MI A MAGYAR?

Tisztelendő Lyakovics János Vice Esperes
és Zemplény Várm. Táblabiró Úrnak

Ujhelyre
Pesten, Martz. 21d. 1828.

Tisztelendő Vice Experes Ur, különösen tisztelt jó Uram, Hogy Tisztelendő Ur felől ezen nagy város lármáji ’s örömei köztt is emlékezem, mutassa az, hogy az Urnak a’ Miklós Császár képét, Tekint. Bodó Lajos Urnak pedig az Illésházi Istvánét barátságos ajándékképen megvettem, ’s várom az első alkalmat, mellyel azt megküldhessem. Nem képzelhetni, mennyit vehetnék itt, a’ mi érdekelné a’ megvételt, ha bírná erszényem, mert itt tele a’ Város Képárosokkal ’s a’ rézre ’s kőre metszett képek üveg alatt függnek az úczán, hogy a’ kik az ollyat szeretik, kedvet kapjanak a’ költésre. De a’ Miklós és Illésházi képe együtt öt forint; a’ Canningé 10 fl, a’ Bolivaré 8, a’ Ney Generálisé, kit Párisban meglőttek, 8 fl, a’ Napoleonét, pedig csak a’ fél könyökéig, 36 frton akarják adni; a’ Raphael Transfiguratiojának eggyetlen eggy papirosra-nyomott exemplarja ÖTVENÖT ARANY, ’s az efféléket a ’ sokgyermekű és szegény erszényű embernek elég csak látni. Sok portéka itt drágább, mint Ujhelyben, de nekem az Isten azt a’ Talentomot adta, hogy olcsón is tudok néha venni; így eggy paraplüt én NÉGY forinton vettem, a’ mit itt is hat frton adnak, mint Ujhelyben. – De hagyjuk az efféléket, és engedje Tiszt. Ur, hogy a’ nagyobbakról mondhassak eggy két szót. A’ Város tele van a’ Regnicolaris Deputatio embereivel, ’s holnapután, vasárnap, meglátom Nagy Pált és Plathy Mihályt, az Egri Erseket és Pécsi új Püspököt. – Bennünket Praesesünk Gróf Teleki Csanádi Fő-Isp Martz. 13d. mutata-be a’ Palatinusnak incorpore; úgy a’ Primásnak és az Orsz. Birájának Prépost Fejér. A’ mint engem a’ Primás megpillanta ’s Fejér megneveze, azt jegyzé-meg a’ Herczeg, hogy nagyon megöregedtem a’miolta látott. Én magyarúl feleltem a’ Primás deák szavára, hogy az nem csuda, mert 12 eszt. mult-el a’miolta Ö Herczegségének Kolozsvártt udvarlani szerencsém volt. Mind a’ Primás, mind Kopácsi Veszprémi Püspök igen nagy dignitással fogadtak bennünket, ’s midőn az eggyike felől a’ Vgyékben olly sok nem kedvest hall az ember, én kénytelen vagyok mondani, hogy itt sok jót hallunk felőlök, és hogy én mind kettejét nagyon megszerettem. Gróf Szécsényit és B. Mednyánszkyt nem győzöm csudálni Sessioinkban ’s az ebédeknél; tudós és szent érzésű két férfi, ’s Szécsényi még ifjú. Sessionk azon szobában, azon asztal mellett, azon székeken tartatnak, a’ hol a’ Kir. Tábla itélgeti a’ pereket, ’s minthogy ott délután két óráig ül a’ K. Tábla, mi oda csak Öt órakor gyülekezünk fel ’s kilencz órakor oszlunk. – A luxus itt kimondhatatlanúl nagy, sok és igen czifra ételben, mobiliákban, cselédekben, szekerekben, lovakban, ruházatokban. Gróf Telekinél tegnap olly ebédet ettem, hol soha sem tudtam, mi az, a’ mit elömbe hoznak, ’s az asztal közepén eggy olly ezüst mókusfogó állott, mint eggy nagy spieltisch; a’ki ezeket látja, nem hiheti, hogy az ország ki van szegényitve. Uram Öcsém Bodó Ur alig ismerne rám, ha pantalont látna rajtam; mert itt abban járván még az öregek is ’s a’ Diaeta emberei [is], kénytelen voltam azt varratni, ’s olly fél parókát tenni-fel, mint az Istenben megdicsőült Consil. Horváth Tamás, de én ősz hajból; féltem külömben, hogy fejem rheumát kap. De Pestnek minden czifráji ’s boldogságai köztt, higyje Fő Tiszt. Ur ’s Uram Öcsém Bodó Ur, kivel levelemet közleni kérem, hogy szivesen vágyok vissza az én szegény, de boldog hajlékomba, noha áldom az Istent, hogy mind ezeket ’s a’ hazának jó és rossz nevezetes embereit láthattam. Tisztelem szivesen az Ifjú Asszonyt ’s maradok barátságába ajánlva alázatos szolgája Kazinczy Ferencz. – Az ide zártat méltóztassék általadni Major Bartos Urnak.
(Kazinczy Ferenc levele Lyakovics Jánoshoz)