Jobbító szándékú kritika a Visegrádi dispután

n Megyeri Dávid
Borongós volt az idő tegnap Visegrádon, de borongósan elszánt volt a szépszámú résztvevő hangulata is bent, a városi sportcsarnokban a Jobboldali Demokraták Társasága által szervezett hagyományos öszszejövetelen. A Visegrádi disputa hozzászólóinak, illetve a beszélgető csoportoknak a hangulatát nem csupán a magát baloldalinak deklaráló kormányzat által előidézett sajnálatos állapotok határozták meg, a jobboldal jelenlegi politikai tendenciái, negatív jelenségei is terítékre kerültek.
A rendezvény címét sem a véletlen szülte (A nemzeti radikalizmus jövőképe Magyarországon), mert mint kicsendült a sokszor egymással is vitatkozó, őszinte megnyilatkozásokból: önmagában kevés értelme van a radikális vagy nem radikális politikát egymással szembeállító politikának. Mint ahogy egy bokszoló is felváltva alkalmazza a különböző technikákat, nincs ez másként a politikában sem. Kovács Dávid, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke kérdésünkre kifejtette: látszatellentétről van szó, inkább egymás- mellettiségről, egymást kiegészítő módszerekről indokolt beszélni. Csakhogy a mai Magyarországon gyökeres, ha úgy tetszik, radikális változásokra van szükség, így ha valaki valóban konzervatív, akkor az értékek megvalósításában is eltökélt politikát kell folytatnia. Márpedig szerinte – miként a disputa legtöbb résztvevője szerint – a munkamegosztásnak kell uralkodnia a nemzeti oldalon. A Jobbik fel kívánja vállalni a jobboldal lelkiismeretének a szerepét. Ez azonban nem gerjeszthet széthúzást, inkább egyfajta szavazatmaximálást – szögezte le a fiatal politikus.
A jobboldali széthúzásra éhes baloldal tehát most hiába reménykedik, amikor a konzervatív erők szétforgácsolódásában bízik, ahogy sikerrel bízott ebben a rendszerváltozás után többször is – összegezhető sokak értékítélete. Ami természetesen nem jelent szolgalelkűséget, mindenáron való igazodást az ellenzék jelenlegi vezető pártformációja, a Fidesz iránt. Például Döbrentei Kornél költő, Usztics Mátyás színművész vagy Hegedűs Tamás közgazdász egyaránt a megalkuvó politizálást ostorozták. Gyurkovics Tibor író viszont főként azt a magatartást kárhoztatta, amely csupán a panaszáradatban testesül meg, és defenzívában érzi magát a mindenkori hatalommal szemben. Úgy vélte, ha Orbán Viktor megfelelő segítőtársakat kap, a politikai futóversenyt nem lehet elveszíteni. – Amennyiben jól gazdálkodunk az erőinkkel, nem győzhetnek le bennünket, ezért nem szabad az ellenkezőjét sulykolnunk magunkba – tette hozzá.
Gorka Sebestyén nemzetbiztonsági szakértő szerint a kormányváltás óta igen komolyan sérült a magyarországi demokrácia. Felhívta azonban a figyelmet arra is: a ma még ellenzékbe szorult erőknek saját fegyverükkel kell legyőzniük a baloldalt. Olyan közérthető üzeneteket kell kommunikálnia a jobboldalnak, amelyek igazodnak a nyugaton is ismert frazeológiához. Példaként említette az emberi jogok állandó sérelmét, a baloldali kurzus folyamatos diszkriminációját a társadalom széles rétegeivel szemben. Másik fontos tennivalóként jelölte meg, hogy az átvilágítási törvényt újra kell szabni a kormányváltás után. Le kell mondatni az érintettnek talált személyeket, nem csak felszólítani őket, s el kell érni, hogy semmilyen fontos pozíciót ne tölthessenek be a múlt rendszer titkosszolgálataival együttműködők.
Molnár Tamás, a Jobboldali Demokraták Társaságának egyik alapítója azt mondta: tizenhárom évvel a meg nem történt rendszerváltozás után kell rájönnünk igazán, mennyire fontos ötvenhat öröksége, összes követelésével együtt, de a legfájdalmasabb mégis az, hogy ugyanazt tapasztalhatjuk, mint amikor 1957 tavaszán Kádár és az ellenzék egy áruló része képes volt kiegyezni. Szerinte ezért is hamis az a kép, amelynek jegyében a Deák-emlékévben egyfajta kiegyezést próbálnak elhitetni a kormányerők. Nem mindegy ugyanis, hogy – miként 1957-ben – mivel egyezünk ki és miként. Mint ahogy Deák Ferenc és az ötvenhatosok sem adták fel elveiket sohasem.
A fenti gondolatsorhoz természetesen nem csupán Wittner Mária ’56-os szabadságharcos csatlakozott drámaian egyszerű emlékezésével, hanem a felszólalók majd mindegyike. Lovas István mintegy a diskurzus összefoglalásaként nemcsak a kormányzatot, de a konzervatív oldalt, illetve annak vezető erejét is komoly bírálattal illette. A Medgyessy-kabinet alatt olyan előnyöket élveznek például a külföldi bankok és pénzügyi körök, amilyeneket sokszor saját hazájukban sem. Elég ha arra gondolunk: a kormány úgy szünteti meg a magyar bankokat, hogy azokat eladja külföldieknek. A Fidesz viszont saját szavazóit, saját szimpatizánsait és önkéntes segítőit hanyagolja el – utalt a közíró arra, hogy a polgári párt baloldali médiaszemélyiségeket kért fel kommunikációs tréningre, s liberális értelmiségieket látszik pátyolgatni. Ez olyan, mintha a saját családtagjaink helyett csak és kizárólag idegen családok tagjainak udvarolnánk, kedveskednénk és halmoznánk el őket figyelmességgel és ajándékkal, mert a mi családunk tagjait úgysem kell megnyerni, hiszen ők amúgy is már a mieink – mondta Lovas István. Arra intett: tudjuk a történelemből, a népfrontosodásból mindig a jobboldal húzta a rövidebbet.