Így mulat a kormány

Bizonyára emlékeznek Huszárik Zoltán nagyszerű filmjére, a Szindbádra, amelynek vetítése után a magyarok milliói fedezték fel újra maguknak a velős csontot. Latinovits Zoltán nyálcsorgató ebédje után e nemes étek újra elfoglalta méltó helyét a magyar hétvégék húsleves–bécsiszelet–uborkasaláta háromszögében.
Ma egy magyar filmet jó esetben néhány ezer, egészen ritkán pedig pár tízezer ember néz meg, így e művészeti ág kevés befolyással bír a magyarok étkezési szokásaira. A mozivászon helyére lépett tévéképernyőn sem Latinovits, hanem Lagzi Lajcsi próbál bevezetni az élet örömeibe – utóbbin látszik, hogy szeret enni, ám ebben a fittségmániás világban ez nem tűnik túl hatékony módszernek az étrendek megreformálására.
Miután ily pontosan felvázoltuk a nemzetközi helyzetet, megjegyezzük, pártunk és kormányunk jó érzékkel vette észre az e téren tátongó űrt, és a résekbe benyomulva megpróbálja rajta hagyni keze nyomát a honi gasztronómia hétköznapjain. A werberi kommunikációs stratégia részeként kreatív energiát és költséget nem kímélve megszervezték a söjtöri ebédet, így kényszerítve a háziasszonyokat a régi szakácskönyvek kidobására. A hasuknál kell megfogni a választókat – szólt a mindentudó PR-szakember ukáza –, ezért mostantól a szerető anyák és feleségek (eleget térve a férjek és a gyerekek felől érkező finom, ám határozott nyomásnak) mandulával töltött angolnareceptet cserélnek pácolt fogasfilés vagy fokhagymás, parajjal tekert harcsás trükkökre. A külső kerületi panellakásokban egytálétel helyett kakukkfüves vadhúsgombóccal megbolondított magyaros erdeigomba-levessel indult az ebéd, majd borjúsült következik háziasan, pirított borjúmájjal és sonkás tört burgonyával. A desszert Rigó Jancsi lesz vagy gesztenyekupola, netán diós holdacska tokajis mazsolával. Mindezt hétszázharmincöt forintért szállítja fejenként a Mágnáskert étterem, majd a kampányidőszak végén, a szavazás után küldenek egy helyesbítő számlát, megtoldva a cehet legalább egy nullával.
Így kell ezt csinálni. Az amatőr Orbán-kormány fantáziájából csak gulyáslevesre futotta kétezeregy nyarán, ráadásul azt is a falulakók kapták, nem a VIP-személyek – az akkori piárosok ugyanis elfeledkeztek arról az aranyszabályról, amely szerint a választópolgárok választott képviselőik útján fogyasztják az ínyencségeket. Meg is lett az eredménye a mucsaiságnak az alig ötszáz lelkes kisközségben, Vörsön tartott kihelyezett kormányülés után a tényfeltárásban jeleskedő magyar sajtó kiderítette, hogy a kormányülés költségei, valamint az ezerkétszáz adag bográcsgulyás, a kétféle rétes, a sör, üdítő és kávé ötmillió forintba került. A radikális baloldali Népszava két vezércikket is szentelt az ügynek, az egyikben kerek perec kijelentették: Orbán hedonista, ezt kár lenne tagadni. A három nappal később megjelent másik publicisztika szerint „magasztos érzés lehetett Orbánnal kanalazni, Demeter Ervinnel tunkolni, Deutsch Tamással osztozni a serclin, sót kérni Dávid Ibolyától”. Kiszámolták, hogy egy porció hétezerötszáz forintba került (elfeledkezve a kormányülés szervezési költségeiről), ezért „Budapesten rendőr viszi el a vendéglőst, ha a holland turistától ennyit kér egy csajka gulyásért.” A Hit Gyülekezet hetilapja, a Hetek Vörsi vigalom címmel riportot szentelt az eseménynek, hírül adva, hogy a kormányrétes hamar elfogyott, de igyensör sokáig akadt. Egy másik radikális baloldali lapban, a 168 Órában publikált olvasói levél szerint a „távoli Alsóörsről”, nyolcvan kilométerről szállították az ételt, míg a balliberális Magyar Narancs úgy fogalmazott: „bíró hátán vágták a hagymát, malacok vére omlott, így van ez, ha az uraság mulatni vágy”. A Népszabadság év végi visszatekintő írásában is helyet kapott az esemény: „miközben a kisgazdák még kisebbek lettek, a kormány is ment, egyenesen Vörsre, hogy egy könnyed gulyáspartival összekötött vörsi gyűlésen mindent megígérjen a balatoni régiónak. Állítólag pimf négy és fél millióba került a móka, ami a Magyar Narancs számításai szerint az ötszázharminc helyi lakost és a kormány tagjait, kísérőit, őrző-védőit figyelembe véve fejenként hét és fél ezer forint, ami azért rendes összeg egy tál levesért. Akkoriban bizonyára akadtak, akik erősen elgondolták, Vörs helyett hová is menjen a kormány…”
A politikusok fantáziáját is megmozgatta az esemény. Lamperth Mónika MSZP-s országgyűlési képviselő levelet írt a Balatoni Fejlesztési Tanácsnak a számláról érdeklődve, míg képviselőtársa, Zatykó János sok százezer Tiborc nevében nyílt levelet fogalmazott az akkori miniszterelnöknek, Orbán Viktornak. „A közpénzekből az alkalmanként vendéglátásra fordított, kb. 5 millió forintokat szívesen fogadnánk a települések, településrészek problémáinak megoldására. Ennyi pénzből ugyanis számos helyi gond orvosolható lenne” – írta.
