Korai öröm

Örömtáncot járnak a magyar diplomácia vezetői. Több hónapos kitartó aknamunka után, végre valami biztatót hallhattak a szerb miniszterelnöktől. Zoran Zsivkovicsnak – érthető módon – lassan esett le az a bizonyos húszforintos. Időbe tellett, amíg megértette, hogy szöges ellentétben áll a vajdasági magyarság és a budapesti kormány álláspontja a kettős állampolgárság kérdésében. Nehezen tudta átlátni azt a sajátos magyar helyzetet, amikor a nemzet egyik anyaországon kívül rekedt részének egységesen képviselt igénye nem talál meghallgatásra Magyarország megválasztott vezetőinél. Ha valahol, hát Szerbiában különösen felfoghatatlan ez a tudathasadásos állapot.
Milyen érzés az, ha egyik szomszédunkat csokoládéval kínáljuk, de az illető nemcsak, hogy nem örül a gesztusnak, hanem különböző kifogásokat keres az ajándék visszautasítására, miközben éhes gyerekei sóvárgó szemekkel figyelik az eddig még sosem kóstolt ínyencséget? Nem túl felemelő. A Milosevics utáni szerb vezetés nem felejtette el azt az egyértelmű támogatást, amit Budapesttől kapott a nehéz időkben. Egyrészt hálának szánta a kettős állampolgárság iránti nyitottságát, másfelől tisztában volt azzal, hogy ő maga is hasonló módon igyekszik segíteni az anyaország határain túlra szakadt szerb közösségeken. Belgrádnak csalódnia kellett. Viszszautasították, így most már érthető módon alábbhagyott készségessége. A szerb kormányfő budapesti kijelentése – miszerint etnikai alapon elfogadhatatlan a kettős állampolgárság megadása – visszalépés ugyan az előző gesztushoz képest, de korántsem elutasítása a vajdasági magyarok igényének.
Nem lehet teljes Kovácsék öröme. Pedig a Külügyminisztérium mindent megtett a vajdasági igény elutasítása érdekében. Kovács László néhány nappal Zsivkovics szabadkai gesztusa után azt nyilatkozta: ha még egyszer megkérdeznék a szerb kormányfőt, nem biztos, hogy újra megengedően nyilatkozna a kettős állampolgárságról. Zsivkovicsot aztán még egyszer megkérdezték, és akkor sem mondott mást. Pozitívan nyilatkozott két alkalommal a szerb külügyminiszter-helyettes is. Nem voltak átütők a külügyi tárca Európai Unióra való hivatkozásai sem, hiszen a kontinens nyugati térfelén hagyománya van a kettős állampolgárság intézményének. Kovácsék kétségbeesésükben kitaláltak egy „belgrádi tisztségviselőt”, aki állítólag nem örül a kettős állampolgárság ötletének. Ma sem tudjuk, ki volt ez a ködbe veszett személy. Mindeközben a kormány kénytelen-kelletlen szakértői tárgyalások megkezdését ígérte a délvidéki pártoknak. Hétfőn indul az egyeztetés. Az asztal bal oldalán egy leplezetlenül jubiláló fél ül majd. A Külügyminisztérium elégedetten szemléli, hogy a két legjelentősebb vajdasági párt Zsivkovics budapesti kijelentése után egymásnak esett. Pedig szó sincs a délvidékiek kudarcáról. Megint csak politikai akarat kérdése egy olyan formulának a kiötlése, ami kerüli ugyan az etnikai hivatkozást, mégis lehetőséget ad a délvidéki kérés teljesítésére. Ne legyenek kétségeink, erre sincs meg a valós szándék Kovács Lászlóék részéről. A vajdaságiaknak most újult erővel kell kiállniuk törekvésük mellett. Az egységes fellépésre nagyobb szükségük van, mint valaha.