Jobbító szándékú kritika a Visegrádi dispután

2003. 10. 19. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

n Megyeri Dávid
Borongós volt az idő tegnap Visegrádon, de borongósan elszánt volt a szépszámú résztvevő hangulata is bent, a városi sportcsarnokban a Jobboldali Demokraták Társasága által szervezett hagyományos öszszejövetelen. A Visegrádi disputa hozzászólóinak, illetve a beszélgető csoportoknak a hangulatát nem csupán a magát baloldalinak deklaráló kormányzat által előidézett sajnálatos állapotok határozták meg, a jobboldal jelenlegi politikai tendenciái, negatív jelenségei is terítékre kerültek.
A rendezvény címét sem a véletlen szülte (A nemzeti radikalizmus jövőképe Magyarországon), mert mint kicsendült a sokszor egymással is vitatkozó, őszinte megnyilatkozásokból: önmagában kevés értelme van a radikális vagy nem radikális politikát egymással szembeállító politikának. Mint ahogy egy bokszoló is felváltva alkalmazza a különböző technikákat, nincs ez másként a politikában sem. Kovács Dávid, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke kérdésünkre kifejtette: látszatellentétről van szó, inkább egymás- mellettiségről, egymást kiegészítő módszerekről indokolt beszélni. Csakhogy a mai Magyarországon gyökeres, ha úgy tetszik, radikális változásokra van szükség, így ha valaki valóban konzervatív, akkor az értékek megvalósításában is eltökélt politikát kell folytatnia. Márpedig szerinte – miként a disputa legtöbb résztvevője szerint – a munkamegosztásnak kell uralkodnia a nemzeti oldalon. A Jobbik fel kívánja vállalni a jobboldal lelkiismeretének a szerepét. Ez azonban nem gerjeszthet széthúzást, inkább egyfajta szavazatmaximálást – szögezte le a fiatal politikus.
A jobboldali széthúzásra éhes baloldal tehát most hiába reménykedik, amikor a konzervatív erők szétforgácsolódásában bízik, ahogy sikerrel bízott ebben a rendszerváltozás után többször is – összegezhető sokak értékítélete. Ami természetesen nem jelent szolgalelkűséget, mindenáron való igazodást az ellenzék jelenlegi vezető pártformációja, a Fidesz iránt. Például Döbrentei Kornél költő, Usztics Mátyás színművész vagy Hegedűs Tamás közgazdász egyaránt a megalkuvó politizálást ostorozták. Gyurkovics Tibor író viszont főként azt a magatartást kárhoztatta, amely csupán a panaszáradatban testesül meg, és defenzívában érzi magát a mindenkori hatalommal szemben. Úgy vélte, ha Orbán Viktor megfelelő segítőtársakat kap, a politikai futóversenyt nem lehet elveszíteni. – Amennyiben jól gazdálkodunk az erőinkkel, nem győzhetnek le bennünket, ezért nem szabad az ellenkezőjét sulykolnunk magunkba – tette hozzá.
Gorka Sebestyén nemzetbiztonsági szakértő szerint a kormányváltás óta igen komolyan sérült a magyarországi demokrácia. Felhívta azonban a figyelmet arra is: a ma még ellenzékbe szorult erőknek saját fegyverükkel kell legyőzniük a baloldalt. Olyan közérthető üzeneteket kell kommunikálnia a jobboldalnak, amelyek igazodnak a nyugaton is ismert frazeológiához. Példaként említette az emberi jogok állandó sérelmét, a baloldali kurzus folyamatos diszkriminációját a társadalom széles rétegeivel szemben. Másik fontos tennivalóként jelölte meg, hogy az átvilágítási törvényt újra kell szabni a kormányváltás után. Le kell mondatni az érintettnek talált személyeket, nem csak felszólítani őket, s el kell érni, hogy semmilyen fontos pozíciót ne tölthessenek be a múlt rendszer titkosszolgálataival együttműködők.
Molnár Tamás, a Jobboldali Demokraták Társaságának egyik alapítója azt mondta: tizenhárom évvel a meg nem történt rendszerváltozás után kell rájönnünk igazán, mennyire fontos ötvenhat öröksége, összes követelésével együtt, de a legfájdalmasabb mégis az, hogy ugyanazt tapasztalhatjuk, mint amikor 1957 tavaszán Kádár és az ellenzék egy áruló része képes volt kiegyezni. Szerinte ezért is hamis az a kép, amelynek jegyében a Deák-emlékévben egyfajta kiegyezést próbálnak elhitetni a kormányerők. Nem mindegy ugyanis, hogy – miként 1957-ben – mivel egyezünk ki és miként. Mint ahogy Deák Ferenc és az ötvenhatosok sem adták fel elveiket sohasem.
A fenti gondolatsorhoz természetesen nem csupán Wittner Mária ’56-os szabadságharcos csatlakozott drámaian egyszerű emlékezésével, hanem a felszólalók majd mindegyike. Lovas István mintegy a diskurzus összefoglalásaként nemcsak a kormányzatot, de a konzervatív oldalt, illetve annak vezető erejét is komoly bírálattal illette. A Medgyessy-kabinet alatt olyan előnyöket élveznek például a külföldi bankok és pénzügyi körök, amilyeneket sokszor saját hazájukban sem. Elég ha arra gondolunk: a kormány úgy szünteti meg a magyar bankokat, hogy azokat eladja külföldieknek. A Fidesz viszont saját szavazóit, saját szimpatizánsait és önkéntes segítőit hanyagolja el – utalt a közíró arra, hogy a polgári párt baloldali médiaszemélyiségeket kért fel kommunikációs tréningre, s liberális értelmiségieket látszik pátyolgatni. Ez olyan, mintha a saját családtagjaink helyett csak és kizárólag idegen családok tagjainak udvarolnánk, kedveskednénk és halmoznánk el őket figyelmességgel és ajándékkal, mert a mi családunk tagjait úgysem kell megnyerni, hiszen ők amúgy is már a mieink – mondta Lovas István. Arra intett: tudjuk a történelemből, a népfrontosodásból mindig a jobboldal húzta a rövidebbet.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.