1926 telén a következő sorok voltak olvashatók a Sporthírlapban:
„A hétfőn délután megnyílt műjégpályán megindult az intenzív sportélet. Műjegünk, amely jobb a természetes jégnél, megérdemelné, hogy a kételkedő közönség személyesen győződjön meg a kiválóságáról, és részvételével segédkezet nyújtson a Budapesti Korcsolyázó Egyletnek ahhoz, hogy fővárosunk megépíthesse a világ legszebb és legnagyobb műjégpályáját.”
Érthetően foglalkoztatja a budapestieket, hogy az 1926 telén átadott Városligeti Műjégpálya rekonstrukciós munkálatai – a nyolcvanadik évfordulóhoz közeledve – milyen változásokat hoznak majd. Megváltozik-e a liget városképe, amelyet jelenlegi formájában szeretünk, vagy az épületegyüttes lényeges átalakítására számíthatunk. Növekszik-e a pálya területe, vagy marad a mostani jégfelület. A felújítás alatt lehet-e majd korcsolyázni, vagy egy téli idény valószínűleg kimarad. Kérdések, amelyekre a tervek – súlyra is szép mennyiséget kitevően – feleletet adnak.
Csak érdekességként álljon itt, hogy az első műjégpályát – valószínűleg nem meglepetés az olvasónak – 1876-ban az angliai Chelsea-ben létesítették. A közép-európai első Bécs nevéhez fűződik (1909), de nyomában ott van az 5600 négyzetméteres területen megvalósult budapesti műjégpálya is. Hogy az elmúlt közel nyolcvan esztendő milyen örömöket hozott a budapestiek életében, azt elképzelhetjük, de hogy további gyönyörűség forrása legyen, ahhoz a fővárosnak most már halaszthatatlanul lépnie kell.
Aki járt ugyanis mostanában a műjégen, az megerősítheti: a kiszolgáló épületegyüttesnek siralmas az állapota. Omladozó vakolatok, födémcserére váró boltozatok, megtámasztott oldalfalak, kopott folyosók, elöregedett ajtók fogadják a látogatót, aki bizalmatlanul közlekedik e nevezetes helyen. A fény csak a jégen cikázik, igaz, ha a minőségét tekintjük, akkor ott sem. Ki gondolná, hogy az okok abban keresendők: a tómederben – a felújítások nyomaként – négy pálya rétegződik egymásra, ennélfogva a jelenlegi betonalap rendkívüli módon töredezett. Tizenkét-tizenhat centiméteres szintkülönbségek vannak a pálya egyik és másik vége között, s mivel a víz mindig a mélyebb pontokba folyik, a jég vastagsága hol pár centiméter, hol pedig meghaladja a tíz centimétert is. Az optimális négy-hat centiméter, de ha a jég ennél vastagabb, akkor a felszíne már megpuhul és nem tud áthűlni kellő mértékben. (Arról nem beszélve, hogy az ideális az lenne, ha csúcsforgalom, azaz négy-ötezer ember korcsolyázása idején másfél-két óránként felújíthatnák a jeget, de ez kivitelezhetetlen.)
A terveket illetően folytassuk a jégpályafelülettel, amely jelenleg 12 ezer négyzetméter.
– A nemzetközi gyakorlat és a hazai üzemelési tapasztalatok azt mutatják – mondja Bürger Miklós igazgató –, hogy a Városligeti Műjégpálya már jelenlegi nagyságában is nehezen kezelhető, gazdaságtalan rendszer: túl nagy a hőveszteség, amíg a pálya egyik végétől eljut a másikig. Éppen ezért nem a jégfelület nagyságát kell növelni, hanem sokkal inkább arra kellene törekedni, hogy a város különböző pontjain épüljenek még kisebb jégpályák, amelyek az egyre bővülő igényeket szolgálják.
Ennek tudatában mégis jó hír és újdonságnak számít, hogy a nagy pálya mellett felépül egy kétezer négyzetméteres önálló jégkorongpálya (a jégfelület ezzel 14 ezer négyzetméterre nő), amely külön is hűthető lesz, és mindenekelőtt az oktatást, az utánpótlás-nevelést segíti majd.
