Bizonyítványosztás

A héten tette közzé a csatlakozó országokkal kapcsolatos, immár utolsó jelentését az Európai Bizottság, amelynek lényege, hogy a jelöltek „a legtöbb területen készen lesznek a csatlakozásra, még ha kisebb igazításra szükség is lesz néhány esetben”. A vizsgált 1400 kérdés 70 százalékában a dolgok a tervezett ütemben haladnak előre, 27 százalékban még növelni kell az erőfeszítéseket, és csak három százalék, konkrétan 39 eset az, ahol a bizottság aggodalmát fejezte ki a dolgok állása miatt. A 39 problémát jelző figyelmeztetésből Lengyelországnak jutott a legtöbb, de Verheugen szerint nem azért, mert rosszabb, mint a többi, hanem csak azért, mert ez az ország a legnagyobb. A bővítési biztos meg volt győződve, hogy az említett problémák a csatlakozásig megoldhatók, ha pedig nem, akkor a bizottság megteszi a szükséges intézkedéseket. A negatív konzekvenciák a csatlakozókat fogják érinteni. A vizsgálat a fő problémákat az élelmiszerek biztonságánál találta, feltehetően azért, mert a csatlakozó országok termékei közül ezek azok, amelyekre az uniónak a legkevésbé van szüksége.
A jelentés szerint mind Bulgária, mind Románia jelentős haladást ért el, és a bizottság feltett szándéka, hogy 2007-ben mindkét országot behozza az unióba. Törökország is számottevő haladást mutat, de az emberi jogok tekintetében van még javítanivalója. A vitában Hans-Gert Pöttering, a néppárti frakció német vezetője, aki az uniós átlagnál őszintébbnek tűnő vezető, felvetette: Törökország kapjon kivételes partnerséget. Ezt persze úgy kell érteni, hogy a tagság helyett. Az unióban ugyanis a nagy lélekszámú iszlám országtól úgy félnek, mint a tűztől – ám a politikai korrektség ezt nem engedi nyíltan kimondani. Talán az egyetlen kivétel Giscard d’Estaing, aki nem egyszer kifejezte véleményét, hogy Törökország nem lehet az EU tagja. A kérdés még sokáig függőben marad, mert az Egyesült Államok – közel-keleti érdekei miatt – hatalmas nyomást gyakorol az Európai Unióra Törökország felvétele érdekében.
Az osztályzatokat tekintve Pöttering megemlítette, hogy a jelenlegi tagországok nem mutatnak valami jó példát a csatlakozóknak, és Verheugen is elismerte, hogy a csatlakozók és a jelenlegi tagok alkalmazkodási teljesítményét összehasonlítva az utóbbiak kerülnének ki vesztesen.
Akadt egy portugál, Luis Quéiro, aki a magyar státustörvény, valamint az otthoni legújabb pénzügyi botrányok tekintetében érdeklődött a bizottság álláspontja felől, Verheugen azonban ezekben a kérdésekben nem kívánt állást foglalni. Magyarország és Románia megegyezett, mondotta, Szlovákiával a tárgyalások folyamatban vannak, és ha nem születik megegyezés, az uniós szabályok lesznek érvényesek, amelyek tiltják a nemzetiség alapján való megkülönböztetést. Ami a pénzügyi botrányokat illeti, Verheugen azt a magyar belpolitikai élet részének tekintette.
Végül is a jelentés alapján biztosra vehető, hogy Törökország kivételével minden jelentkező rövidesen az unió tagja lesz. Ez azonban nem az egyes országok felkészültségével van kapcsolatban. Elég egy pillantást vetnünk az unió költségvetésére, és kiderül, hogy a 80-100 milliós közép-európai piacot az unió GDP-je egytized százalékáért vásárolta meg, ami rossz üzletnek semmiképpen sem mondható.