Tücsök és svábbogár

A világért se szeretnék mindenféle tücsköt és bogarat öszszehordani, de hát a világ már csak ilyen: mindenféle hatások érnek bennünket, amelyek óhatatlanul összekeverednek, egymásra torlódnak. Nézi az ember például Kondor Katalin sajtótájékoztatóját: a rádió elnök asszonya és önkéntes szakértője éppen az ártatlanság bizonyítására tesznek heroikus erőfeszítéseket – s csendben szégyenkezik, hogy egy állítólagos jogállamban valakik (talán épp a hatalom jelenlegi birtokosai) rövid távú céljaik érdekében képesek az atlanti kultúra olyan masszív oszlopát is ledönteni, mint az ártatlanság vélelme. Immár hivatalos rangra emelkedett a kettős mérce is: a véleményformáló baloldali értelmiség szerint, ami (például a diktatúra jól fizetett kémelhárítójának lenni) egy országvezetőnek, Medgyessy Péternek hazafias cselekedet, az egy megvádolt rádióvezetőnek szégyellnivaló múlt. Persze az előbbire nem érvényes a keresztény erkölcs, az utóbbira talán igen. De hát nem éppen a szociálliberális krédóban szerepel az első helyen állam és egyház szike általi különválasztása? Az antidemokratikus, maszatoló forgatókönyvírók talán elégedetten dőlnek hátra. Ha az elnök asszony magyarázkodik, nem számítanak a még oly meggyőző érvek sem: a populáció rosszindulatú részének a szemében úgyis mind gyanúsabbá válik.
A kettős mérce nagyobb dicsőségére a közszolgálati televízió reggeli műsorában a három per akárhányas Salgó főkapitány is erkölcsi kérdésekben nyilatkozhat meg. Mintha bármit is számítana, hogy ő szakmaetikai kérdésekben mit gondol. Persze bármennyire komolyra veszi is a figurát, olykor fölöttébb szórakoztató tud lenni. (Ha túltesszük magunkat a kollektív megalázottságon, a demokrácia megcsúfolásán, még derülni is tudunk.) Azt mondja például, hogy nem büszkék a svábbogarakra. Azokra, amelyekre hivatkozva Rejtő E. Tibort, a kormánypártok kedélyvilágát olyannyira felkorbácsoló K&H-ügy potenciális koronatanúját az ügyészség elszállította a rendőrségi fogdából, ahol valósággal elfeledkeztek róla. A svábbogarakat egyszer már kiirtották, de pár nap múlva újra megjelentek. Igazán nem tudja, miért – ő nem ért a botanikához. Próbáljuk elképzelni, amint a kisiskolás Salgó, egyik kezében a kis növényhatározóval, kísérletet tesz az imént gyűjtött svábbogarak lepréselésére – s máris jobban ráérezhetünk a szakértelemre alapozott szocialista rendfenntartás filozófiájára.
Ez a filozófia képes könyörtelennek mutatkozni, ha fegyvertelen tüntetők ellen kell erélyesen fellépni, ám a bárgyúságig határozatlanná válik, ha a regnáló pártok politikusai tűnnek érintettnek valamely köztörvényes tranzakcióban. A tengerikígyóvá nyújtott brókerügyben (amelyben a kormánypárti képviselők olyan képmutató cinizmussal szavazzák le a legfőbb ügyészt, mintha érdekelné őket, mi is az igazság valójában) például előszeretettel hivatkoznak egy titokzatos nyomozati tervre, amely szerint előre kell venni a kis halakat, míg a problémásabb cápákat – például Forró Tamást – a végére kell hagyni slusszpoénnak. E logika abszurd voltát illusztrálandó vegyünk egy tengerentúli párhuzamot. Tegyük fel, hogy az FBI valamikor 2001 augusztusában tudomást szerez arról az elképzelésről, hogy arab pilóták repülőgépeket óhajtanak nekivezetni frekventált New York-i és washingtoni középületeknek. Nosza, készítenek egy nyomozati tervet, amelyben előre veszik a kis halakat, a végére – úgy november tájára – meg a nagyokat. Micsoda pech, hogy az igazhitű terroristák nem alkalmazkodtak a nyomozati tervhez…
