Tisztelt Szerkesztőség!

A meg nem értett forradalom
Az egykori „rendcsinálók” közül sokan emelkedtek a ma is kiváltságos nómenklatúra soraiba
Az október 23-i ünnepségek során egyszerű, de véleményem szerint sokakat foglalkoztató gondolataim támadtak, amelyeket másokkal is meg kívánok osztani. Kérem, lehetőségeikhez képest alábbi kis monológomat tegyék közzé, hátha a nyilvánosság útján választ kaphatok az abban foglaltakra.
Csütörtök este van. A kisfiammal békésen gyurmázunk a nappaliban, s mint rendesen, a háttérben a Hír TV szól. Így szokott ez lenni máskor is, és talán most sem lenne másképpen, de ma október 23. van. Tudom ezt már reggel – sőt napok óta –, de úgy gondoltam, hogy magamban ünnepelek, és ezzel készen is van. A gyerek azonban nem így gondolja, meghallja a tévében a zenét, és odaszalad. Nem érti a zászlót, a szónokokat, és végképp nem érti a sokadalmat. Miért is értené – gondolom magamban –, hiszen csak négyéves, és már jönnek a kérdések, amelyekkel eddig mindig megbirkóztam. Túl vagyunk Mátyás királyon, a szobrokon a Hősök terén és Rákóczi Ferencen is, de ez most valahogyan más. Hosszasan kínlódom a magyarázattal, de nem mondhatnám, hogy ezt is megoldottam. A gyerek hamar túlteszi magát a dolgon – hiszen kicsi még –, de bennem valami megtörik.
Nem tudom lefordítani ’56-ot, döbbenek rá, és a hiba talán mégis bennem van. Hányszor emlegettem az elmúlt években magamnak és másoknak a nyolcvanas években meghallgatott titkos előadásokat, a KISZ-ből való kizárás rémét – mint az egyetemi felvételeit kizáró okot –, a rendszerváltáskori reszketős felvonulásokat. Hányszor példáloztam apámmal, aki párttagság nélkül – bár vidékre száműzve –, tisztán élte meg a kádári hétköznapokat. Meséltem a nyolcvanas évek után felnőtt fiatal barátaimnak a gimnáziumba bevitt szamizdatokról. Büszkén éltem az elmúlt négy évben, példálóztam a fellendüléssel, és fellendítettem a saját jólétemet is, és most talán féltem a vagyonomat?
Most meg itthon ülök a meleg lakásban, és nem tudom lefordítani ’56-ot. Nézem a tévében a lelkes arcokat, és közéjük tartozónak érzem magam. De tényleg odatartozom, vagy csak a kesergők közé? Talán tehetnék valamit, talán hozzá is járulhatnék ahhoz, hogy újra ’56-hoz méltónak érezzem magam.
Olvasom a napilapokat, tájékozottnak érzem magam, de már unom a botrányokat, és nem érzem megszólítva magam. Bár a másik oldalról gyakran meg kívánnak szólítani, de nagyon nem érzem oda- valónak magam. Vajon más is így van ezzel, vagy onnan már – pénzük, eszközük, médiájuk ehhez számtalan – megszólították őket?
Tenni kellene valamit, de mi legyen az?
Dr. Jakab János
Budapest
n
Sok elemzést hallottam és olvastam az 1848–49-es és az 1956-os forradalom és szabadságharc összehasonlításáról. Azonban az általam lényegesnek tartott különbségről nem hallottam és nem olvastam.
Vagyis a forradalmak és szabaságharcok utáni megtorlás lényeges különbségeiről. Az 1949. évi fegyverletétel után a megtorlást idegen hatalom, az osztrák császárság emberei Haynau vezérletével hajtották végre. Ők ítélték halálra és vetették börtönbe a forradalomban és szabadságharcban részt vett magyar hazafiakat, hősöket. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a megtorlást Kádár János vezetésével az MSZMP vezetőinek bevonásával magyar emberek hajtották végre. Ők küldték halálba és börtönbe magyar hazafik százait, ezreit.
Haynauék tevékenysége mélyen elítélendő, de mint idegen hatalom által végrehajtott akció, más kategóriába tartozik, mint a Kádár Jánosék által végrehajtott megtorlás, ami a kegyetlen gaztett mellett testvérgyilkosságok sokaságának számít. Ezért az ő tevékenységük a legsúlyosabb kategóriába sorolandó.
