Miképpen ítéli meg a csaknem kéthetes agrártüntetéssel kicsikart kompromisszumokat? Bár tegyük hozzá, a megegyezés részleteit egyre több gazda kritizálja.
– Egyelőre részleges eredményeket könyvelhet el az agrártársadalom termelői rétege. A kormány által vállaltak egy része pár hónapra szól: ilyen például a négyforintos tejtámogatás minden értékesített literért. Az eredmények másik része olyan ígéret, amelynek megvalósítási ideje bizonytalan, hiszen mondjuk abból, hogy „a kormány kezdeményezi az áfatörvény módosítását, „a parlamenti átfutási idő miatt csak hónapokkal később lehet valami. Mégis nagyon fontosak ezek az átmeneti sikerek. Pillanatnyi lélegzethez jutottak a gazdálkodók. A demonstrációval megmutatták a felvásárlóknak és a piaci értékesítőknek, hogy mostantól résztvevőkként kell őket számon tartani abban a versenyben, amelynek eddig csak kiszolgáltatottjai voltak.
– A megállapodás nem szólt az aszálykár enyhítésének érdemivé tételéről, a földtörvény nemzeti szempont szerinti módosításáról, és nem szabtak ki intervenciós felvásárlási árat a tejfronton.
– Ez igaz, de mégiscsak kiderült, hogy egyre nehezebb kijátszani a gazdálkodókat egymás ellen, alágazati részérdekek mentén. Javult tehát a magyar agrár-érdekvédelem szervezettsége, erőnléte.
– Akkor is, ha a demonstrációs bizottságot az is a gyors megegyezés felé terelhette, hogy másfél hét után csökkent az utakon tüntetők egy részének a kitartása?
– Ebbe a téli hideg is belejátszhatott. Sajnos öt-hat évtizedes lemaradást amúgy sem lehet egyetlen tüntetéssorozattal behozni. Gondoljunk csak bele, nem is olyan régen sok agrártermelő még kuriózumnak tartotta, hogy mondjuk a francia gazdák kiborítják a más országokból érkező borszállítmányokat, meggátolva raktározásukat. Pedig nincs abban semmi szélsőségesség. Arról van szó, hogy a nyugati országokban már rég kialakult – kialakulhatott – egy olyan öntudatos és határozott fellépésű termelői érdekvédelem, amely rá tudta kényszeríteni az Európai Uniót, hogy bármilyen címen – területfejlesztés, a vidék népességmegtartó ereje, ökológiai gazdálkodás, környezetvédelem –, de hathatósan, központi forrásból támogassa az agrárium egészét. Az unióbeli országok kormányai politikailag lehetetlenülnének el, ha tétlenül nézik, hogy az ipar, a kereskedelem vagy a bankszféra jövedelmezősége messze túlhaladja az agráriumét.
– Mit gondol arról, hogy a kormány kezdetben rosszallotta az országos tüntetés tervét, politikát vélt benne, utóbb meg azt hangoztatja, hogy ami itt zajlik, az nem a kormány és a termelők, hanem a feldolgozók és a termelők közötti konfliktus?
– Az említett kompromisszumok ellenére úgy látom, Magyarországon a földművelésügyi kormányzat folyamatosan a termelőket hagyja cserben, és a multinacionális feldolgozó- és kereskedelmi vállalatok mellé áll. Mindenki tudja, hogy nem a multiknak van szükségük arra, hogy segítségért demonstráljanak, ők kezdettől bejáratosak a kormány tárgyalótermeibe. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy hazánkban a tervgazdálkodás negyven éve után teljesen elvált egymástól a termelés, a feldolgozás és a piaci értékesítés. Az egész átalakítási folyamat félresiklott, külföldi világcégek kezébe kerülhetett az élelmiszeripar és -forgalmazás.
