Ezt a fotótörténeti jelentőségű képet a Nemzeti Múzeumban nemrég megnyílt Pedrazzini-kiállításon ajándékozta a magyaroknak a Paris Match főszerkesztő-helyettese.
Jean-Pierre Pedrazzini igazi száguldó riporter volt, írják, akik vele együtt dolgoztak. Azon az 1956. októberi napon is sietett. Alighogy visszajött szovjetunióbeli „felfedezőútjáról” – tizenötezer kilométert autózott, és több könyvre valót fényképezett –, máris rohant tovább. Bement a szerkesztőségbe, elintézett néhány telefont. Tudta, hogy Magyarországon kitört a forradalom –: „Győzni kell, szevasztok!” – kiáltotta oda kollégáinak, és kiviharzott az irodából.
A többit már tudjuk. Utolsó útjára indult. Bécsben találkozott kollégáival: Vick Vance-szel, Franz Goëss-szel és Paul Mathiasszal (ő írta meg tíz év múlva azoknak a napoknak a történetét). Fellázadt határőrök segítették át őket a magyar határon, mert vízumuk nem volt. Első útjuk Magyaróvárra vezetett. Utána irány Budapest. Pedrazzini mindenütt ott volt, ahol elhivatott riporternek lennie kell, és mindenütt fényképezett. A Köztársaság téren súlyos harcok dúltak, amikor odaérkezett. Ott kapott halálos sebet. Hiába volt a magyar és francia orvosok minden igyekezete, nem tudtak segíteni rajta.
– Romantikus alkat volt. Nem igaz, hogy nem félt, de legyőzte a félelmét – mondta róla svájci unokatestvére. – Legyőzte az indokínai háborúban, ahol haditudósítóként volt jelen, és Budapesten is, a legforróbb helyzetekben.
Az egymillió-kétszázezer példányban megjelenő francia hetilap munkatársai számára ma is példa hivatásszeretete, mesterségbeli tudása, érzékenysége, tapintata. Sokan mondják, hogy a fotóújságírásé a jövő. Ő már akkor, az ötvenes években ezt a műfajt művelte.
Huszonnyolc éves – majdnem az akkori Pedrazzinival egyidős – volt az a lány, Szántó Zsuzsanna, aki néhány éve a fejébe vette, hogy kiállítást szervez Magyarországon a képeiből. Hitt abban, hogy az 1956-ot csak könyvekből – vagy onnan sem – ismerő új nemzedék tagjainak is meg kell tudniuk, ki volt ez a filmsztár külsejű fiatalember, aki élhette volna a nagypolgár édes életét, de ő másként döntött. Amikor Zsuzsa kijutott Párizsba, a Paris Matchnál azonnal meghallgatták. Összeültek a lap vezetői, és úgy döntöttek, hogy megnyitják archívumukat a magyaroknak.
Két éve a Francia Intézetben mutatták be először Jean-Pierre Pedrazzini néhány fotóját.
Az idén júliusban Szántó Zsuzsa boldogan újságolta, hogy most majd sokkal szélesebb közönség láthatja a képeket – mégpedig igazán méltó helyen, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A kiállításmegnyitón már nem lehetett ott, tragikus hirtelenséggel meghalt. Csak a fényképe emlékeztet rá.
Az itt látható fotót a Paris Match hozzájárulásával közöljük. A Pedrazzini mellett látható fiatalember, Jean Roy is hivatása gyakorlása közben halt meg 1956-ban Kairóban. Ő is riporter volt. Mementó ez a felvétel mindazok számára, akik megfeledkeznek arról, hogy azóta is esnek fogságba, halnak meg újságírók munka közben. Pedrazzini svájci unokaöccse és Franciaországban élő nővére most azon töpreng, hogy nemzetközi „bátorság díj” alapítását kezdeményezi. Felmerül persze a kérdés – Budapesten beszéltek is erről –, mit jelent a bátorság, amikor olyan a világ, hogy nem csak golyózáporban van szükség erre a tulajdonságra.
origo.hu
Szijjártó Péter: Nem az ukrán elnök, hanem a magyar emberek döntik el, hogy Ukrajna csatlakozhat-e az EU-hoz