A Deák Ferenc születésének kétszázadik évfordulója alkalmából Söjtörön tartott kormányülés ebédjére nem hívták meg a helyieket. Nyilván megsértődtek a MeH-ben, hogy nem vállalták a főzést, ezért a távoli Zalaegerszeg, Keszthely, Hévíz, Egerszeg vagy Nagykanizsa éttermei helyett a Söjtör vonzáskörzetének számító rózsadombi étteremből utaztatták több órán át a gombát és halat tartalmazó menüt, kockáztatva a szalmonellafertőzés veszélyét. A takarékossági programot fennen hirdető Medgyessy-kormánynak sikerült közbeszerzés során kiválasztania azt az éttermet, ahol kétezerhatszáz forintba kerül a legolcsóbb előétel, kilencszázötven a levesek indulóára és három-négyezer a hagyományos magyar főfogás (a minisztereknek felszolgált ételek különben nem találhatók meg az étterem honlapján közzétett étlapon). A Mágnáskert étterem igazgatója szerint a gasztronómiában jártas szakemberek is megerősítik őt abban: a söjtöri menüsor nem számít bonyolultnak, sőt háziasszonyosan egyszerűek, így a kakukkfüves vadhúsgombóccal megbolondított magyaros erdeigomba-leves nyilván oly közel van az étkek egyedfejlődési létráján a zsíros kenyérhez, miként a zöldostoros viszonyul az amőbához az emberrel záruló evolúciós láncban.
Mindenért persze az újságírók a hibásak, hiszen míg a menü – többszöri korrigálás után – alig hétszázharmincötezer forintba, az újságírók utaztatása, ellátása egymillióba került. Aki csüggedne a takarékosság jegyében folytatott kíméletlen harcban, annak Gál J. Zoltán kormányszóvivő lelkesítő szavait ajánljuk figyelmébe: ezentúl másképpen oldják meg a kormány rendkívüli étkeztetését. Már látom, amint a monacói Ritz szálló előtt megjelenik Draskovics államtitkár egy műanyag fülű ételhordóval, hogy elvigye az akciós menüt az Indiában éhező miniszterelnöknek, aki a feleségével együtt a következőket üzente az alig öt hónappal ezelőtti gyermeknapon: „sokan talán nem is hinnék, de hazánkban naponta mintegy háromszázezer gyermek éhezik. Keveset eszik, rosszul táplálkozik, mert szegény. (…) Hisszük, minden jóakaratú ember olyan Magyarországot akar, ahol nincsenek éhező, szegény, kiszolgáltatott gyermekek”. Fontos részlet, hogy a kormány ezen ebéd után döntött több ezer közalkalmazott menesztéséről.
A végére pedig még egy evéssel kapcsolatos hír: Fejér megye déli részének polgármesterei éhségsztrájkra készülnek, hogy felhívják a figyelmet a központi támogatások elmaradása miatt mind hátrányosabb helyzetbe kerülő kistérségek problémáira.
Ha a kormányban van némi humorérzék, a legújabb kihelyezett ebédjüket pontosan ott és akkor szervezik meg valami ínycsiklandozó menüsorral.