Az 1956. október 23. utáni napokban az MDP-tagok többsége a forradalom és szabadságharc mellé állt, majd a forradalom és szabadságharc leverése után megalakult MSZMP-be lépett be. Jó néhányan közülük elárulták a hű forradalmárokat, akik utána vagy halálbüntetést, vagy börtönbüntetést szenvedtek el.
Az MSZMP korábbi vezetőinek egy része jelenleg az MSZP-ben politizál. Ezek közül néhányan jelenleg is vezető pozícióban vannak, sőt maga a miniszterelnök a forradalmat vérbe fojtó Kádár János rendszerének szt-tisztje is volt. A magyar hazafiak és a magyar állam ellen elkövetett bűnök, sortüzek sohasem évülnek el, és amíg a pártállam prominensei a politikai és a gazdasági hatalom birtokában lesznek, nem lesz itt nemzeti megbékülés.
Horváth Gyula
nyugdíjas, az 1956-os forradalom
résztvevője, Székesfehérvár
*
Nemrég Kóczián Péter, a Hír TV riportere faggatta Horn Gyulát. Szóba jött, hogy H. Gy. milyen kijelentése váltotta ki a lakossági fórum résztvevőiből Orbán Viktor levadászásának, illetve meggyilkolásának a gondolatát. Kiviláglott, hogy azt H. Gy. „gyűlöletbeszéde” váltotta ki. A pufajkás múlt boncolgatásakor jelentette ki H. Gy., hogy ’56-ban ő csak a rendcsinálásban vett részt. De hát kinek vagy kiknek kellett a szabadságharc brutális leverése után a rend? Elsősorban Kádár Jánosnak, aki halálsápadtan ígérgetett fűt-fát rejtekhelyéről az ország felbolydult lakosságának, hogy ígéreteit be nem tartva, a „rendcsinálás” után klikkjével elkezdhesse legjobbjaink felakasztgatását. Rend kellett a megszálló szovjet katonaságnak, amelyet H. Gy. pufajkásai vezettek, és később csoportokban önállóan garázdálkodtak. Rend kellett a SZU-nak, hogy az Egyesült Nemzetek ne ítélje el, és ne kötelezze Magyarország elhagyására. Mindazok, akiket Kádár a Szocialista Hazáért kitüntetéssel dekorált, egyszerűen hazaárulók voltak. Ez tette lehetővé, hogy H. Gy. sima karrierrel emelkedhessen a D–209-essel és sok mással együtt a ma is kiváltságos nómenklatúra soraiba. Ha annak idején H. Gy. és társai nem csinálnak „rendet”, és a Vörös Hadsereget kiparancsolják az országból, most magasabb volna az életszínvonalunk, mint az osztrákoké, portugáloké és más európai országoké.
Prof. dr. Woynarovich Elek Budapest
***
Gondolatok a két Magyarországról
Tele van a közélet, a média az árokásás, megosztás, két Magyarország kifejezésekkel. A balliberális hangadók részéről. Küzdenek ellene.
Mit is jelent a két Magyarország? Azt, hogy nem vallja mindenki ugyanazt a nézetet. Nem tetszik mindenkinek (az ország majd felének) az MSZP. Hát ez a baj. Mi lenne nekik a jó?
Egy eszme, egy párt, egy vélemény, egy média – nem sorolom. Aki bírál, vagy csak a véleménye más, az árokásó, az megosztó. Ismerős ez a képlet. Nem is kell Rákosiig visszagondolni. Elég a 80-as évekre. Még a vége felé is gond volt az ellenzékkel. Ahogy ma is gond van vele.
Hiszen sorra némítják el a másképp gondolkodókat. A demokratikus jobboldali sajtóklub helyett kineveztek egy szalonellenzéki társaságot. A baloldali sajtóklubról jobb nem beszélni. Az a demokrácia megcsúfolása. Amiképpen az is a demokrácia megcsúfolása, hogy a parlamentet használják fel Szász leváltására. Törvénymódosítással. Van bőven szabad kapacitása a törvényalkotóknak. A demokrácia megcsúfolása, hogy a legfőbb ügyészt – válaszától teljesen függetlenül – sorozatosan leszavazzák. Nem érvek csatáznak érvekkel, hanem nyers hatalmi eszközök érvényesülnek. És a média. Alig kevesebb mint 100 százaléka.
