Hekmatjar 1940-ben született Észak-Afganisztánban telepített pastuk leszármazottjaként. A kabuli katonai akadémiáról mint maoistát eltanácsolták, majd a mérnöki karról iszlám szervezkedésért kizárták. Kezdetben a Muzulmán Testvérekkel rokonszenvezett, majd Rabbanival és Maszúddal együtt szervezkedett a királyság ellen. 1971-ben Pakisztánba menekült, majd négy évvel később titokban visszatérve, felkelést kísérelt meg Daud rendszerének megdöntésére, amelynek leverését követően ismét Pakisztánba menekült. Később új pártot alapított Hezb-i Iszlámi (Iszlám Párt) néven, amely 1980-tól a pesavari hetek egyike lett. A szovjetek elleni harc idején az ISI révén az amerikai támogatás túlnyomó többségét Hekmatjar szervezete kapta. Ez a leginkább pártstruktúrával rendelkező, pastu etnikai arculatú, a legradikálisabban fundamentalista szervezet. Káderei többnyire iskolázottak, városiak. Bázisa Kelet-Afganisztánban, Kunar, Laghmán, Nangarhár tartományokban található.
Hekmatjar 1992 júniusától Rabbani elnöksége idején miniszterelnök volt, majd összeveszett Maszúddal, azt követelte Rabbanitól, hogy vonja ki Kabulból – ahogyan ő fogalmazott – „a kommunista milíciákat”. 1993-ban mégis Dosztummal és a Hezb-i Wahdattal szövetkezett Rabbani és Maszúd ellen. Kabul teljesen tönkrement csatározásaik következtében.
Mitrohin a KGB-ről írt híres könyvében azt állítja, hogy a szovjetek kiképeztek, illetve beszerveztek olyan afgán gerillákat, akik később szovjetellenes mudzsahid felkelőkként léptek fel, és jelentős amerikai támogatásra tettek szert, hogy széthúzást keltsenek a valódi felkelők soraiban. 1983 januárjában már 83 ilyen hamis banda működött. Számos jel utal rá, hogy a magát a legkeményebbnek, a legkérlelhetetlenebbül szovjetellenesnek mutató Hekmatjar már igen korán szovjet ügynökké vált. Így neki a dzsihád során játszott szerepe erősen kétséges, alig tudunk ugyanis olyan hiteles fegyveres incidensről, ahol szervezete győzedelmeskedett volna a szovjetekkel szemben.
Miután Pakisztán „elárulta”, 1993–94-ben Hekmatjar a Kaukázusban tevékenykedett. Kezdetben Azerbajdzsánban, ahol a korábbi köztársasági KGB-vezető, Heydar Aliyev érdekeit szolgálta, aki Hekmatjar harcosainak segítségével puccsal távolította el a hatalomból a török és nyugati orientációjú, törvényesen megválasztott elnököt, Ebülfez Ali Elcsibejt. Később Hekmatjar a notórius csecsen radikálisokkal, Samil és Sirváni Bászájevvel, valamint Ruszlán Gelajevvel egyetemben felbukkant az abház háborúban is. Ugyancsak ott volt egy Hattabnak nevezett ismeretlen arab, aki állítólag harcolt az afgán dzsihádban, majd a kilencvenes évek közepén megjelent Csecsenföldön. Egyes források azt állítják, hogy a Bászájev fivérek és Hattab először Afganisztánban találkozhattak, ahol az al-Kaida által toborzott önkéntes csoportok tagjai voltak. Az Észak-Kaukázusban tevékenykedő arab harcosok kapcsolatban álltak a csecsen Adam Denijevvel, aki a vahabita eszméket elterjesztette Csecsenföldön.
Hekmatjar 1996-ban rövid időre csatlakozott a tálibellenes szövetséghez, hamarosan kiújultak azonban ellentétei mind Maszúddal, mind Dosztummal. Ekkor Pakisztán orientációját felváltotta az iráni szövetség. A 2001. decemberi bonni konferencián az Irán által támogatott ciprusi csoport tagjaként az ő szervezete is részt vett. Mikor nem kapott miniszteri posztot, szembefordult az amerikaiakkal és a Karzai-kormányzattal.
Hekmatjar 1997-től 2002 februárjáig háborítatlanul élt Teheránban, s csak akkor utasították, hogy tűnjön el, amikor nyilvánvalóvá váltak gyanús kapcsolatai. Visszatérve Afganisztánba nyíltan a tálibok mellé állt, és szent háborúra szólított az amerikaiak ellen. Csatlakozott a tálibok maradványaihoz, és Szaiful Muszlimín néven közös ellenállási szervezeteket hoztak létre. A kiképzőtáborokat a Hezb-i Iszlámi átvette az al-Kaidától. A nemrégiben indított Hegyi Megoldás nevű új amerikai offenzíva Hekmatjar mobil táborainak kifüstölését célozza Kunar és Nurisztán térségéből, ahol az al-Kaida öngyilkos merénylőit kiképzik.
A szerző Afganisztán-szakértő
origo.hu
Se pénz, se ház – Megszólalt az Origónak az életéért küzdő győri lottónyertes
