Új alkotmány készül Tajvanon

Amikor a híres kínai forradalmár, Szun Jat-szen annak idején meghirdette nemzeti elveit, a nacionalizmust, a demokráciát és a szociális jólétet, talán maga sem gondolta, hogy néhány évtized múlva két ország is magáénak követeli majd ezen értékeket. Kína és Tajvan kölcsönösen nem ismeri el egymást, igaz, ez utóbbi legalább a modern kívánalmak szerinti új alkotmányon dolgozik.

Miután az 1,2 milliárdos Kínai Népköztársaság és a 22 milliós Kínai Köztársaság – közkeletű nevén Tajvan – egyaránt önmagát határozza meg a kínai nemzet politikai és jogi letéteményesének, aligha véletlen, hogy a márciusra tervezett tajvani választásokat árgus szemekkel figyelik Pekingben is. A 2000-ben megválasztott Csen Suj-pien elnök tagadhatatlanul szeretné felhasználni ezt az alkalmat, hogy valamiképpen kinyilvánítsa országa függetlenségét. A hírek szerint Tajpejben már meg is kezdték az előkészületeket egy modern alkotmány kidolgozására, amelyről 2006-ban népszavazás döntene majd. Bár a két Kína viszonyában fennálló exlex állapotot az elmúlt fél évszázadban a mindennapos gyakorlat szentesítette, a kínai kommunista vezetők mégis ingerülten reagáltak Csen törekvéseire. Kína az erő alkalmazásának a lehetőségét sem zárja ki, ha Tajvan kikiáltaná függetlenségét – szögezte le Cse Hao-tien kínai védelmi miniszter.
Csen Suj-pien elnöknek szűk a mozgástere, hiszen az egy Kína elvét valló Peking mellett hazájában is sokan ellenzik politikai törekvéseit. A Kuomintang soraiból gyakorta elhangzik, hogy az elnök saját hatalmi ambíciót egyengeti az új alkotmány és a népszavazás ötletével. Bárhogy is áll a helyzet, a szigeten ma sokan gondolják úgy, hogy a végső cél a teljes függetlenség, és ennek érdekében akár az alkotmányt is módosítani kellene. Mások arra figyelmeztetnek, hogy Tajvan sajátos politika-diplomáciai harapófogóba kerül, ha konfrontálódik Kínával. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a világ legjobb gazdaságai közé tartozó, demokratikus berendezkedésű Tajvannak joga van eljárni saját ügyeiben, mint ahogyan Peking is önállóan alakítja politikáját a kommunisták 1949-es győzelme óta.
Jóllehet Tajvan modern, háromszázezres hadsereggel rendelkezik, háború esetén aligha lenne képes ellenállni a kínai túlerőnek. Számíthat azonban a térségben állomásozó amerikai haderő segítségére, hiszen Washington ma is fontos stratégiai kérdésnek tekinti a szigetország védelmét. Figyelmeztető jel azonban, hogy – tajvani források szerint – Kína mintegy ötszáz rakétát telepített keleti partvidékére, Csianghszi, illetve Fucsien tartományok katonai támaszpontjaira, amelyek könnyűszerrel elérik a mintegy 160 kilométerre fekvő szigetet. A hadi felvonulásnak nyilvánvalóan az elrettentés a célja, bár Peking Tajvan miatt aligha húz ujjat az Egyesült Államokkal.