Egyszer már történt Szegeden egy minősíthetetlenül kegyeletsértő eset: a hajdani barokk hangulatú Rókusi temető szép családi sírboltjait – közöttük a nagypolgári Bérczy és Babarczy család művészi tombáit, negyvennyolcas huszársírokat, a legendás Körösi és Rózsa család emlékére állított műemlék keresztet – kíméletlenül, az elhunytak maradványainak exhumálása nélkül eldózerolták. A helyén ma a szegediek körében Csonttelepnek vagy Szellemvárosnak elnevezett lakópark áll.
A Gyevi temető is hasonló sorsra juthatott volna, ha az önkormányzat polgári, illetve cigány kisebbségi képviselői, valamint a szegedi környezetvédelmi szervezetek össze nem fognak annak érdekében, hogy a temető helyén zöld területnek és kegyeleti parknak is jusson hely. Ehhez a munkaerejüket is felajánlották – ingyen és bérmentve.
A József Attila sugárút (az egykori Gyevi út), a Deák Gimnázium és a Textilipari Szakközépiskola által határolt területen fekvő sírkert 1969-ig, közel háromszáz éven keresztül szolgált a felsővárosi halottak végső nyughelyéül. Nem volt ugyan olyan elegáns temető, mint a Rókusi, de mégsem érdemli, hogy öreg síremlékei örökre eltűnjenek. A szegedi hírösök közül itt nyugszik például Kovács János, Szeged első néprajzi leírója. Vele kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az 1901-ben kiadott, felbecsülhetetlenül gazdag hagyományanyagot tartalmazó Szeged és népe című munkájából jelenleg egyetlen darab található a városi Somogyi Könyvtárban, máskülönben a kötet fellelhetetlen. Talán megérdemelné, hogy ismét kiadják. Itt temették el Rácz Móricz népzenészt és a neves cigányprímást, Boldizsár Kálmánt. Sírja ma is épen áll, jól olvasható rajta a felirat: „Fehér cigány, márvány cigány / Mit búsulsz a Tisza partján?” A Kossuth rádió Esti meséjének zenéjét Lukács István cimbalomművész előadásában hallhatják a mai napig a gyerekek. Az ő sírja a Gyevi temetőben jeltelen.
Abban mindenki egyetértett, hogy az egyre rettenetesebb állapotba kerülő, gazos, bekerítetlen temetővel már rég kezdeni kellett volna valamit. A környékbeli lakótelepek népe egyre jobban szenvedett a kriptákat megszálló vandáloktól és a hajléktalan- és kóborkutya-hadtól, a bűzös szeméthalmoktól és a legagresszívebb betolakodótól, a parlagfűtől. Az itt élők azt szerették volna, ha úgynevezett P+R-t (park and ride), vagyis a tömegközlekedéshez csatlakozó parkolót, illetve egy hatalmas parkot alakítottak volna ki a sírkert helyén.
A terület tulajdonosa, a katolikus egyház, ezen belül is a szegedi felsővárosi plébánia az elmúlt harminc évben egy fillért sem kapott arra, hogy a temetőt rendbe tegye. Ezért döntött úgy, hogy eladja. Pontosan nem lehet tudni, hogy az új tulajdonos, az OTP Ingatlan Rt. mennyit fizetett a sírkertért, ezt az eladó kívánságára nem hozhatják nyilvánosságra. Az biztos, hogy a temető hivatalosan 2004 februárjában szűnik meg, addig a hozzátartozóknak lehetőségük van, hogy elvigyék innen szeretteik csontjait. A tervek szerint a jövő őszszel megkezdődik egy 400 lakásos lakópark építése ezen a területen. Az új tulajdonost törvény kötelezi a kegyeletteljes tereprendezésre.
Szeged jelenlegi rendezési terve, építési szabályzata szerint a felszámolandó temető területének körülbelül a tizede, 3000 négyzetméter továbbra is a katolikus egyház tulajdonában maradna. Gyulay Endre szeged-csanádi püspök azonban kérdésünkre elmondta, hogy az egyháznak nincs rá pénze, hogy a területet gondozza. Az önkormányzat viszont megígérte, hogy átvállalja a feladatot.
Dr. Szabó László független szegedi önkormányzati képviselő kezdeményezésére – ehhez csatlakoztak a kisebbségi önkormányzat tagjai is – a beépítetlenül maradó területen közparkot és egy kegyeleti halmot alakítanának ki, emléket állítva az egykori „szegények temetőjének”. A tervek elkészültek: alacsony dombocska, a tetején az öreg haranglábbal, körülötte pedig a még viszonylagos épségben megmaradt vén kőkeresztekkel. Ezek alatt helyeznék – immár örök – nyugalomra azoknak a halottaknak a csontjait, akiknek nincs hozzátartozójuk. Szeged muzsikus cigányságának néhány, még épen maradt cifra kőkereszt felállításával kívánnak emléket állítani. Hasonló kezdeményezésre volt már példa: ilyen az 5-ös út melletti, turisztikai látványosságként is ismert szatymazi temetőhalom. A Gyevi emlékpark annyival volna gazdagabb, hogy a temetőőr egykori melegedőházában kiállítást rendeznének be, amely a temető nagy halottainak életét mutatná be, illetve emléket állítana a nagy lakótelep-építések előtt családi házas, mezővárosi hangulatú környék egykori életének.
Gyulay Endre megyés püspök támogatja a kegyeleti park tervét, azonban az egyház anyagilag ehhez sem tud hozzájárulni. Az OTP Ingatlan Rt. illetékeseitől ígéretet kapott arra, hogy a temető felszámolásakor tiszteletben tartják a törvényes kegyeleti előírásokat, és amennyiben az emlékpark mégsem valósulna meg, a csontokat a Dugonics temetőbe szállítják át, ahol két sírhelyet tartanak fent erre a célra. Október végén a helyi civil szervezetek szemételtakarítást tartottak a temetőben, ekkor előkerült néhány értékesebb miseruha és kehelytakaró, valamint jelentéktelen egyházi iratok. Ezeket a megtalálók visszaszolgáltatták a püspökségnek.
Az OTP Ingatlan Rt.-nél érdeklődésünkre azt mondták, néhány hónapon belül elkészítik a terület részletes beépítési tervét, ezt bármelyik szegedi megtekintheti. Ezután már csak a tervezők és a kivitelezők szándékán áll vagy bukik, hogy lesz-e kegyeleti park a Gyevi temető helyén.
origo.hu
Orbán Viktor és Magyarország az ukrán titkosszolgálat célkeresztjében áll