Ha már az elvtársak győztek, jó lenne, ha tudomásul vennék, hogy 1989 óta kissé megváltozott a világ. Miután nem újították meg szemléletmódjukat, hát azt se várják el, hogy a másképp gondolkodók az ő nótájukat fújják. Ha már vállalták, hogy antidemokratikus tudattal demokráciát játszanak, legalább a látszatra jobban ügyeljenek. Még a nehéz helyzetben lévő ellenzéki média is többet foglalkozhatna ezzel a kérdéssel.
Erdélyi Gábor gépészmérnök, egyetemi oktató Budapest
*
Gyurcsány Ferenc megmondta a magáét. Tőle tudjuk, hogy mit épít a Fidesz. De azt még nem, hogy az MSZP–SZDSZ mit? Az árkokat úgy temetné be, hogy a jobboldalt előtte élve belelöki. Csakhogy az ellenfelet nem betemetni, hanem ésszerű érvekkel meggyőzni kellene tudni. Erre azonban még csak próbálkozás sincs. Vagy nincs is ilyen? Az ugyanis nem meggyőzés, amit a törvényes parlamenti ellenzék, a rádió elnöke, a PSZÁF elnöke, a Terror Háza Múzeum ellehetetlenítéséért és a legfőbb ügyész ellen folytatnak hónapok óta. Azokban az országokban, ahol a hatalom valóságos politikai hajtóvadászatot rendez és „minden eszközzel fellép” (Gyurcsány) az alkotmányos, független intézmények ellen, nem szokás demokratikus jogállamra és normákra hivatkozni. A jelenlegi magyar kormánynak sem kellene, hiszen mindinkább úgy tűnik, hogy gyakorlatában a féldiktatúrába hajló, latin-amerikai banánköztársaságok szisztémáját követi. (Demecser ezen az úton szomorú állomás; az MSZP választási csalását immáron jogerős bírósági ítélet tanúsítja.)
Márai Sándor szerint a „kommunistától még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt”.
Szomszédom kedvenc mondásával: ezekkel Európába?
Forgó Irén Békéscsaba
***
A felügyelőség vizsgálódik
Gábor Istvánnénak a tejkészítményekkel kapcsolatos múlt pénteki olvasói levelében írtak közül elsősorban a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel kapcsolatos kérdésére válaszolnék: vagyis, mit tesz hatóságunk az élelmiszerkönyv betartásáért. Az esettel kapcsolatos vizsgálat fogyasztói bejelentés alapján, ez év áprilisában kezdődött meg. Az 1995. évi XC. törvény 1/1996. FM–NM–IKM együttes (végrehajtási) rendelete 25. § (4)-ben leírja, hogy „Az élelmiszer csomagolása tulajdonságaival (méret, megjelenés, alak, térfogat) nem vezetheti félre a fogyasztót”. A jogszabály kommentárja megemlíti, hogy ezen tejimitátumok megnevezése (frissföl, reggeli ital) tisztességes, de alkalmas a fogyasztók megtévesztésére. E tejimitátumokkal kapcsolatban eddig két megyei felügyelőségünk két gyártóval szemben járt el, több termék csomagolását kifogásolva. Első fokon gyártónként 5 millió forint fogyasztóvédelmi bírságot szabtak ki, a fenti jogszabályra hivatkozva. Az említett termékek közül egyébként a frissföl növényi zsiradékot tartalmaz a tejföl esetében meghatározott tejzsír helyett, míg a reggeli ital fehérjetartalma jóval alacsonyabb a tejénél. Véleményünket kinyilvánítjuk kommunikációnkban, illetve a fogyasztóknak szóló információnkban is. Az FVM foglalkozik a probléma jogszabályi rendezésével is.
Dr. Huszay Gábor főigazgató, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség
***
Dajkaanyaság kérdőjelekkel
Négygyermekes anyaként a dajkaanyasággal kapcsolatos gondolataimat, illetve kérdéseimet szeretném olvasói levelemben közzétenni.
Amikor valaki megtudja, hogy gyermeket vár, nemcsak a testében indulnak el a változások, hanem a lelkében is. A szülővé válás és a gyermeknevelés formálja a családtagokat és a családi kapcsolatokat is. A leendő anya éppen ezért nem csupán élő keltetőgép vagy inkubátor. A dajkaanya sem. Ez a humánreprodukciós lehetőség nemcsak olyan problémákat vet föl, hogy mi történik akkor, ha a gyermek betegen vagy fogyatékosan születik, és ezért nem kell sem a vér szerinti szülőknek, sem a dajkaanyának, vagy mit lehet tenni akkor, ha a dajkaanya a magzat egészségét károsító életmódot folytat.
