Forrong a bagdadi utca

Lehet nézni a történteket innen, lehet nézni onnan, de Irakban a megszállók szemszögéből nézve nem mennek jól a dolgok. Továbbra is elhamarkodott lenne hosszú távon biztos kudarcot jósolni, ám tagadhatatlan tény, hogy egyre több RPG gránát és 7,62-es lövedék röpköd a levegőben, egyre több a robbantásos (köztük öngyilkos) merényletek száma, holott a folyamatoknak éppen a rendeződés irányába kellene mutatniuk. A statisztikák szerint azonban a negatív események intenzitása ugrott meg az utóbbi hetekben. A májusban kihirdetett amerikai katonai „győzelmet” (a pontos terminológia a háborús műveletek lezárulása volt) viszonylagos csend követte, majd egyre emelkedni kezdett a megszállók elleni akciók száma.
A fenyegető tendencia azonban nemcsak az időegységre vonatkoztatott támadások számában mutatkozik meg, hanem azok földrajzi koncentrációjában, és egyre nyilvánvalóbb szervezettségében. Az amerikai védelmi miniszterhelyettes szállása ellen indított támadáshoz (29 RPG gránát csapódott be) nem lehetett elég egy néhány fős csoport, ahhoz több tucat harcosra, valamint beépített informátorokra volt szükség. Az szinte mindegy is, hogy elkeseredett irakiakról (a népi ellenállásról), a Fidajjín Szaddám milíciáról (a bukott rezsim híveiről), külföldi szent harcosokról (az iszlám internacionalizmusról) vagy terroristákról (Anszar al-Iszlam, al-Kaida) van szó. Együtt vagy külön-külön, de igencsak felbátorodtak, és napról napra fokozott nyomást gyakorolnak az amerikai és szövetséges erőkre, amelyek nem képesek elejét venni a támadásoknak. Sőt, egyelőre rendkívül kiszolgáltatottnak tűnnek. Kézenfekvőnek tűnik párhuzamot vonni a megszállt palesztin területekkel. A tény ugyanis, hogy a megszállók a helyi lakosságot súlyosan érintő razziákon kívül nem találnak más eszközt az ellenállók felhajtására, borús képzeteket ébreszthet. A támadók egyre inkább kihasználják az urbánus környezet nyújtotta lehetőségeket, ami sok hadsereg vesztét okozta már a történelemben. Előnyük behozhatatlan. Elég, ha a helyismeretre, a könnyű (civil) ruházatra vagy a lakosság szinte magától értetődő szimpátiájára gondolunk, amelyet az említett razziák csak fokoznak. Fegyverzetük primitív és mindenhol fellelhető, mivel több százezer Kalasnyikov és gránátvető forog közkézen.
Érdemes figyelni az amerikaiak reakcióit, amelyek magától értetődően a „vagy megszöksz, vagy megszoksz” mondás talaján állnak. Az előbbit bármikor megtehetik, de a világpolitikai konzekvenciákat viselniük kell. Az utóbbi a csillagos-sávos lobogóval letakart koporsókat jelent. Ha a jelenlegi trend folytatódik, 2004 novemberéig további kétszáz-kétszázötven amerikai katona áldozza életét az „iraki nép szabadságáért”.