Candide

A Candide című musicalt (1979 és 1992 után) harmadszor tűzték műsorra Kaposvárott. Ez a verzió legalább annyira Bernsteiné, mint Voltaire-é: a bravúros, helyenként csúfondáros muzsika elválaszthatatlan az álnaiv tartalomtól. Ráadásul a magyar dalszövegírók – Bródy János és Eörsi István – a legjobb formájukat hozzák: úgy gyártanak énekelhető librettót, hogy közben azért nem kerekednek a zeneszerző fölé. Az eredeti darabot nagyjából akkor mutatták be Amerikában, amikor Márai Sándor azért könyörgött a „mennyből az angyalnak”, hogy menjen a szétlőtt Budapestre. Leonard Bernstein rendhagyó műve nagy bukás volt (a tengerentúlon e műfajban 73 előadás annak számít), az idő azonban sokat segített neki: tizennyolc év múlva már a Broadwayn is megtízszerezték a nézőszámot. Radislav Milenkovic kaposvári rendezése az idézőjeleket erősíti fel. Az eredetileg „minden világok legjobbikát” karikírozó műből nem csinál optimista tragédiát – inkább önfeledten elvész a részletekben. A színpadtechnika az ezredfordulóra odáig fejlődött, hogy hovatovább nincs lehetetlen: a legelképesztőbb ötletek is megjeleníthetőek. Mindez azonban kevés volna, ha a társulat nem rendelkezne olyan kvalitásokkal, mint a Kunigundát alakító (énekesnek sem utolsó) Balla Eszter vagy a Voltaire és Pangloss mester mellett még a Guvernádort is megformáló Znamenák István. Méltó társaik a jellemrajzot sem nélkülöző komédiázásban Gula Péter, Nyári Szilvia, Varga Zsuzsa és Lecső Péter is. Az előadás láttán meggyőződésévé válhat a nézőnek: a helyzet ugyan súlyos, ám kizárt, hogy ez minden lehető világok legrosszabbika volna.