Baloldali médiát!

Hiller István nincs tekintettel Kovács László állandó elfoglaltságára, véges teherbíró-képességére. A pártelnök listavezető minden hajnalban a közszolgálati televízió Nap-kelte című műsorában ébred, ellenséges érzelmű riporterek éles kérdéseire válaszolva. Onnan a Duna Tv-be megy, majd egy időben megjelenik a TV2-n és az RTL Klubban, ahol fenekedő riporterek kötözködései közepette állja a sarat. Rádiózgat egy kicsit az összes fellelhető közszolgálati és kereskedelmi adón, de a legkeményebb ütközet csak ezután jön. Az ATV stúdiójában ádáz, acsargó riporterek várják, olyanok, akik állandóan közbekérdeznek, belevágnak a szavába, nem nevetnek a viccein, számon kérik az ígéreteit, szembesítik korábbi nyilatkozataival. Kovács nem retten meg tőlük, fölényes intellektusával kerüli ki a rosszul felállított csapdákat, nyíltan válaszol a legkényesebb kérdésekre is, nem kertel, nem ötöl-hatol, nem kerülgeti a problémákat, és az ellenséges közegben is eloszlatja a kételyeket, felderíti a lelkeket, biztatást és reményt ad, hitet önt a csüggedőkbe, formálja a jövőképet, árkot temet, s építi a szociáldemokráciát. Napközben Brüsszel és Moszkva között ingázik, nyilatkozik a Népszabadságnak, a Népszavának, a Magyar Hírlapnak, elutasítja a Magyar Nemzet újságíróját, informálja a bulvárlapokat, modellt áll a Füles keresztrejtvényéhez, felszólal a parlamentben, a párt aktuális tanácskozásain, ünnepélyes keretek között megnyitja a böjti időszakot, vidéki lakossági fórumot tart, elméleti cikket ír a Béke és Szocializmus című folyóiratba, majd este újra végigjárja valamennyi tévécsatornát és rádióadót, hogy hazatérvén, az éjszaka csendjében nyugodtan felkészülhessen a reggeli szereplésekre.
Hiller István kevesli mindezt. Hiller azt szeretné, ha Kovács László még egy baloldali tévét és rádiót is rendszeresen beiktatna a napirendjébe. Hiller megalapozott véleménye szerint a baloldalnak szüksége volna önálló tévé- és rádiócsatornára, miután a közszolgálati adók nem látják el megfelelően feladatukat, és a jobboldal elkezdte saját médiumai kiépítését. Hillernek igaza van, a közszolgálati adók nem látják el megfelelően feladatukat. A hír-, kommentár-, vita- és magazinműsorokban csak kétharmados a kormányoldal fölénye, s ez elmarad a kilencvenszázalékos médiatúlsúlytól. Ráadásul Kovács Lászlót is legfeljebb 12 órát látjuk-halljuk folyamatosan, holott a dolgozók sokkal többre vágynak.
Elodázhatatlan, hogy beinduljon a baloldalon az Álhír Tv, ahol végre Kovács Lászlót is barátságos, jóindulatú, empatikus riporterek kérdezgetnék, Lendvai Ildikót hagynák szóhoz jutni, Medgyessy Péter élő, egyenes adásban létrehozhatná a nemzeti egységet, miközben Horn Gyula gesztikulálna a háttérben, Szekeres Imrének még dúsabb haja lenne, Orbán Viktor nyelvbotlásait ismételgetnék, s ahol Tornóczky Anitát sem nyomnák el, hanem tehetségéhez méltó feladatokat kapna. S munkához juthatna végre az a rengeteg háttérbe szorított, üldözött újságíró, aki baloldali elkötelezettsége miatt van hátrányos helyzetben. Nem szólván arról, hogy Kovács László kellemdús személyiségét többé soha, egy pillanatra sem kéne nélkülöznünk a képernyőn.