Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy most, miután befejeződött az eredeti tőkés- réce-felhalmozás, van-e valami diplomáciai teendője (mondjuk az erdélyi magyarsággal kapcsolatban) szeretett miniszterelnökünknek, aki a közvélemény-kutatások szerint egyre kevésbé szeretett.
Azt sem tudom, milyen szerepet szánnak neki a Ludas Matyi-programban az ifjú kommunisták, beöltöztetik-e olasz építőmesternek vagy orvostudornak, hogy így kerüljön Döbrögi uram hátába, akit Fazekas Mihály annak idején hatalmi túlkapásokkal gyanúsított, mivel elhajtatta Matyi lúdjait, és ráadásul meg is verette. A werberi átirat szerint az MSZP a Matyi, a Fidesz pedig a Döbrögi. (Az egyébként zseniális Ron talán nem tudja, hogy a szocialistáknak kényelmetlen, ha Matyit emlegetnek, mivel népünk egykori szeretett vezérét és tanítóját is így hívták volna becézve, ugyebár.) A szerepek kiosztásával egyébként sem minden stimmel. Ugyanis a fentebb említettek értelmében a ludak és récék terelgetésének nem Orbán, hanem Medgyessy a mestere. De magát a ludas szót, másféle értelemben, én magam is megfelelőnek találom.
Az MSZP – miközben Döbrögit háromszor veri vissza – ugyanis sok mindenben ludas, ami szép hazánk áldatlan helyzetét illeti.
A Fiatal Baloldal, amely a viszontverést szívesen vállalná, persze sem a múltról, sem a jelenről nem tehet, a jövőben pedig remélhetően nem sok szerepe lesz. A program viszont mindig működött, csak az arány volt más. A Fidesz egy tévedésére, melléfogására vagy nagyotmondására az MSZP nem hárommal, hanem minimum tízzel válaszolt. S ahogy a párt nagy reménységét, Újhelyi Istvánt nézem, a jövőben erre ráduplázhat.
Számomra kérdéses, hogy a szocialista aktivisták hisznek-e igazukban. Természetesen azt sejtem, hogy az utcai harcosok (a kedvtelésen túl) általában saját vélt igazukért verekednek, így a most utcára küldött baloldali (vagy mi a fene) fiatalok is meggyőződésből vegzálják az embereket, akik közül sokaknak ez nem nagyon tetszik. (Ezért szükséges netán minden aktivista mellé másfél rendőrt állítani.)
Egy kora középkori egyházatya szerint: „Ami nem meggyőződésből fakad, az mind bűn.” Így – bár e szillogizmus csöppet sem tökéletes – minden fanatikus bűntelen. Ha így van, akkor például Újhelyi szent, bár nem ül oszlopon, inkább egy jó kocsiban, nem visel darócot, hanem jó szabású öltönyt és széles nyakkendőt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Medgyessy a példaképe, hiszen a fürgenyelvű aligha választhatja ideálul a nehézbeszédűt. De nemcsak ebben, hanem agresszivitásban is felülmúlja, bár Medgyessyre valószínűleg áll a mondás, hogy lassú víz partot mos, vagy alamuszi macska nagyot ugrik.
Erősen tartok tőle, hogy (egyre kevésbé) szeretett miniszterelnökünk nem húzza ki a négy esztendőt a bársonyszékben. (Bár némely oszlopszentek elüldögéltek ennyi időt odafent.) Persze nem a népharag söpri el, hanem az elégedetlen szocialisták állítják majd félre, ha szükségét érzik. Természetesen ez csak feltevés, ahogy a hozzáértők mondani szokták, az egyik lehetséges forgatókönyv. A másik az, hogy mindvégig marad, s együtt sír vagy nevet az MSZP-vel. Arra azonban őszintén kíváncsi vagyok, hogy lehet ebből a kulimászból kimászni, elkerülni az anyagi-erkölcsi-szellemi-eszmei csődöt. Bár… A magyar populáció immár sokadíziglen mutatta meg, hogy nem véletlenül volt kommün 1919-ben éppen Magyarországon.
Hogy a józan ész mikor kerekedik végre felül, én nem tudom…