Mi van akkor, ha a dajkaanya és a baba között olyan erős szeretet alakul ki, hogy a dajkaanya nem akar megválni tőle?
Mi van akkor, ha az apában nem várt érzések ébrednek a dajkaanya iránt, aki mégiscsak anyja valamilyen módon a gyermekének? Mi van akkor, ha a feleség ezért féltékeny?
Mi van a dajkaanya esetleges gyermekeivel? Mit gondolnak ők? Most testvérük születik, vagy sem? És ha a születendő gyermek nem a testvérük, az hogyan lehetséges? Hogy lehet, hogy az anyjuk hasában nem az apjuk gyereke van? Akkor ők egyáltalán azok-e, akiknek hiszik magukat, vagy talán ők is cserebere alapon kerültek a családba?
Aki ezeket a kérdéseket megnyugtatóan meg tudja válaszolni és oldani, az szavazzon igennel a készülő törvénytervezetre, és képzelje azt, hogy ilyen módon csökkenteni lehet a népességfogyást.
Fodorné Simon Veronika Szombathely
***
Haraszti László pszichiáter (Budapest): A várható nyeremény nagysága mindenkinek megmozgatja a fantáziáját. Még azokét is, akik nem vesznek lottót. Mit fog vele csinálni, ha megnyeri. Mit tennék én? Aztán az első néhány gondolat után el is akadunk, s ha rákérdeznek, gyerekes dolgok jutnak eszünkbe: luxusautó, utazás, palotányi ház. Igen ám, de a nyeremény 90 százaléka még mindig megmaradna. Mi lesz azzal? Felkészületlenül ér mindenkit, hiszen nem eddigi életünkből nő ki szervesen a sok pénz lehetősége. Hogy mennyire nehéz feladat ez, arra sok mítosz, mese tanít minket. Egy tanulság levonható ezekből a történetekből. A végén illúzióktól megfosztottan, szomorúan áll a főhős, csalódva minden emberi jó tulajdonságban, amivel felruházta alkalmi vagy régi ismerőseit. A tanulság: a meg nem szenvedett, ki nem érdemelt nyereség, s a nyerészkedés lehetősége mindenkiből kiölheti az emberi együttélés, a kultúra alapszabályait.
*
Dr. Ujváry Györgyné (Békéscsaba): Olvasván a vitát az értelmiség és a jobboldal viszonyáról, igen megleptek azok a kijelentések, hogy – summázva – a jobboldalnak, illetve a konzervatív értékeknek nincs értelmisége. Csak kapásból, akik eszembe jutnak az ismertek közül: Jókai Anna, Szabó Magdolna, Nemeskürty István, Makovecz Imre, Szokolay Sándor… De meg kell említeni azokat a fantasztikus felkészültségű tudósokat, akiket nem ismer a közvélemény, a média elhanyagol, de ők csendesen teszik a dolgukat. Pap Gábor művészettörténész, Szántai Lajos művelődéskutató, Molnár V. József lélekkutató… Nem vagyunk oly szegények, mint hisszük!
*
Paál István (Budapest): Az OVB másfél éves késéssel kiadott állásfoglalásáról szeretnék szólni. Azt mondják mentegetőzésként, hogy a szavazókörök elnökeinek (országosan 10 700 db) megküldték. Én, mint a Bp. XIV. kerület 108. szavazókör elnöke, felelősségem tudatában kijelentem, ilyen tájékoztatást sem szóban, sem írásban nem kaptam. Kíváncsi vagyok, mások kaptak-e. Naivan nem szóltam, amikor két párt szavazókörbe delegált tagja nézegette a választási névjegyzéket. Hiszen nem feltételeztem semmi rosszat. Mobiltelefonozni pedig többször kimentek a folyosóra. A szavazatok számlálása és összesítése hitelességéért feleltem. Mindegyik pártra, jelöltre adott szavazatot magam is figyelmesen átszámoltam. A borítékok felbontásakor találtam egy üres borítékot. Ez két dolgot takarhat: 1. valaki elvitte haza emlékbe, 2. azzal a szándékkal vitte ki, hogy eladja az üres, lebélyegzett szavazólapot és kitöltve más dobja be (ez a lánc folytatható!). Azt mondják, a bűnöző ötletekben mindig előtte jár az őt üldöző rendőrnek. Kíváncsi vagyok, 2004 májusában, az EU-küldöttek választása során milyen werberi ötletekkel fogunk találkozni.