Újabb intő Brüsszeltől

Már az országjelentésben is kíméletlenül őszinte hangnemet ütött meg az Európai Unió. A tagjelöltek azonban még fel sem ocsúdtak a bírálatözön után, s most újabb intőt kaptak. Günter Verheugen azzal fenyegetett, hogy az unió védzáradék bevezetését javasolja a kötelességeiket elhanyagoló tagjelöltekkel szemben, ha azoknak a hátralévő fél év sem lesz elegendő a felkészülés befejezésére. A helyzet tehát egyáltalán nem szívderítő, s Brüsszel keményen szembesít bennünket a problémákkal.
Az említett korlátozó intézkedések Magyarországon leginkább a húsfeldolgozó üzemeket érinthetik. Akár száz vágóhíd is nehéz helyzetbe kerülhet az uniós csatlakozást követően, mert nem felel meg a közösségi állat-egészségügyi normáknak. Egy önkritikus hazai felmérés szerint az európai előírásoknak csupán az ágazat 13 százaléka felelt meg. Többségük ugyan már hozzákezdett a szükséges fejlesztésekhez, ám alapvetően forráshiánnyal küzdenek, s az átalakításra üzemenként legalább százmillió forintra lenne szükség. Az ágazat gyenge eredménye ugyanakkor már az idén sem tette lehetővé, hogy a vágóhidak uniós forrásokhoz jussanak.
A piacra jutástól, az Európai Unió előnyeitől azonban nem csak a védzáradékok bevezetése esetén eshetnek el az ágazatok. A felkészületlenséggel az ország korlátozó intézkedések nélkül is bünteti önmagát. Ezért aggasztó, hogy a kormány érezhetően nem veszi komolyan a Brüsszelből érkező figyelmeztetéseket. A pártelnök-külügyminiszter szerint az országjelentés például jobb, mint bármikor, s a hiányosságokról egyébként is az előző kormány tehet. Csakhogy, még ha így is lenne, Brüsszelt ez akkor sem érdekelné. No meg a magyar gazdákat sem, akik ha másból nem, az agráriumot ért bírálatokból érthetik, hogy baj van. Az a bizonyos piros lap ugyanis igazából még figyelmeztető segítség is lehetne a 24. órában. Ráébreszthetne arra, hogy kíméletlenül veszít a tagságon az a réteg, amelyik nem lesz képes elkapni a fonalat, míg a jól alkalmazkodók ebben az ágazatban is versenyképesek, azaz nyertesek lesznek. Ehhez azonban komoly segítségre lenne szükség, amit a magyar vidék nem kap meg. S ez jelenleg nem az EU hibája, hanem azé a kormányé, amely immár közel két éve semmit sem tett például a húsipar elengedhetetlen átalakításának finanszírozásáért. De Brüsszel intése nélkül is tisztában lehetnének az illetékesek legalább azzal, hogy az ország jár rosszul, ha nem tud hozzáférni a strukturális és kohéziós alapokhoz, s képtelen lesz az uniós pénzek fogadására. Ezekre ugyanis pályázni kell, de itthon még az ezeket előkészítő alap pályázatának eredményhirdetése sem történt meg. Így már most biztos, hogy a jövő év elejére nem lesznek versenyképes magyar pályázatok, miközben kizárólag saját erőből a magyar vállalkozók képtelenek lesznek megfelelni az elvárásoknak. A kormány persze ez esetben is széttárja a karját, és visszafelé mutogat ahelyett, hogy legalább információhoz juttatná az érintetteket, vagy elszámolna például a pályázatokhoz segítés ingyenességére tett ígéretével.
S a problémákat még hosszasan sorolhatnánk: az uniós ügyek körüli hazai zűrzavartól a kérdés életveszélyes átpolitizáltságáig. Ideje lenne azonban most már az okok eredőjét keresni. S mivel kevés az idő, az önvizsgálattal egy időben előre kellene tekinteni, minél előbb tudatosítva magunkban, hogy az előttünk álló hatalmas feladat megoldhatatlan – legalább minimális – nemzeti konszenzus nélkül. Ennek hiányában ugyanis a nagy vizsgán elbukik az ország.