Tavaly december 6-án a Kieselbach Galéria 15 millió forinton kiáltotta ki Gulácsy Lajos Nakonxipánban hull a hó című festményét, amely 80 millió forintért kelt el. Ez új rekord volt a Magyarországon a második világháború óta egyetlen műtárgyért kifizetett összegek között. Az előző rekordot ugyanez a galéria tartotta négy esztendeje, miután az 1998. decemberi aukcióján 70 millió forinton ütötték le Szinyei Merse Pál Parkban című alkotását.
Ám az új csúcsár mindössze három napig élt, a Mű-Terem Galéria árverésén ugyanis egy másik Gulácsy-kép, a Régi instrumentumon játszó hölgy 28 millió forintról indulva 95 millióért váltott tulajdonost.
Négy hónap elteltével ez a rekord is megdőlt: 2003. április 12-én a Mű-Terem Galéria elárverezte Munkácsy Mihály A baba látogatói című festményét. A műremeket 60 millió forinton hirdették meg – ez megint csak rekord –, s 160 millió forintért vihette haza újdonsült tulajdonosa. Nem kell rajta csodálkozni, hiszen nem minden- nap kerül árverésre festmény a Magyar Nemzeti Galéria faláról.
Józanul végiggondolva a történteket, egyáltalán nem meglepő, hogy őszre nem kerültek elő a fentiekhez hasonló csúcsdarabok. Ugyanakkor szembetűnő pozitív jelenség, hogy míg a korábbi időkben a több tíz millió forintos favoritok és a másfél-két millió forint alatti árakon elkelt alacsony értékű képek között nemigen létezett középmezőny, addig újabban mind nagyobb számban jelennek meg az e kategóriába tartozó festmények.
Ez részben azzal az ugyancsak örvendetes tendenciával is összefügg, hogy ma már egyre kevésbé elegendő egy jól csengő nevet – Rippl-Rónait, Vaszaryt – felkonferálni az árveréseken, mert a közönség magát az alkotást is mind jobban szemügyre veszi, azaz már nem az a gyűjtők fő szempontja, hogy megszerezzék valamelyik sztárfestő bármilyen alkotását.
A Mű-Terem Galéria mostani aukcióján Rippl-Rónai magyar barokk kastélyt ábrázoló olajképe 15 millió forintról indítva 24 millióért, hátaktja pedig a 10 millió forintos kezdőárán kelt el – amely összegeket távolról sem tekinthetjük csillagászatiaknak –, miközben két pasztelljére nem is akadt jelentkező. Vaszary János Akt Buddhával című festményének 15 milliós katalógusárát 28 millió forintra korrigálta a licit, tehát szó sem volt 40-50 millióról. A Kieselbach Galéria árverésén is ugyanezt lehetett tapasztalni, Rippl-Rónai Pihenő Zorkája például 17 millió forintért cserélt gazdát.
Ugyanakkor kevésbé nagyra tartott művészek egy-egy jeles alkotásának értéke emelkedik. Járitz Józsa képeiért például eddig egymillió forintot sem adtak. Az októberi Kieselbach-árverés anyagába bekerült viszont egy, a szokottnál jóval nívósabb képe, az Akt műteremben, amely 2,8 millió forintról indult, s 5 millióig meg sem állt. Senki nem ismerte fel a kép alapján az alkotót, az érdeklődőknek közel kellett menniük a festményhez, hogy elolvashassák a közismert munkái alapján meglepetést okozó nevet.
Újabban mindemellett egyre nagyobb az ázsiójuk a XIX. századi klasszikus képeknek, Markó Károly, Ligeti Antal, Telepy Károly műveinek. Idősebb Markó Károly képei ma már 10 millió forint feletti árakon kelnek el.
A Mű-Teremnél 57 tétel kelt el 1 és 5 millió, hét pedig 5 és 10 millió forint közötti árakon, Kieselbachéknál pedig 75 képet ütöttek le 1 és 5 millió forint között, ami ugyancsak a középmezőny erősödését jelzi.
Mindkét aukció csúcsdarabjának Munkácsy-festmény bizonyult. Virág Juditék 38 millió forintról indították a Dűlő szénásszekér című kompozíciót, s 60 millió forinton koppant a kalapács. A konkurens galériánál 35 millió forinton hirdették meg a Pihenő hölgy című alkotást, amelyre egyetlen jelentkező akadt, így a tétel ennyiért kelt el. A két árverésen együttvéve ezért a két képért fizették ki a legmagasabb öszszegeket. A baba látogatói tavaszi 160 milliós ára után sokan kudarcnak tartják, hogy Munkácsy-festményeket „csak” enynyiért sikerült eladni, ám ezzel nem tudunk egyetérteni, hiszen még ugyanazon művész képei között is vannak értékbeli különbségek. A Dűlő szénásszekér a festő korai munkája – még Münchenben készítette –, a Pihenő hölgy pedig ugyan szalonkép, mint A baba látogatói, de kisebb méretű, kidolgozatlanabb, s jóval kevésbé ismert, mint a híres gyűjteményekben megfordult, agyonsztárolt csúcstartó. Mindemellett a Polgár Galéria is elárverezett egy Munkácsyt 34 millió forintért, nevezetesen a Ballada című festményt, s két héten belül nemigen lehet három ilyen alkotást túlzottan magas áron eladni. A csúcsárak csökkenése jelzi, hogy Magyarországon erősen szűkül a topfestmények kínálata. Ezért is kedvező jelenség, hogy – részben a műtárgybehozatal vámmentessé tételével, részben a 25 százalékosról 0 százalékosra csökkent áfakötelezettségnek, részben pedig a magas áraknak köszönhetően – egyre több kép érkezik külföldről, ami például Munkácsy esetében is nagy előnyt jelent. A festő számos műve közgyűjteményben található, de amelyek nem, azok is zömmel külhonban vannak, hiszen nemigen festett idehaza. Többek között Tihanyi, Vaszary, Rippl-Rónai, Czóbel is került haza. Magyar galériákat keresnek meg olyan, külföldön élő örökösök, akiket már semmi sem köt hazánkhoz. Előkerülnek művek, amelyekről annak idején reprodukciók készültek – esetleg csak fekete-fehérek –, s amelyeket a szakirodalom már számtalanszor közölt, de nem lehetett tudni, hogy hol vannak, ha nem pusztultak már el.
A külföldről érkező festmények kapcsán érdemes megemlítenünk, hogy az örökösök azt tervezik, hogy hazahozzák, s itthoni árverésre bocsátják a negyvenes évek második felében Franciaországba került, s két esztendeje elhunyt, Francois Fiedlerként világhírűvé vált Fiedler Ferenc közel száz festményből álló hagyatékát. A művésznek többek között a New York-i Guggenheim Múzeumban s a párizsi Modern Művészetek Nemzeti Múzeumában is láthatók kompozíciói, de a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Gyűjteményében is található tíz Fiedler Ferenc-mű, amelyeket a magyar állam vásárolt meg a még fiatal alkotótól.
Az uniós csatlakozás közeledtével a műtárgykereskedők egyre jobban bíznak abban, hogy külföldiek is mindinkább vásárolnak majd hazánkban magyar képeket, s univerzálisnak számító műtárgyakat, például barokk bútorokat, perzsaszőnyegeket, vagyis műtárgypiacunk átjárhatóbbá válik.
origo.hu
Itt vannak Orbán Viktor legerősebb mondatai Ukrajna uniós csatlakozásáról – videók
