A dinoszauruszok 65,5 millió éve történt hirtelen eltűnésének kérdése hosszú évtizedek óta foglalkoztatja a tudósokat, és az állatcsoport rendkívüli népszerűsége miatt magát a közvéleményt is. Egészen az 1980-as évekig az volt az általánosan elfogadott szaktudományi nézet, hogy a dinoszauruszok hanyatlása a kréta időszak végére már annyira előrehaladottá vált, hogy a Földet közel 170 millió évig uraló állatcsoport evolúciós szerepét betöltve, más korábbi taxonokhoz hasonlóan természetes módon halt ki.

Dinoszauruszok tündöklése és bukása
1980-ban Walter Alvarez amerikai geológus az olaszországi Gubio környékén a földtörténeti középidő, a mezozoikum utolsó kora, a kréta időszak, illetve a geológiai újidő, a kainozoikum legelső időszaka, a paleocén határrétegeit kutatta. Alvarez és kollégái a két határréteg között egy vékony sötétszürke agyagos rétegre figyeltek fel, amiből mintát vettek. A mintát Walter Alvarez az édesapjának, a Nobel-díjas magfizikusnak, Louis Alvareznek küldte el laboratóriumi elemzésre.
A laborvizsgálat döbbenetes eredményt hozott;
a vékony rétegben ugyanis extrém irídium-anomáliát fedeztek fel. Az irídium természetes állapotban csak rendkívül ritkán fordul elő a földkéregben, ellenben igen gyakori az aszteroidákban. A kréta-tercier, vagyis az úgynevezett K-T határ közé ékelődött vékony rétegben az irídium mennyiségének aránya mintegy ezerszerese volt a földkéregben való természetes előfordulási arányának, ami egyértelműen arra utalt, hogy a határréteg egy extraterresztikus esemény, egy aszteroidabecsapódás következménye.

Walter és Louis Alvarez felfedezése nyomán az 1980-as években a Föld számos pontján sikerült kimutatni az irídium-anomáliás határréteget, ami a becsapódási esemény globális jellegét bizonyította. Az 1990-es évek elejére a feltételezett égitest ütötte kráter maradványait is sikerült azonosítani a Yucatán-félsziget közelében, a Mexikói-öböl medencéje alatt.
A Yucatán-félsziget karibi partján fekvő városka, Chicxulub közelében fedezte fel Glen Penfield amerikai geológus a mexikói állami olajtársaság korábbi fúrási dokumentációiban kimutatott tenger alatti anomália alapján a K-T aszteroida becsapódása által ütött hatalmas krátert. Penfield 1981-ben publikálta az eredményeit, de felfedezése csak az 1990-es évek elején kapott nagyobb nyilvánosságot. Penfield rekonstrukciója szerint a kráter átmérője 170 és 190 km közötti, de az újabb vizsgálatok szerint ez csupán a belső krátergyűrű mérete, a Chicxulub-kráter teljes átmérője ehhez képest elérheti a 300 kilométer is, ami alapján a korábban 10 km átmérőjűre becsült aszteroida mérete is lényegesen nagyobb lehetett.
A kráter átmérője alapján a becsapódó aszteroidát 12-15 kilométeresre becsülték. A becsapódás annyi kén-dioxidot, aeroszolt és törmelékanyagot juttatott az atmoszférába, hogy közel hat hónapig sötétség borult a Földre, összeomlott a fotoszintézis, és az így keletkezett ökológiai krízis pedig tömeges fajkihaláshoz vezetett.