvédő szervezetek két nagy konferencián és számtalan megbeszélésen próbálták kideríteni, elrontottak-e valamit, illetve azt, hogy mi a teendő.
Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter – aki, úgy tűnik, inkább magáénak érzi a kérdést, mint a gyermekek ügyeivel egyébként foglalkozó tárca – október első napjaiban bejelentette, hogy az Igazságügyi Minisztérium elkészítette a családon belüli erőszakkal foglalkozó törvénycsomag-tervezetet. A miniszter asszony a jelentés kapcsán egyeztetést kezdeményezett az Igazságügyi Minisztérium mellett a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériummal, valamint a szociális és egészségügyi tárcával, a kormányszóvivő pedig bejelentette, hogy „a kormány fokozni kívánja a jogérvényesítés lehetőségét, nemcsak a gyermekbántalmazás, de más gyermekvédelmi és szociális szolgáltatás terén is. Ezért létrejött az Egységes Betegjogi Közalapítvány.”
A listán hazánkkal szomszédos helyre sorolt Csehországban és Új-Zélandon is hasonló hullámokat vetett a vizsgálat.
De lássuk, miről is ír a jelentés? Először is csupán a fejlett ipari országokat, az úgynevezett OECD-tagokat vizsgálta a jelentés, hiányoznak tehát a felsorolásból azok az államok (Kína, India, egyes arab országok), ahol mindennapos gyakorlat a leánycsecsemők meggyilkolása, illetve elhanyagolása, minek következtében kislányok milliói hiányoznak a népesedési statisztikákból.
Az UNICEF jelentése szerint a vizsgált országokban évente 3500 tizenöt évnél fiatalabb gyermek hal meg bántalmazás következtében, beleértve az újszülöttek meggyilkolását is. A listát Portugália vezeti, ott százezer gyermekből 3,7-et ölnek meg a szülei, az USA-ban 3,2-et, Mexikóban hármat. Az ismert esetek száma Spanyolországban, Görögországban, Olaszországban, Írországban és Norvégiában a legalacsonyabb.
A jelentésben a kilencvenes évekből öt, pontosan meg nem nevezett esztendő statisztikáit vették figyelembe. E szerint öt év alatt nálunk 113 gyermek halt meg bántalmazás miatt – közülük 51 csecsemő –, vagyis minden második héten egy. Izlandon ez idő alatt összesen egy gyermek vesztette életét a szülei brutalitása miatt. A közölt számok tizedében-harmadában nem teljesen egyértelmű a szülő szándékossága, Magyarország esetében a nem bizonyított esetek arányát százezer gyerekre számolva 0,2 főre teszi a tanulmány. Az adatok értelmezése kapcsán a vizsgálat készítői megjegyzik, hogy a csecsemőknek háromszor akkora az esélyük arra, hogy megölik őket a szüleik, mint az 1–4 év közöttieknek, akik viszont kétszer olyan gyakran lesznek áldozatok, mint az 5–14 évesek.
A tanulmány hivatkozik egy kanadai vizsgálatra, amely szerint a gyilkossági esetek 41,3 százalékában a biológiai apa, 39,9 százalékában a biológiai anya; 11,1 százalékában a nevelőapa, 3,4 százalékában a mostohaanya, 4,9 százalékában más rokon az elkövető. Ugyancsak hivatkoznak egy ausztrál becslésre, ami azt mondja, hogy egyetlen napvilágra került gyermekbántalmazás mögött 150 eltitkolt eset áll.
A tanulmány szerzői azt a végkövetkeztetést vonják le, hogy azokban az államokban, ahol összességében magas az erőszakos bűncselekmények száma (például az Egyesült Államokban), ott a gyermekekre is gyakrabban emelnek kezet. Abban a tizenegy államban, ahol viszont törvény tiltja a gyerekek testi fenyítését, a halállal végződő bántalmazások előfordulása is visszaesett, és – jegyzik meg a kutatók – ez a csökkenés a vizsgált országok összességében is igaz. A durvaság okai között első helyen áll a szegénység, a stressz, az alkohol és a drog. Ennek illusztrálására egy amerikai adatsort közölnek, amelyből az derül ki, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek évi 15 ezer dollárnál kevesebből élnek a szülei, több mint tizenötször nagyobb az esélyük arra, hogy maradandó károsodást szenvedjenek szüleik bántalmazása következtében, mint azoknak, akiknek a családja évi harmincezer dollárnál magasabb jövedelemmel rendelkezik.