A mostani pályákat 12-15 év elteltével kellett újjáépíteni, de a legmodernebb technológia ezt az időszakot 20-25 évre kitolja. A csatlakozó csőhálózat viszont már olyan anyagokból készül, ami esetleg egy évszázadot is kibír. Maga a pálya – nagyon leegyszerűsítve – egy vasbeton- szerkezetnek minősül, amely viszonylag az olcsóbb kategóriába tartozik. A felújítás során a négy pályaréteget elbontják, és gyakorlatilag a tómeder szintjéről építkeznek tovább.
A legfontosabb változások az épületkomplexumra várnak. Ismeretes, hogy az építkezés az 1900-as évek elején kezdődött és a 20-as évek végére nyerte el végleges formáját. Eklektikus jellege miatt azonban nem tekinthető műemléknek, viszont védett épület, mert hozzátartozik a Hősök tere teljes képéhez. Ez azt jelenti, hogy a felújítás során lesznek részek – például a főbejárat a díszteremmel és a fogadócsarnokkal –, amelyeket eredeti állapotukban állítanak helyre, ugyanakkor azonban a jégpálya szintjén lévő épületrészek – amelyek jelenleg is a korcsolyázók átöltözését szolgálják – a XXI. század követelményeinek megfelelően modern arculatot kapnak.
A lényeg azonban az, hogy az épület kívülről teljes egészében úgy fog kinézni, ahogy a 20-as évek végén átadták a nagyközönségnek, vagy részben napjainkban is látható.
Ezzel együtt Bürger Miklós igazgató három változásra hívta fel a figyelmünket. A második világháború bombázásainak következtében a Hősök tere felőli szárnyon hiányzik az utolsó szegmens, amelyet most újjáépítenek, és ily módon az épület visszanyeri szimmetrikus alakzatát. A szóban forgó rész a „liget kapuja” lesz, ahol információs központot alakítanak ki.
A másik jelentős változás, hogy az épület földszintjén, a lepusztult öltözők helyén olyan többfunkciós helyiségeket alakítanak ki, amelyek a hidegben továbbra is szolgálják a korcsolyasport híveit, ellenben tavasztól őszig pillanatok alatt a legkülönbözőbb rendezvények (kiállítás, konferencia, esküvő stb.) színhelyévé formálhatók át. Ez a lehetőség fel fogja pezsdíteni a forgalmat azokban a hónapokban is, amikor az épület – ahogy a szólás tartja – teli van üressel, semmilyen élet nincsen benne.
Az épület liget felőli szárnyát, ahol most a gépház található, a sportolók kapják meg öltözőkkel, szaunával, edzőteremmel, melegedőkkel stb., ahová a környéken kocogó városlakó is betérhet, és kulturált körülmények között kapcsolódhat ki a hétvégén vagy a napi munkát követően. A gépház – a tervek szerint – máshová kerül, és az utcáról nem is fog látszani. Ezen a szárnyon helyezik el az éttermet is, amely korábban a másik oldalon, a hídra nézett.
– Jelenleg ott tartunk – folytatja az igazgató –, hogy a kiviteli tervek javított példányai a rendelkezésünkre állnak, tehát már elkezdődhetnének a munkálatok. Először azonban az anyagi forrásokat kell előteremteni. A fővárosi önkormányzat a négymilliárdos beruházást a saját költségvetéséből nem tudja állni, ezért két európai uniós pályázatot is benyújtottak abban a reményben, hogy ezáltal a pénz öszszejön. A PHARE Orpheusz-pályázat eredményhirdetése márciusban lesz, s kedvező elbírálás esetén, a kivitelezők kiválasztását követően, legszebb reményeink szerint szeptember–október környékén elkezdődhet a felújítás. A következő pályázati periódus már a csatlakozás után, szeptemberben hozhat eredményt, amely elsősorban a jégpálya rekonstrukciójának a forrásait biztosítaná. Itt jegyzem meg, hogy a főváros kötelező önrészére az önkormányzat közgyűlése már garanciát vállalt. Tehát ha mindegyik pályázat eredményes lesz, akkor optimális esetben ősztől egy másfél-két éves időszak alatt a teljes felújítás elvégezhető.
