Mint arról korábban lapunkban is beszámoltunk (Elszabadult az erőszak Csíkszeredában, Magyar Nemzet, 2003. november 3.), a csíkszeredai önkormányzat a román államelnök, a kormányfő és a belügyminiszter segítségét kérte a városban kialakult helyzet miatt. Az idén ugyanis öt autót, szórakozóhelyet, magánlakást és cégraktárt gyújtottak fel ismeretlen tettesek az alig negyvenezres városban. Megvertek egy adóellenőrt és a leszámolásokról cikkező helyi újságírót is. Szondy Zoltánt – aki önkormányzati képviselő is – a lakása előtt verték meg brutálisan, és a rendőrség ebben az esetben sem bukkant az elkövetők nyomára. A tanácsosok ezt követően kérték a kormányt, vessen véget a maffiatípusú leszámolásoknak. Bár a városban mindenkinek voltak tippjei a maffiavezért illetően, a név egyetlen hivatalos iratban sem hangzott el.
A beadványra előbb a helyi prefektus és a rendőrség vezetője válaszolt – mindketten arról beszéltek, hogy nem értik a tanácsosok levelét, a városban rend és fegyelem van, szó sincs maffiáról. Voltak ugyan kisebb bűncselekmények, de gőzerővel nyomoznak, és mindent megtesznek a siker érdekében. Az ügy a legbefolyásosabb román napilap, az Adevarul cikksorozata után pörgött fel: a címlapon indított első riportban megnevezték a város egyik leggazdagabb vállalkozóját, Csibi Istvánt, mint aki százakat alázott meg, sokakat megveretett és párat meg is ölt a város lakói közül. Érdekes adalék, hogy azokon a napokon, amikor a csíki ügyről jelenik meg cikk az Adevarulban, az újságot a hajnali nyitáskor egy tételben felvásárolják az elárusítóhelyekről.
Az alkoholforgalmazásból meggazdagodott vállalkozó nem állt szóba a bukaresti lap riporterével, de az újságírók kiderítették: az árvaházban felnőtt, intelligens, adakozó kedvű, ám erőszakos és diktatórikus hajlamú férfi öt éve terrorizálja a várost. Talán tengerész múltjának köszönhető, hogy a tengerek istenében, Neptunusban hisz, és róla nevezte el cégét is. Bár az évek során sokan tettek ellene rendőrségi feljelentést, egyetlen dosszié sem jutott a bíróság elé, időközben mindenki meggondolta magát. Rendszeresen veri az alkalmazottait, és megfélemlítette annak a kis falunak a lakóit is, ahol a cég központja van: miután a plébános lakossági fórumot tartott az atrocitások kapcsán, még aznap éjjel megverték a cég ellen felszólalókat, és feltörték a templomajtót is. Az időközben több helyi nagyvállalatban többségi tulajdont szerző üzletember egy kétnyelvű újságban is befolyást szerzett, így az olvasók előre tudják, ki lesz a következő áldozat: az, akit megtámadnak a „korrupcióellenességét” hangsúlyozó lapban. Az Adevarul szerint Csibi kedvenc szórakozása, hogy nagyon lassan hajt végig valamelyik luxusautójával a város főutcáján, és aki megelőzi, azt megállásra kényszerítik testőrei. A „vétkesnek” aztán Neptunushoz kell imádkoznia, hogy bűneit megbocsássa. A megalázó tortúrát végigcsinálta egy Franciaországba kivándorolt erdélyi házaspár is, akik panaszt tettek új hazájuk követségén, de a francia diplomácia bukaresti közbelépése sem vezetett eredményre. A rendőrség eltussolta két egykori alkalmazottja agyonverését is, egy megvert üzletember pedig visszavonta a feljelentést, és hétezer dolláros szponzori szerződést kötött a Csibi által ellenőrzött Transzilván Figyelővel. A bukaresti lap tényfeltáró riportja tele van nevekkel és dátumokkal – megemlítik például a város határában engedély nélkül épülő többhektáros kastélyt, amely a megyei építési főfelügyelőség törvények betartásához ragaszkodó vezetőjének állásába került, és az új vezető az esetből tanulva nem habozott kiadni az engedélyeket.