Az UNICEF magyarországi képviseletének vezetője, Kecskeméti Edit úgy tudja, hogy az Innocenti intézet hivatalos magyarországi adatok alapján dolgozott. Azt mondja, a statisztikákat eddig is ismerték a gyermekvédők, azonban a halállal végződő esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Véleménye szerint nem működik jól a jelzőrendszer, a gyermekvédelemben dolgozók (családvédelmi szolgálat, óvónők, orvosok) nem tudnak arról, mit csinál a másik. Az UNICEF csak annyit tehet, hogy felhívja az államok figyelmét a gyermekjogi egyezmény betartására, ahhoz viszont közös társadalmi akaratra lenne szükség, hogy Magyarországon is törvény mondja ki: a gyermek nem a szülő tulajdona, nem bánthatja, nem tehet vele azt, amit akar. Svédországban, ahol hosszú idő óta létezik ilyen jogszabály, a társadalom ma már 90 százalékban elutasítja a gyermekek verését, míg 1970-ben csak a lakosság fele vélekedett így.
Magyarországon egyébként jelenleg is több jogszabály tiltja a gyermekbántalmazást: az alkotmány, a gyermekek jogaira vonatkozó ENSZ-egyezmény 19. cikkelye, a gyermekvédelmi törvény, a családvédelmi törvény, illetve a büntető törvénykönyv több utalása.
Az Innocenti intézet által felállított rangsor több országban vitát váltott ki. Volt, akik sokallták, mások kevesellték a számokat. A cseh Nas Dite (Gyermekünk) nevű civil szervezet évi ötven, bántalmazás miatt bekövetkezett cseh gyermekhalálról tud, ők is a jelentés kapcsán nyilatkoztak erről. Az interneten olyan adat is található, mely szerint az Egyesült Államokban hetente 127 gyermek hal meg a szülei kegyetlenkedése következtében.
Az újszülöttgyilkosságok magas aránya azt bizonyítja, hogy a gyermekeket legtöbbször az anyák bántalmazzák, és ez igaz azokra az esetekre is, amelyek nem végzetesek. Bethlen Anna szociológus az esélyegyenlőségi tárca nevében lapunknak ezt azzal magyarázta, hogy a nők töltenek több időt a gyerekekkel, ha időarányosan elosztanánk a kegyetlenkedések számát, azt látnánk, hogy az apák agresszívebbek. Úgy gondolja, hogy a családon belüli erőszak döntően a nők ellen irányul, az újszülöttgyilkosságokat is csaknem minden esetben nagyon rossz helyzetben lévő, súlyosan bántalmazott nők követik el, akik beszűkült tudatállapotban vannak.
A tárca olyan oktatási program kidolgozását kezdeményezi, amely megtanítaná a leendő szülőket azokra a technikákra, amelyek segítségével a gyermekek verés nélkül is nevelhetők.
***
Ismert tettes által gyermekkorúak sérelmére elkövetett,
halállal végződő bűncslekmények Magyarországon
1989
csecsemő 27
1–13 éves 9
14 éves 1
összesen: 37, ebből szülő által elkövetett 21
1999
csecsemő 12
1–13 éves 15
14 éves 1
összesen 28, ebből szülő által elkövetett 13
2000
csecsemő 10
1–13 éves 8
14 éves 1
összesen 19, ebből szülő által elkövetett 13
2001
csecsemő 23
1–13 éves 5
14 éves 0
összesen 28, ebből szülő által elkövetett 22
2002
csecsemő 12
1–13 éves 4
14 éves 1
összesen 17, ebből szülő által elkövetett 13
2003. januártól augusztusig
csecsemő 7
1–13 10
14 éves 2
összesen 19, ebből szülő által elkövetett 14
Forrás: ORFK
origo.hu
Itt vannak Orbán Viktor legerősebb mondatai Ukrajna uniós csatlakozásáról – videók
