Új erdélyi magyar alternatíva

Precedensértékű választások elé néz ebben az évben az erdélyi magyarság. Tizennégy éves önálló politikai szereplése során ugyanis először kínálnak számára alternatívát, amelyek közül már a júniusi romániai helyhatósági választásokon válogathat.
A felvidéki és a vajdasági magyarokhoz hasonlóan immár az erdélyi magyar közösséget is megcsapta a politikai alternatívák szele. Az 1989-es romániai rendszerváltás óta mondhatni érdek-képviseleti egyeduralmat élvező Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) mellett új szervezetek is megjelentek a politikai porondon, és kínálnak más programot a magyar szavazatokért. Az érdekképviseletének taktikáját mindeddig az egységre és a lassú, de biztos megvalósításokra alapozó RMDSZ-nek olyan „kihívói” lettek, mint az erdélyi és a székelyföldi magyar közösség autonómiájának kivívását halaszthatatlan célként kitűző Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és Székelyföldi Nemzeti Tanács (SZNT), valamint programját a választás szabadságára építő Magyar Polgári Szövetség (MPSZ).
Eltérő helyzetértékelések, a célokra és eszközökre vonatkozó politikai véleménykülönbségek már az RMDSZ megalakulása óta jelen vannak a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetének életében, a kétpólusú politikai rendszer ellenben 2003-ban kristályosodott ki. Addig ugyanis sikerült mederben tartani a belső ellentéteket az egy évtizeddel korábban politikai ideológiák mentén létrehozott platformok intézményesítésével, ám a nézetkülönbségek tavaly már „kivándoroltak” a szövetségből. Az erre utaló első jelzés a Tőkés László református püspökkel rokonszenvező, az RMDSZ ellenzékének „belső gyűjtőpártjaként” tevékenykedő Reform Tömörülés platformtól érkezett. A szövetség radikálisainak nevezett politikusok ugyanis bejelentették, nem vesznek részt az RMDSZ február 1-jei, Szatmárnémetiben rendezett hetedik kongresszusán, amely aztán megadta a „kegyelemdöfést” az erdélyi magyar politikum egységének, mivel a kongresszus törölte az RMDSZ alapszabályából a tiszteletbeli el-nök intézményéről szóló fejezetet. Tisztségének megvonása az egyre mélyülő ellentétek miatt nem érte váratlanul Tőkés Lászlót, hiszen már a kongresszussal egy időben, ugyancsak Szatmárnémetiben megszervezte az erdélyi magyarság egyfajta parlamentjeként elképzelt EMNT megalakulását elősegítő fórumot. Ezzel párhuzamosan jött létre a Székely Nemzeti Tanács.
Az EMNT és az SZNT tevékenységéhez közvetlenül kötődik a különböző erdélyi polgári szervezetek megalakulása is, amelyek a Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester vezette Magyar Polgári Szövetség keretében önálló jelölteket indítanak a júniusi helyhatósági választásokon. Legnevesebb nagyváradi „favoritjuk” az RMDSZ jelenlegi bihari parlamenti képviselője, Szilágyi Zsolt, aki – a román pártok jelöltjei mellett – éppen az RMDSZ jelöltjével szemben száll harcba a polgármesteri tisztségért. Az RMDSZ jelenleg az „aki nincs velünk, az ellenünk van” elv alapján fogalmazza meg a polgári törekvésekkel szembeni pozícióját, így a magyarság egysége elleni politikai „merényletnek” tartja az MPSZ kínálta alternatívát. Miközben az RMDSZ szerint a magyar–magyar harc veszélyezteti a közösség önkormányzati és parlamenti képviseletét, a polgári oldal képviselői ezzel szemben a politikai pluralizmus kialakulásának természetes folyamataként értékelik a választás szabadságának „felkínálását”. Hogy milyen mértékben vezet majd az erdélyi magyar politikai erőviszonyok átrendeződéséhez ez az új alternatíva, arra csupán a romániai helyhatósági választásokkor megszerzett mandátumok ismeretében lehet válaszolni, sőt ugyancsak ezek fényében lehet majd prognózist adni az őszi parlamenti választásokra is. Utóbbi pedig máris felvet egy újabb kérdést, mégpedig hogy a jelenleg teljes elzárkózást tanúsító RMDSZ hajlandó lesz-e elfogadni az MPSZ együttműködési javaslatát, vagy megkockáztatja, hogy szenátor- és képviselőjelöltjei a politikájától elfordult és a polgári szervezetek táborába átállt magyar választók szavazatai nélkül esetleg kevesebb mandátumot szereznek a bukaresti parlamentben. Ennek az erdélyi magyar politikai versenyfutásnak a végkimenetele azonban egyelőre még nehezen megjósolható.