Gerhard Schröder hamburgi próbája

Sajátos hangulat kíséri az esztendő első politikai erőpróbáját Németországban. A tartományi jogú Hamburg polgárainak szavazatai ugyanis egyszerre három síkon befolyásolhatják a jövő eseményeit. A legfontosabb ezek közül: szövetségi viszonylatban első alkalommal kaphatunk választ arra a kérdésre, hogy Gerhard Schröder lemondása az SPD-elnökségről pozitívan befolyásolja-e a szociáldemokratákkal szembeni drámai bizalmatlanságot.

Regionális szinten az előrejelzések arra utalnak, hogy Ole von Beust, a kereszténydemokraták főpolgármestere abszolút többséggel irányíthatja majd a városi parlamentet, a CDU a voksok negyvenöt százalékára számíthat a szociáldemokraták (SPD) huszonkilenc és a Zöldek 14 százalékával szemben. Az adatok megváltozhatnak, ha a liberálisok vagy a Pro-DM–Schill párt túllépi az ötszázalékos határt.
A szélsőséges nézeteket képviselő, populista Ronald Schill két évvel ezelőtt a „Jogállami Offenzíva” élén szenzációs sikerről gondoskodott, és lehetővé tette, hogy megszakadt az SPD negyvenesztendős hatalma a Hanza-városban. A CDU koalíciós partnereként Schill a belügyi szenátor tisztét kapta. Ebből a pozícióból azonban személyes támadásokat indított Von Beust ellen, aki három hónappal ezelőtt elmozdította állásából. Ugyanakkor attól lehet tartania, hogy a pártot igen, de nézeteiket nem támogatják, a „fenegyerek” továbbra is élvezi a választók tetemes részének bizalmát. A közvélemény-kutató intézetek ugyan pillanatnyilag csak négy százalékra taksálják Schill esélyeit, de utalnak arra, hogy a megkérdezettek egy része nem hajlandó bevallani a populista politikussal szembeni rokonszenvét. E jelenséggel magyarázható a 2002-es választás eredménye. Az akkor is négy százalékra becsült Schill-párt a szavazatoknak több mint tizenkilenc százalékát kapta. Hasonló földcsuszamlás ezúttal is átalakítaná az előzetes várakozásokat, és arra kényszerítheti a CDU-t, hogy az SPD-vel kötendő nagykoalíció lehetőségét válassza, mert Von Beust elutasítja a szélsőséges Schill-csoporttal való újabb szövetséget. Ha az FDP jut be a városi parlamentbe, akkor valószínűleg kereszténydemokrata–liberális koalíció lesz.
A szabad demokraták szereplése komoly befolyással lehet a májusi elnökválasztásra. Ha az FDP a kereszténydemokraták partnereként vezetheti Hamburgot, akkor a liberálisok hajlanak arra, hogy Johannes Rau államfő utódjaként a kereszténydemokratákkal közös jelöltet állítsanak. Ellenkező esetben viszont kitartanak azon elképzelés mellett, hogy saját jelöltről gondoskodjanak. Ezzel az ellenzék többsége a választási grémiumban jelentősen csökkenne, és kétessé tenné a CDU sikerét. A hamburgi választás kimenetele így országos jelentőségű.