A jogállam alkonya

Tíznapos késéssel nevezte ki Horváth J. Ferencet a Magyar Energia Hivatal (MEH) elnökévé a miniszterelnök. A hivatal korábbi elnökének távozása és az új elnök kinevezése közötti időszakban két főosztályvezető irányította, korlátozott jogosítványokkal, a január elsejei gázpiacnyitásra készülő szervezetet. A kabinet hozzáállása, pontossága azért is figyelemre méltó, mert a Magyar Energia Hivatal vezetőjének kormány általi eltávolítása módszertanilag megegyezik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) vezetőjének várható elbocsátásával, és feltételezi a kormányzati támadást a legfőbb ügyész és akár a jegybank vezetője ellen is. A Kaderják Péter és Szász Károly elleni kormányzati cselekedetek ugyanis feltűnően hasonlóak. Sokak szerint nem is jogszerű, és szinte mindenki szerint antidemokratikus. A vezetők egyetlen bűne, hogy őket még Orbán Viktor nevezte ki.
Az Országgyűlés 2003. június 16-án szavazta meg a gázellátásról szóló törvényjavaslatot, és ezzel módosította a Magyar Energia Hivatal jogállását. A módosítás legfontosabb eleme az volt, hogy a hat évre – tehát kormányzati ciklusokon átnyúló –, határozott idejű miniszterelnöki kinevezéssel bíró elnök és elnökhelyettes megbízatását megszüntethessék. Az eredeti kinevezési idő 2008-ig szólt. A törvény úgy rendelkezett, hogy a gazdasági és közlekedési miniszter a megüresedő poszt(ok)ra pályázatot írjon ki, majd annak győztesét pontosan ugyanolyan jogosítványokkal lássák el (hat évre szóló, fix idejű, miniszterelnöki kinevezés).
A kormányzat így kénytelen volt törvényt módosítani. Bár Csillag István gazdasági miniszter szerint a módosítás indoka az volt, hogy a Magyar Energia Hivatal függetlenségét és jogkörét is bővítették az uniós csatlakozás előtt, ezért elengedhetetlen ehhez egy új pályázaton megméretni a vezetést. Ma már nyilvánvaló: a kormány a törvényben meghatározott módon, azaz a jogállamiság szabályai szerint nem tudta keresztülvinni Kaderják Péter elnök eltávolítását. A hivatal vezetőjének ugyanis nem járt le a kinevezése (még három éve volt hátra), tisztségéről magától nem mondott le (bár erőteljes kormányzati nyomás nehezedett rá), posztjáról nem tudták felmenteni, mert tevékenységével nem veszélyeztette a hivatal működését (sőt, nemzetközi energetikai szervezetek többször is elismerőleg nyilatkoztak munkájáról; az ERRA, a kelet-európai és volt szovjet utódállamok szabályozó hatóságai elnöküknek választották). S mivel a felmentés törvényben szabályozott indokai elégtelenek voltak a hivatal elnökének eltávolításához, ezért egy másik törvénnyel azt felülírták. Az MSZP–SZDSZ-szavazógép módszere a következő volt: a MEH vezetőjének jogállását egy új törvényben megváltoztatták egy helyre kis mondatos beszúrással, amely szerint a vezető megbízatása megszűnik a törvényben meghatározott „egyéb okból” is. Ez alapján viszont az eddigi feszes, pontos szabályozás gumizottá vált. Ennek elfogadása után bármely külön törvényben lehet már okot találni a vezetői jogviszony jogszerű megszüntetésére. A Magyar Energia Hivatal vezetőjének ez az egyéb oka pedig nem más, mint az, hogy a gazdasági miniszter 15 napon belül pályázatot ír ki vezetői posztjára.
Érthető, ugye? A hat évre, azaz határozott időre szóló, érvényes kinevezéssel rendelkező elnök posztjára kiír a kormány egy hat évre, azaz határozott időre szóló pályázatot a saját embere számára… Hogy a munkavégzésre vonatkozó jogszabályok jelenleg nem ismerik a „törvényben meghatározott egyéb ok” kitételt? Ez a parlamenti többséget nem érdekelte, és a PSZÁF vezetőjének ügyében sem fogja érdekelni.
A PSZÁF elnökének tervezett eltávolítása az eddigi adatok alapján ugyanezzel a kormányzati módszerrel történik. Szász Károly megbízatása ugyanis csak lemondással, a hivatali idő leteltével, összeférhetetlenség kimondásával vagy halálával szűnik meg. Mivel eddig e feltételek egyike sem valósult meg, a kormány nekiállt kiszervezni Szász Károly alól az intézményt. A kormányszóvivő nem is titkolta, hogy mi a gondjuk az elnökkel: gazdálkodási szabálytalanságok, az együttműködési készség hiánya. Ezeket ugyan a brókerbotrányt föltáró PSZÁF részletesen cáfolta, ám a kormányt ez nem érdekelte: benyújtotta és kétségtelenül át is nyomja a parlamenti szavazógépén az úgynevezett PSZÁF-törvényt. Jellemző, hogy a szocialista Wiener György a parlamenti vita hevében ki is mondta: a törvénymódosításra azért van szükség szükség, „hogy a független intézmények élére független emberek kerüljenek”. Ez a vélekedés meglehetősen ismerős: közvetlenül a választások után az új pénzügyminiszter már megkérte Szászt, hogy távozzon. Ez éppúgy sikertelen volt, mint a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal kontrollja. Próbálták pénzügyi eszközökkel is ellehetetleníteni a PSZÁF-et – 2003-ban egymilliárd forinttal kevesebb jutott az intézménynek a költségvetésben –, kevés sikerrel. Az MSZP politikusai már régóta a menesztés mellett vannak, ám az SZDSZ vezetői a nyár óta próbálják csitítani a szocialista héjákat. Ám most az átszervezéses menesztés parlamenti cirkuszához ők is nevüket adják. Hiába emelte fel mutatóujját a szabad demokraták belső ellenzékének politikusa, mondván, mandátuma lejártáig még Szász Károlyt is el kell viselnünk, Bauer Tamás magára maradt a kormánypárti oldalon a független intézmények megvédése harcában.
A Magyar Energia Hivatal vezetője, miként Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete vezetője megbízatásának keletkezésére és megszűnésére vonatkozó rendelkezések azzal a célkitűzéssel kerültek bele a törvény(ek)be, hogy ezek az intézmények szervesen illeszkedjenek a magyar közigazgatás rendszerébe, ugyanakkor megfeleljenek az uniós elvárásoknak, harmonizáljanak a hazai jogszabályokkal és a hatóságokkal szemben támasztott uniós követelményeknek. A független szervezetek felépítésének, szerepkörének, jogállásának meghatározásakor a törvényalkotó arra törekedett, hogy a felmentés csak szakmai – és véletlenül sem politikai – szempontok alapján történhessen. A hat évre szóló kinevezés parlamenti cikluson átnyúlása biztosítja a független intézmények (így a Magyar Energia Hivatal, a PSZÁF, a Magyar Nemzeti Bank, a Legfőbb Ügyészség) napi politikai tényezőktől független működését. A törvényalkotó demokratikus felfogása szerint ugyanis ez, sőt csakis ez biztosítja hosszabb távon a kiszámítható működést, a diszkriminációmentes eljárást az általa felügyelt területen.
Talán éppen ezért kell a független intézmények vezetőit lecserélni. A kormányzati ciklus feléhez érve ugyanis kiderült: ezek a nagy tudású, európai elismertségű szakemberek útjában állnak az MSZP-lobbi jogállamot sem tisztelő vagyonosodásának.