Három madár

Nyilván sokan vannak, akik úgy érzik, hogy Sámson története az ótestamentum egyik legszebb drámája, mely minden részében mai történet. A lélekről, a lélek erejéről és az önfeláldozásról beszél, egyszersmind szerelemről, csalásról, csalfaságról és árulásról. Mindez a pécsi kőtárban jutott eszembe, ahol a román kori altemplomból származó kőfaragványok láthatók, köztük a volt déli lejárat képsora, amely Sámson történetét meséli el. A fotós szeme először az elszálló madarakat vette észre, aztán a kitépett fát… A fényképek előhívása után, a könyvek és lexikonok segítségével ezek jelentését és üzenetét feltehetően meg is értettem. (Noha félreértésre és a félremagyarázásra legalább annyira alkalmas ez a történet.)
Sámson különleges erővel megáldott ószövetségi hős, aki puszta kézzel széttépett egy oroszlánt. Középkori felfogás szerint ez tipológiai értelemben ugyanúgy Krisztusnak a halál és a gonosz feletti győzelmére (Krisztus a pokol tornácán) utal, mint Dávid győzelme Góliát fölött. Erre példa az esztergomi Biblia Pauperum XXIV. fametszete, ahol e három jelenet egymás mellett, egymást erősítve látható.
De „szokták együtt ábrázolni az ókor emberfölöttien erős hősével, Herkulessel, Krisztus pogány előképével is. Herkuleshez hasonlóan néha Sámson is oroszlánbőrbe van öltözve, és buzogányt tart a kezében. Máskor az a szamárállkapocs az attribútuma, amellyel ezer filiszteust vert agyon, vagy a gázai városkapu, amit kiemelt a sarkaiból, és fölvitt egy hegyre a városon kívül.” Sámson árulás folytán vesztette el nagy erejét, midőn bevallotta Delilának, szerelmének, hogy nyíratlan hajában rejlik az ereje. Delila levágta az alvó Sámson haját, majd kiszolgáltatta őt a filiszteusoknak, akik megvakították és fogságba vetették. „A romlást hozó földi szerelem elrettentő példájaként Sámsont is a szerelem rabjai közé számították. Ő az az erős hős, akit egy szép asszony álnoksága igába hajt.”
Élete vége is mának szóló üzenet, amely sokféle árnyalattal bír, tehát félre is értelmezhető akár. Ugyanis amikor a filiszteusok örömünnepet rendeznek bálványuknak, előhívatják a vak Sámsont, hogy szórakoztassa őket. Ekkor az Úr utoljára visszaadja emberfeletti erejét, nekifeszül a terem tartóoszlopainak, romba dönti az egész épületet, miközben maga is elpusztult a filiszteusokkal együtt. Ezt ábrázolják Pécsett is, s ez a részlet látható ezen a képen.
Az első jelenet Sámson harcát ábrázolja, mint általában a román kori plasztikában, itt is az ókori Mithras-dombormű kompozíciójának megfelelően mutatja be a szobrász az ember és az állat harcát. Majd a filiszteusokkal való harc részletei következnek, Delila levágja az ölében alvó Sámson haját. A következő domborművön a vak Sámsont egy ifjú vezeti, majd erejét kipróbálva egy fát húz ki gyökerestől, a következő képen pedig azt látni, hogy megrázza a filiszteusok palotájának oszlopát, amely kettétörik, s a palota összeomlik, maga alá temetve mindenkit. Dercsényi Dezső szerint a Sámson-történet legkülönösebb, szokatlan jelenete a fa kihúzása, a „fanyűvés” képe, hisz ez nem szerepel a Bibliában.
Ezt a részt vettem észre először, pontosabban a kitépett fáról elszálló három madarat. Nem sokat tévedek, ha azt mondom, hogy repülésük nyilván csak a következő fáig tart, ahol fészket raknak. De hát a madárnak könnyű, mert tud repülni; az embernek sokkal nehezebb, hiszen neki otthona, hazája van és sok-sok kötelessége.