– Ha már itt tartunk, a Hajdú-Bét és a Parmalat kifizetetlen beszállítóiról tömören mégiscsak szó esik a mostani megállapodásban. Veszteségeik „részbeni megfinanszírozására állam által garantált hitelkonstrukciót” dolgoz ki a kormányzat…
– Megkésett, és nem elégséges intézkedés hitelt fölkínálni ilyen elhúzódó, botrányos helyzetben. Az utóbbi hónapokban világossá vált: Magyarországon manipulatív multinacionális vállalatok, kétes tisztességű érdekcsoportok diktálhatják a termelőknek a felrúgva megkötött szerződéseket. Többmilliárdos adósság gyűlhetett fel a baromfi-, illetve a tejtermelőkkel szemben, minden akadály nélkül. A nyugati országok azért tömörültek unióba, hogy a káoszt elkerüljék. Mert mi más is volna az európai társadalom értelme? A jelenlegi magyar kormány viszont, úgy látszik, jól tűri az anarchiát. Így történhet meg nálunk az is, hogy egy hitelintézet manapság olyan 80 ezer forintos kiskölcsönnel rukkoljon elő, amelyhez 170–240 százalékos kamat társul. Ez a kamat felülmúlja a XIX. század közepén működő kocsmárosok uzsorakamatát is!
– Apropó, bank: a bankárságát szüneteltető kormányfő azt mondta egy lakossági fórumon, a gazdák nyilván nem fogták fel, mekkora többletpénzt kapott a megállapodás révén a mezőgazdaság. Egyúttal inti a termelőket, hogy olcsóbban kellene termelniük.
– A miniszterelnök valószínűleg elfelejtette, hogy a magyar agrárszférát négy évtizeden át szoktatták a mennyiségi szemlélethez azok, akik valaha szétroncsolták a szerves fejlődést. A nyugat-európaihoz hasonló agrárstruktúra és tőkeerő kialakulásáig évtizedek telhetnek el. Ezért kellene az ország irányítóinak hosszú távon megoldani a piaci fölösleg levezetését ott, ahol nem szorítanak minket termelési kontingensek: vagyis az unión kívüli – tőlünk keletre eső – országokban. De ha már szóba került a kormányfő, én freudi elszólásnak tartom országértékelő beszédének azt a kitételét, hogy Szeged Európa kapuja. Szeged ugyanis a Tiszánál van… Nem lehet véletlen, hogy épp azokról, azokhoz nem szólt a kormányfő a parlamentben, akik a Szegednél távolabbi, Szegednél kisebb települések agrártársadalmát alkotják.
– Ön Nyíregyházán él, Debrecenben oktat, ismeri mindkét megyét. Hogyan látja a tiszántúli falvak mai világát?
– 1993 a kistelepüléseken is az önkormányzatok aranyéve volt. Csak Szabolcsban 220 település közül 170 kapott gázt. Több mint 600 kilométer belső utat aszfaltoztak. A fejlesztések persze felerészben lakossági önerővel történtek; a falvak népe soha semmit nem akart ingyen. Akkor a Tiszántúlon még reménykedtek, hogy egyszer majd nem kell háromszor akkora erő a létfenntartáshoz, mint másutt. De ma a falusi házfalak ismét vedlenek, a fiatalok elvándorolnak, a települések öregotthonokhoz kezdenek hasonlítani. Onnan, ahol nincsen már posta, iskola és pap, ahová nem jár be a busz, a munkaképes lakosság pusztán lélektani okokból is menekül.
– Nem nyomós ok végül is a mostani helyzetre az államháztartás hiánya?
– Úgy tűnik, a kormánynak vannak dédelgetett területei. Nem jut pénz több- megyényi lakosság érdekében álló beruházásokra, de arra igen, hogy egy külföldi sztrádaépítő 17–18 milliárd forint szubvencióban részesüljön.
– Erősödik a hazai euroszkepticizmus, Brüsszelben pedig a politikai integráció szándéka.
– Félek, hogy ez bizonyos szint alatt, ahová ezzel a kormánnyal tartunk, teljesen mindegy. Rohamosan sorvad az ország.
origo.hu
Nem fog hinni a szemének – Mutatjuk, milyen esszéket írt volna a ChatGPT a magyarérettségin!
