Nagyon jó, nagyon humánus döntés született – szögezte le Rita Verdonk bevándorlásügyi és integrációs miniszter. Véleményét nem mindenki osztja a tulipánok hazájában. Egyes felmérések szerint a hollandok kétharmada kedvezően bírálná el azon menekültek ügyét, akik már legalább öt éve élnek az országban. Márpedig az új rendelkezés értelmében őket is hazatoloncolják, mindössze 2300, különösen súlyos helyzetben lévő menedékkérő számára engedélyezik – egyéni elbírálás alapján – az országban maradást. Ne feledjük azonban, hogy a kitoloncolandók kérelmét egyszer már elutasították, indokaikat tehát elégtelennek találták a holland hatóságok. Idegenrendészet minden államban létezik, függetlenül attól, hogy mennyire civilizált az adott társadalom.
Hollandiában hosszú ideje élénk társadalmi vita dúl a külföldiek, azon belül is az illegális bevándorlók és a menekültek helyzetéről. A bírálók különös módon nem is anynyira az új szabályozást, mint a két éve meggyilkolt Pim Fortuynt emlegetik a mostani ügy kapcsán. A bevándorlást hevesen ellenző politikus halála annak idején valósággal sokkolta a holland társadalmat, legalábbis azokat, akik szentül hittek abban, hogy egy társadalom évtizedeken át szent ártatlanságban élhet. Hogy mi számít bűnnek, az persze felettébb kétséges. Fortuyn például az akadálymentes bevándorlás évtizedes gyakorlatát nevezte annak, és úgy vélte, hogy Hollandia megtelt, egyfajta létszámstopra van szükség. Látni kell azonban, hogy a keddi döntés valójában nem Fortuyn szellemiségéből fakad – amint azt az emberjogi szervezetek harsogják –, hanem a XXI. századi Európában jelentkező új demográfiai és integrációs kihívásokból. Márpedig ez korántsem holland ügy, eddig is seregnyi uniós államban felmerült a kérdés, miként lehetne tisztességes, humánus eszközökkel gátat szabni a nemkívánatos bevándorlásnak, az unió képzeletbeli ajtaján dörömbölő harmadik világbeli embermillióknak. A holland eset alighanem azért korbácsolta fel az indulatokat, mert a nyugati társadalmakban mindmáig tabutémanak számít a bevándorlás, legalábbis olyan értelemben, hogy a külföldiek befogadását megkérdőjelező véleményeket előszeretettel utalják a utcai radikalizmus tárgykörébe. Az utóbbi idők eseményei azt jelzik, hogy Európában nem a Brit Nemzeti Párt, az antwerpeni randalírozók vagy a francia Nemzeti Front kiváltsága az európai értékek – általuk oly sokszor hangoztatott – védelme. A francia parlament egy hete egyetértéssel adta áldását a fejkendőtörvényre, amelyet mellesleg a lakosság hetven százaléka is támogatott. Akár tetszik a törvény, akár nem, egyértelmű, hogy Raffarin kormányát sem az utca akarata, hanem a már említett új kihívások késztették a változtatásra. Európa már nem a hatvanas években él, és ezt indulatok nélkül minden érintettnek figyelembe kell vennie.
origo.hu
Újabb csapás érte a rács mögött ülő Kiss László óbudai polgármestert