Bürger Miklós bizakodik abban, hogy egyetlen jégidényt sem kell kihagyniuk, és a műjégpálya átvészeli az átalakítási időszakot. Vészforgatókönyvek mindenesetre készültek a gépház kitelepítésével, konténerpénztárral, nagy, fűthető sátrakkal és öltözőkkel. Minden attól függ, hogy az anyagi források milyen ütemben állnak majd rendelkezésre, mert köztudott, hogy legdrágább az elhúzódó építkezés. Azt sem zárják ki természetesen, hogy egy idény kimarad.
Az építkezés alatt azzal is számolni kell, hogy egy nyáron át a városkép sem lesz olyan, mint amit a látogatók megszoktak, mert nem lesz víz a tóban. De évi 400 ezer korcsolyázó érdeke talán ezt megbocsáthatóvá teszi.
A korcsolyasport híveinek ugyanakkor tisztában kell lenniük azzal, hogy a jégpályák üzemeltetése ráfizetéses. Akkor is veszteségesek, ha négy-öt euró a belépődíj, mint például Nyugat-Európában. Az ok egyszerű: az energiafelhasználás olyan nagy, hogy a belépődíjak nem egyenlítik ki a számlát. Ausztriában, Svájcban és Németországban különféle módon segíti az állam, illetve a helyi önkormányzat a jégpályák üzemeltetését. Mostanában terjedőben van az az építkezési forma, és valószínűleg ez a jövő útja, hogy egyetlen energetikai rendszerbe, tehát sportkomplexumba helyezik el az uszodát, az edzőtermet, a sportboltot, a vendéglátó-egységeket és a jégpályát, s így már rentábilis az utóbbi is.
Mindenesetre a Városligeti Műjégpálya rekonstrukciójával egy időben nem törekednek arra, hogy a belépődíjakat emeljék, mert – Bürger Miklós igazgató szerint – a jelenlegi árakkal (egyszeri belépés hétköznap 300, hétvégén 600 forint) a megváltható határhoz érkeztek el. Ha a nyári hónapok forgalmával hasznosítható lesz az épület, ezt a nyereséget vissza tudják fordítani a téli üzemeltetés költségeire.
Végezetül, ami a kertészeti terveket illeti: sokkal kellemesebb látványt nyújtó útvonalak kialakítására törekednek és az épület közvetlen környezetét is nagyobb zöld felület övezi majd. Különösen érvényes ez az új, földbe süllyesztett hűtőház tetejére, ahol több száz négyzetméteres zöldövezetet hoznak létre. Ezáltal új kilátópont is nyílik a Vajdahunyad várára egy olyan szögből, amely eddig ismeretlen volt.
2004-ben másféle segítség szükséges az átalakításra váró jégpályához, de változatlanul érvényes, hogy a jó terv segít az erőfeszítések valóra váltásában. A jó terv adott.
Budapesten kevés a jégpálya
A legnagyobb a nemrég átadott káposztásmegyeri AstraZeneca csarnok négyezer négyzetméteres jégfelülete, amely egész évben várja a látogatókat, de csak napi két órában. Ugyancsak fedett, de tanuszoda nagyságú jégpálya található a IX. kerületi Toronyház utcában, továbbá a Pólus Centerben, utóbbi egy normál hokipálya egyharmadának megfelelő területen. A Duna Plaza hasonló méretű pályáját több éve bezárták. A Megyeri úti fedett jégcsarnok sorsa egyelőre bizonytalan, de ez elsősorban az UTE hoki szakosztályát szolgálja. A Kisstadion nyitott területén szintén jégkorongmérkőzések és -edzések zajlanak, hasonlóképpen a Népstadion edzőpályájához, ami csak a sportolóké. A legújabb és egyre népszerűbb pályák közé iratkozott fel a Piarista Gimnázium XII. kerületi, Költő utcai épülettömbjében létrehozott fedett jégpálya. Sajnos azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy egyre kevesebb fővárosi iskolában öntik fel a fagy beálltakor az udvart, és a diákok legfeljebb a járdán csúszkálhatnak.
