Fragmentum címmel nyílt közös kiállítása Kálmán Ernő és Major György építésznek a Magyar Építész Szövetség székházának Kós Károly-termében. A negyvenes éveik közepén járó, Ybl- és Pro Architectura-díjas építőművészek nevéhez eddigi, tizennyolc évet felölelő pályájuk alatt számos, közös tervezésű projekt fűződik. Nem mintha egyedi elgondolásaik bőséggel ne lettek volna e szűk emberöltő alatt – mindketten azt vallják azonban: az építészet csapatjáték, amelyet magányosan a legritkább esetben lehet eredményesen művelni.
A tárlat egyszerre épít a számmisztikára és a szimmetriára. A hosszúkás terem végigfutó asztalán három oszlopban sorakoznak az épülettervek: középütt a tizennyolc évet reprezentáló tizennyolc közös munka, kétoldalt pedig kilenc-kilenc (összesen tizennyolc) önálló tervezés. A kiállítás ráadásul a kronológiát is igyekszik tiszteletben tartani, így egyúttal azt is nyomon tudja követni az érdeklődő, miként lesznek kísérletező kedvű mesteriskolásokból érett építészek, akik külföldön is megállják a helyüket.
Ha csak a közös terveket, az 1985-tel induló pályát tekintjük, akkor is szemmel látható a hódítás vágya. Kezdetben olyan maketteket és fotókat láthatunk, mint a szentendrei panzió terve vagy a nyírbátori művelődési ház és zeneiskoláé, az első megvalósult elképzelések azonban egy debreceni hétlakásos lakóház, illetve az őrbottyáni református egészségügyi gyermekotthon bővítése. Már ezek is mutatják az oroszlánkörmöket, miként a nemzetközi megmérettetések – előbb a grúziai Bakurianiban, majd az angliai Birminghamben. Az ezredforduló már kifejezetten a nagyszabású terveké a Kálmán–Major tandem életében: említhető itt a gödöllői városi könyvtár megépült kompozíciója csakúgy, mint a Debreceni Egyetem új épülettömbjei. A sor végén pedig olyan – egyelőre függőben lévő – produkciók sorakoznak, mint a kőbányai Szent László sétány beépítési terve vagy az új, rendezvényközpontként szolgáló debreceni városháza.
A megnyitón dupla ajánlás hangzott el: egyrészt a pályatárs Turányi Gábortól, aki még az építész-mesteriskolás időkből ismeri a kiállítókat; másrészt Jelenits Istvántól, akinek Major György egy időben a tanítványa is volt, s rendfőnökként egy pályázaton mindkettőjüket megismerte. A jelenitsi értelmezés szerint a művészetek közül még mindig az építészet őrizte meg a leginkább az évezredek során képviselt sajátosságát – azt, hogy miközben emberi, a teljességre törekszik. Ezt a törekvést fedezte fel a két kiállító építész munkáiban is. Utalt egy idősebb építész megjegyzésére, aki szerint korunk építészetének a bőkezű Gyula pápákra volna szüksége, a megrendelők viszont Michelangelókat szeretnének – hiszen az igazi mecénások megkönnyítik az alkotómunkát.
Hogy a michelangelói totalitásigény manapság mennyire követhető, afelől Kálmán Ernőnek és Major Györgynek azért van némi kétsége. Talán innen való a Fragmentum cím is: nemcsak azért beszélhetünk töredékességről, mert lezáratlanok az életművek, hanem azért is, mert a sok-sok tervnek csak a töredéke épülhet meg. Pedig a pályázati kívánalmaknak immár mindenben megfelelnek: beszerezték az illendő díjakat, rendelkeznek a szükséges referenciákkal, amelyek mögött közel két évtizedes kemény munka van. De lassan ízelítőt kap a szakma az uniós nyomulásból is. Ha a minőség áradna be Magyarországra, nem is volna baj, ám attól tartanak, hogy a középszerűség zúdul ránk a csatlakozás után. Hamarosan ugyanis már a magyar építész legalizáló aláírására sem lesz szükség ahhoz, hogy a beruházó „hozott építésszel” dolgoztathasson. A magyaroknak nehezebb a külhoni piacokra betörniük: másutt jobban működnek az önvédelmi reflexek.
A beruházóval és a kivitelezővel amúgy is folyamatos a harc. Az ideálishoz leginkább közelítő épületnek gödöllői könyvtárukat nevezik; más esetekben azonban fájó kompromisszumokat kellett kötniük az építés során – a minőségi szempontok rovására. Rengeteg pályázaton kell bizonyítani, míg egy-egy nagyobb munkát ténylegesen elnyernek: a felsőoktatási fejlesztési programon belül például pályáztak Nyíregyházára, Szegedre és Kecskemétre is, míg a debreceni campus tervezését elnyerték. Az ötletek azonban nem vesznek el, csak átalakulnak – az építész pedig sokszor a saját házain kísérletezik. S hogy ez a fragmentum miért hat valahogy mégis teljes egésznek? Ki-ki megfejtheti személyesen is a Kós Károly-teremben, november hetedikéig…
origo.hu
Brutális verekedés szakította meg a majálist – videó
