A közvélemény-kutatások többnyire a haza atyja, a néhai Franjo Tudjman által alapított HDZ fölényét mutatják, ami azonban korántsem abból adódik, hogy a 2000-es választási vereség után a szélsőségesnek tartott elemektől megtisztított párt Ivo Sanader vezetése alatt sokkal népszerűbbé vált volna. A HDZ támogatottsága stabil, az SDP azonban sokat veszített „varázsából” a beváltatlan választási ígéretek, a Racan-kabinet tétovasága miatt.
Bármelyikük is kerül ki győztesen a megmérettetésből, szüksége lesz partnerekre a kormányalakításhoz. Így nem mellékes, hogy a HDZ potenciális koalíciós partnerei sem állnak rosszul. Az amerikai Republikánus Intézet (IRI), egy általa finanszírozott közvélemény-kutatás adatai alapján, akár tízszázalékos szavazati arányt is elképzelhetőnek tart az egykori külügyminiszter, Mate Granic vezette Demokratikus Központ (DC) és a liberális opciótól a nemzeti felé tolódott Drazen Budisa-féle Horvát Szociál-Liberális Párt (HSLS) számára. Az SDP ugyanakkor csak egy regionális párttól, az IDS-től számíthat hatékony támogatásra a majdani kormányalakításban, ennek a pártnak azonban Isztrián kívül vajmi kevés a befolyása. A mostani koalíció liberális tagjai szintén keveset nyomnak a latban, közülük a legjelentősebb Horvát Néppárt (HNS) és az SDP között egy televíziós csatorna birtoklása miatt amúgy is némileg hűvösebb lett a viszony. Hallatlanul megnőtt tehát annak a jelentősége, hogy az SDP egyetlen jobbközép partnere, a Horvát Parasztpárt (HSS) a maga tízegynéhány százalékával melyik táborhoz csatlakozik a választások után. A politikai „adok-veszekben” jártas vezetője, Zlatko Tomcic mindenesetre már jó előre jelezte, hogy készséges társ egy következő balközép koalícióban is, de a mostaninál magasabb áron. Az sem növeli az SDP választási esélyeit, hogy a Horvátország határain túl élő horvátok is élhetnek szavazati jogukkal, hiszen többségük a HDZ-hez húz. A választó polgárokon lassan, de biztosan eluralkodó apátia ugyancsak Racanék ellen dolgozik: hetven százalék feletti részvételre volna szükség ahhoz, hogy esélyeik megnövekedjenek. Ha minden ellenük fordul is, abban még bízhatnak, hogy Stjepan Mesic államfő, élve az alkotmány adta lehetőséggel, a választás eredményétől függetlenül ismét őket bízza meg kormányalakítással, mert erre a szerepre őket találja alkalmasabbnak.
Ivica Racan Horvátország 2007-ben egészen biztosan bekövetkező európai uniós csatlakozására építette fel választási kampányát. Részben a fenti körülmények hatására azonban jobbnak látta engedményeket tenni a hazafias irányvonalnak, s több esetben demonstrálni, hogy igenis kiáll a horvát nemzeti érdekekért. Mindeközben Európa (és Amerika) felemás üzeneteket küld: akarja is meg nem is Horvátországot, s erősen megkérdőjelezhető politikai óvatosságból olyan társaságban (Bulgária, Románia) várakoztatja, amelyből bármely kormánynak nehéz politikai tőkét kovácsolnia. Az idő múlik, s a horvát polgárok egyre türelmetlenebbek, mert úgy érzik, inkább távolodnak az EU-tól, semmint közelednek hozzá. A legégetőbb gazdasági problémákért sokan az uniformizált, a helyi sajátosságokat figyelmen kívül hagyó uniós elvárásokat okolják. Racant ellenfelei azzal vádolják, hogy kiárusította az országot és hatalmas adósságot halmozott fel, a mozgástér beszűkülését azonban maguk is érzik, s az obligát adócsökkentésnél és munkahelyteremtésnél nem mennek tovább az ígérgetésben. Nyílt szakítást az eddigi liberális gazdaságpolitikával csak Tomcic, paraszt párti vezető hirdetett meg, s nem biztos, hogy talál hozzá partnereket.
***
Kampánykezdet.
Több mint ötezer jelölt indul a horvát parlamenti választáson. A választási kampány tegnapi hivatalos kezdetével az országos választási bizottság Zágrábban bejelentette, hogy 5119 jelölt száll harcba, azaz egy-egy képviselői mandátumért több mint harmincan versengenek. Az egykamarás horvát nemzetgyűlés (Sabor) legkevesebb 100 és legfeljebb 160 fős lehet. (MTI)
origo.hu
Orbán Viktor: Ez a Brüsszel-Tisza paktum