Mióta tudjuk, hogy egy vállalkozó kedvű taxis ötvenmilliót vitt a miniszterelnök régi bankjában átmosott milliárdokból a Magyar Televízió székházába, ám a gyanakodó szír közreműködő (mindig ez a közel-keleti gyanakvás) csak a kapuig kísérte a szállítmányt. Kedvtelve találgathatjuk azt is: vajon ki lehetett a címzett. Ragáts Imrétől Fekete Pákóig mindenki gyanús – kivéve Forró Tamást, mert ő egyrészt a legutóbbi időkig az Angol utcában volt honos, másrészt a banki átutalást részesíti előnyben. Ám a rejtély aligha megoldhatatlan. Nem kell ahhoz Sherlock Holmesnak lenni, hogy eszébe jusson a nyomozó hatóságnak: a Szabadság téren szigorú beléptető rendszer van, a postázóban nemkülönben. Egyszerűen meg kell nézni a nyilvántartásban: az adott időben kinek volt dolga a házban, ki adott le belépőt kósza taxisoknak vagy vett át ötvenmilliónak látszó küldeményt tőlük – s máris fény derül a lappangó titokra. Ha ez a kézenfekvő megoldás mégsem jutott volna eszükbe a serény Salgó-legényeknek, annak csak egy oka lehet: nem találták a nyomozati tervben. Ilyen alakias hozzáállás mellett pedig Fehér Pákó (aki társadalmi munkában a Híradót szerkeszti) is nyugodtan alhat a párizsi lakosztályban: lojális rendőrsége még véletlenül sem fogja hozzá elvezetni az utcán heverő szálakat.
Ennyi tücsök és svábbogár után azonban hiba volna, ha lebecsülnénk a nagyobbik kormánypárt túlélésre való képességét. A párton kívüli Fehér Pákó a minap összehívta a főszocialistákat, s rábírta őket az összetartásra. A sub rosa találkozón olyan lényegtelen kérdésekről, mint a költségvetés, nem esett szó – az volt az egyedüli téma, hogy az európai választásokig mindenki fogja be a száját, ne legyen kibeszélés, függesszék fel a pártdemokráciát. A demokratikus centralizmus üdvös voltáról sem esett szó – ám a politikai utódlás esélyeit firtatva nem érdektelen, kik is manapság a főszocialisták. Nos, Medgyessy parlamenti dolgozószobájába hivatalos volt Kovács, Lamperth, Lendvai, Kiss, Juhász, Hiller, Szili (igazoltan távol), de nem volt hivatalos Jánosi és Gyurcsány. Mivel nyilvánvaló, hogy Medgyessy a ciklus végére minden tekintetben elhasználódik, s nincs reális esélye – s talán kedve sem – még négy esztendőre, a meghívottak közül kerülhet ki Orbán Viktor kihívója. (A pszichés helyzet ez, hiába a baloldal van kormányon.) Jánosi kegyvesztett, Gyurcsány a jelek szerint ejtve van: a tudás gyümölcse helyett mára a viszály almája az MSZP-ben. Kovács hiába jelentette be óvatlanul tavaszi pártelnöki visszavonulását, hasztalan próbálták Brüsszelbe exportálni – a lelke mélyén örök kormányfőaspiráns, akivel minden helyzetben számolni kell. Lamperth alamuszi nyuszi, Lendvai felvágott nyelvű okoskata – de esélytelenek. A gyorsan erodálódó Kiss és Juhász inkább csak Kovács kedvencei. Szili ambiciózus alternatíva, morális imázsának azonban sokat ártott az elvtelen pártfegyelem. Itt van azonban Hiller. Egy kulturáltnak mutatkozó kultuszminiszter, aki százmilliós pályázatokkal édesgeti a mellőzött írókat, akinek eszébe jut a könyvtárgyarapítás ügye, aki mikrofonképes Söjtörön is, noha állítólag nem ő a XXI. század Deák Ference. Aki bocsánatot kér ötvenhatért, noha (egyelőre) nem az ő kompetenciája. A balsajtó még a nevetséges Gyurcsány–Orbán-párhuzamnál tart, de ez talán csak figyelemelterelés: a harmadik utas ideológus Gyurcsányt mintha lenyomta volna a szociáldemokrata ideológus Hiller. Még nem tudni, hogy miként lesz ebből szociáldemokrácia (hogyan szabadulna meg például az éhes klientúrától és a terhes nómenklatúrától), de Hiller a sok önjelölt között egy partiképes kihívó. Remélem, sikerült bogarat tennem az arra illetékesek fülébe…