Az önkormányzat lépése után a különös nevű újság háborút indított a polgármester és a tanácsosok többsége ellen (az egyik képviselőt, aki nem szavazta meg a segélykérő levelet, Csibi emberének mondják). A legenda köddé foszlik című írás a legsötétebb diktatúra idején fogant riportokat juttatja az olvasó eszébe: Ceausescu óta nem írtak ennyi jót egyetlen emberről, mint ebben a lapban Csibiről. A hős, aki „a semmiből épített magának birodalmat”, visszavonult, csendes ember, aki éles elméjének, fegyelmezettségének, pontosságának és szigorúságának köszönheti vagyonát. A cikkíró szerint egyáltalán nem zavaró, hogy azok az intézmények vagy magánszemélyek, amelyek vagy akik támogatást kapnak a vállalkozótól, óriásplakátokon vagy a napilapok hirdetési rovatában köszönik meg az apanázst. A riport szerint Csibi volt Indiában rakodómunkás, Bolíviában bányász, és verekedett Isztambulban, aztán hazatért nyolcszázezer márkával a zsebében, hogy „vagyonát a társadalom javára” fordítsa. Cégbirodalma már tizenhétféle tevékenységet folytat, több ezer embernek adva munkát. Napra pontosan fizeti az adót, helyi tévéstúdió és rádióadó indítását fontolgatja. Nem tagadja, hogy veri a hibázó alkalmazottait: „aki lopott tőlem, inkább vállalta a két pofont, mint hogy a törvényszékre kerüljön” – nyilatkozta. Nem akar polgármester lenni, kétszázhatvanhét autója van, és nemsokára helikoptert is vásárol. Londoni ügyvédi irodája tanácsára bukaresti ügyvédeket fogadott, hogy a róla cikkező újságokat beperelje. A riport végén hálálkodó emberek köszönik meg a nagylelkű vállalkozó segítségét, de teljes nevüket nem adják a dicshimnuszokhoz. Az utolsó mondatból az is kiderül, hogy Csibi a legjobb ügyvédeket fogadta fel bizonyos személyek – köztük több udvarhelyi nagyvállalkozó és egy RMDSZ-szenátor, Verestóy Attila – vagyonszerzési módszereinek kiderítése céljából.
A maffiaháború országos nyilvánosság előtt zajlik – a Realitatea tévé beszélgetős műsorában Szondy Zoltán arra biztatta a városlakókat, hogy ne veszítsék el a reményt. Azokat a magyar lapokat, amelyek közölték az Adevarulban megjelenteket, a csíki vállalkozó kilencszázmillió lejre perli (kb. hatmillió forint – A szerk.). A román lap nem ijedt meg: kiderítette, hogy az ország összes rendőrségének pénzügyi vezetői közül a hargitai a leggazdagabb: becsült vagyona meghaladja a tízmilliárdot, annak ellenére, hogy bruttó havi bére alig több mint nyolcmillió lej. Moise Fluieras vagyonnyilatkozatában mezőgazdasági területek, beltéri telkek és egy halastó is van, száztizenegy négyzetméteres háza tavalyelőtt épült, birtokol két hétvégi házat és – többek közt – egy kétezerben gyártott Mercedes személygépkocsit. Vagyonát a lapnak azzal indokolta, hogy szabad idejében juhokat nevel gyerekével együtt – azt már az újság derítette ki, hogy felesége az egyik Csibi-vállalkozás igen jól fizetett alkalmazottja.
Az önkormányzat levele után több héttel a város RMDSZ-es képviselője, Ráduly Róbert a parlamentben kérdezte a belügyminisztert a vizsgálatok állásáról. A honatya maga is szemtanú volt szeptemberben egy gépkocsi utasainak zaklatásánál. Az incidens során Csibi és testőrei bestiálisan megverték a sofőrt és az autót birtokló cég tulajdonosát, majd felgyújtották a járművet – a sértettek a büntetőjogi feljelentést később visszavonták. A képviselő felhívta a belügyminiszter figyelmét, hogy a leszámolások ügyében még senkit sem tartóztattak le, és gyanúsítottak sincsenek.
Az alkoholforgalmazó üzletembert támogató tanácsos (aki civilben a megyei kórház igazgatója) a Transzilván Figyelő román kiadásának legutóbb azt nyilatkozta: „remélem, a Neptun Kft. a jövőben nem kényszerül arra, hogy erődemonstrációkat tartson”. Ennek ellenére december közepén bombariadó volt a megye adminisztrációs központjának számító Fehér Házban, a hónap elején pedig szándékos gyújtogatás nyomán porrá égett egy bár a város Udvarhely felőli kijáratánál.
origo.hu
Holtan találták azt a nőt Walesben, aki egy hete tűnt el a munkahelyéről
