Apró

S Z I G O R Ú A N B I Z A L M A T L A N

Gyurcsány Ferenc ismét létrejött, és ezúttal az Index internetes újság pixelein fejtette ki mindazokat a téziseket, amiket minden esetben ki szokott fejteni. A közkedvelt milliárdos, aki a rendszerváltás éveiben kidolgozta Merjünk Aprók lenni! című, személyre szabott életpályaprogram-modelljét, igencsak furcsállja, hogy az a sok ember, akinek nem volt módja vagy kedve benősülni az Apró dinasztiába, most miért néz rá görbén. Önmagában ez valóban nem lenne említésre méltó történet, ha valaki történetesen Apró unokát vesz el feleségül, hát tegye, ezért nem görbén kell ránézni, hanem éppenséggel nyájas részvéttel, mert ha a mérleg egyik serpenyőjébe a kapcsolati tőke kerül, a másikba az anyós, hát ki tudja, hogy merre zuhan el az eszköz.
A neheztelés igazi oka a népszerű Gyurcsány Ferenc sajátos magántőke-felhalmozási technikáiban keresendő, ám ennek kritikáit az önérzetes milliárdos állandóan visszautasítja. Most is. „Határozottan azt állítom, téves az a beállítás, hogy politikai kapcsolataimnak köszönhetem üzleti sikereimet.” Itt nincs mit tenni, ha Gyurcsány Ferenc ezt határozottan állítja, akkor jobb lesütött szemmel odébb állni. Hiszen ez egy derék fiatalember. Most mondta, hogy az. És még büszke is az ifjú mágnás. Ezt is ő mondja. „Azt, ami benned van, csinálhasd meg, és ha ezáltal különb leszel, legyél büszke arra, amit elértél. Azzal természetesen szembemegyek, amikor azt mondják, hogy amögött, amit elértem, nem valódi teljesítmény, hanem mutyi van.” Ezen a ponton talán érdemes megkockáztatni azt a szelíd ellenvetést, hogy ugyan miféle sajátos Gyurcsány-teljesítmény rejtőzik például a balatonőszödi kormányüdülő megvásárlása, majd állami visszabéreltetése mögött. Az üdülőt gyakorlatilag titokban hirdette meg az akkori kancellária, amelynek mélyén államtitkárként ott derengett Gyurcsány Ferenc közeli barátja és üzletfele, Szilvásy György. A hirdetésre az élelmes Gyurcsány Ferenc azonnal lecsapott, némi készpénzért átvette az épületet, majd nyilván nagy meglepetéssel konstatálta, hogy az eladó kész visszabérelni az ingatlant, történetesen havonta olyan összegért, ami megfelel a vevő által még megfizetendő lízingrészletek mértékének. Ez valóban valódi teljesítmény, „mutyinak” – hogy a miniszter szóhasználatát idézzük – semmiképpen sem nevezhető. Még valódibb teljesítmény, hogy Gyurcsány Ferenc az eljárást megismételte egy Szalay utcai ingatlannal, a vevő megint ő volt, az eladó és a visszabérlő pedig megint a Miniszterelnöki Hivatal, amelynek mélyén államtitkárként természetesen ott fénylett Gyurcsány Ferenc közeli barátja és üzletfele, Szilvásy György. Ha ezek nem „mutyik”, márpedig nem azok, ezt maga Gyurcsány Ferenc jelentette ki, akkor valóban valamiféle sajátos üzleti képességek állhatnak a háttérben, amelyek már-már a parajelenségek világába sorolhatók. Gyurcsány Ferenc alighanem erre céloz, amikor úgy véli, hogy „a tulajdonszerzés teljes folyamata sem demokratikus, mert egyéni lehetőségeink, képességeink, adottságaink rendkívül különbözők.”
Azt már tudjuk, hogy Szilvásy révén bőséggel kapott lehetőséget. A képességre is van magyarázat: „az akkori egyetemi KISZ-ben zajló nyilvános vitákban megtanultam gondolkodni, vitatkozni, a lényegest a lényegtelentől megkülönböztetni, koncepciót gyártani.” Adottságnak meg ott volt Apró Piroska. Ez a siker receptje.
Szilvásy György amúgy most közigazgatási államtitkárként ott ragyog a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumában. Hiller István miniszter helyében én nagyon gyorsan utánanéznék, hogy megvan-e még az Operaház.