Milyen jövőképet vázol fel azoknak, akik önt tüntetik ki bizalmukkal? Hogyan látja Szlovákia helyét az új Európában?
– Sokat jártam, járom az országot, de gyakran megfordulok Csehországban, Ausztriában vagy éppen Magyarországon, és valahogy mindig mindenütt otthon érzem magam. Hol egy város főtere, építészeti elrendezése, hol egy kastély vagy vár, netán végvár emlékeztet Szlovákia valamelyik csücskére, esetleg egy takaros, jó karban tartott paraszti porta fogalmaztatja meg velem, hogy ez a térség, amit nevezhetünk Közép-Európának vagy Kárpát-medencének, egy gazdag múltú egységes egész. Beszélgetek az emberekkel, s bár országonként, esetleg régiónként változók napi gondjaik, világlátásuk, érzésviláguk sok mindenben azonos. Évszázadok alakították olyanná a természetet, életkörnyezetünket, lelki világunkat, amilyen, s a kölcsönhatások lépten-nyomon fellelhetők. Erre kell építeni jövőnket. Meg arra a tudatra, hogy életünket azonos történelmi események határozták meg, legyen az tatárjárás, török megszállás vagy őseink társadalmi haladásért folytatott harcai. De gondolhatunk arra is, hogy elődeink a tudományok terén mi mindent adtak Európának, sőt a XX. század kivándorlásai miatt még a tengerentúli országoknak is. Sőt, azt mondom, erre kell gondolnunk, hogy megtaláljuk újra helyünket Európában, hogy tudatosítsuk értékeinket, s ennek tudatában legyünk mi, Szlovákia polgárai, szlovákok és a velünk együtt élő kisebbségek, magabiztos és jó értelemben vett büszke polgárok. Ez az én vízióm, jövőképem, vagyis az, hogy higgyük el, nem vagyunk kevesebbek másoknál, merjünk nagyot gondolni, s a gondolatot megvalósítani. Legyünk nyitottak és figyelmesek, vegyük észre mások értékeit, mert akkor ők is felfigyelnek majd a mieinkre. Ha ilyenek leszünk, meglesz a helyünk Európában.
– Mennyire fér bele az ilyen jövőképbe a szlovák–magyar kapcsolatok javítása? Sokan emlegetik mind a mai napig, hogy ideje lenne a történelmi megbékélésnek vagy kiegyezésnek. Ön szerint milyen esélye van egy ilyen megbékélésnek, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt öt esztendőben Szlovákiában a kormánykoalíció része a Magyar Koalíció Pártja (MKP)?
– Amikor 1990-ben a szlovák parlament elnöke lettem, azon dolgoztam, hogy rendezzük a velünk együtt élő népekkel közös múltunkat. Karácsony előtt nyilvánosan elnézést kértünk a zsidóktól a második világháború idején ellenük elkövetett bűnökért, majd 1991 februárjában a kollektív bűnösség elve alapján meghurcolt németektől. Akkor kezdeményeztük közösen Szabad Györgygyel, hogy a magyar Országgyűlés és a szlovák parlament közös nyilatkozatban értékelje együttélésünket, és hirdesse meg a történelmi megbékélést; lám a választási időszak akkor rövid volt, aztán pedig a szlovák politika más irányt vett. Azóta viszont sok idő eltelt, sok minden megváltozott, többek között a közhangulat is, olyannyira, hogy – mint ön is mondta – az MKP már öt éve részt vesz az ország kormányzásában. Ennek fényében lehetséges, hogy már nem is kellene olyan részletesen értékelni közös múltunkat, lehet, már csak egy kis lépés kellene, például elmondani, amennyiben fájdalmat, sérelmet okoztunk a másiknak, akkor elnézést kérünk, s már kereshetnénk is azokat a közös pontokat, amelyek már holnapunk minőségét határoznák meg. Azt hiszem egyébként, hogy a szlovák–magyar közeledésben kulcsszerepet játszhatnának a szlovákiai magyarok. Ők, ugye nyelvben, kultúrában magyarok, ugyanakkor beszélik nyelvünket, együtt élnek velünk, tudják, mire vagyunk érzékenyek, milyen a gondolkodásunk, ennélfogva valóban erős hídként köthetnék öszsze nemzeteinket. Én hiszem, hogy politikai akarattal, Budapest és Pozsony okos lépéseivel folyamatosan közeledni fogunk egymáshoz. Az értelmes együttélés szerintem létkérdés mindkét nemzet számára.
– A Magyar Koalíció Pártjának országos tanácsa arra szólította fel választóit, hogy a tizenegy jelölt közül önt támogassák, önre szavazzanak. Hogyan értékeli az MKP vezetőinek ezt a döntését?
– Őszintén meg kell mondanom, hogy az MKP döntése meghatott, hogy úgy mondjam, szinte megérintette a lelkemet. Azt hiszem, hogy ezzel a döntéssel elismeri a párt vezetése azokat az értékeket és szándékokat, amelyekkel a politikába léptem, meg azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a szlovák–magyar közeledés érdekében tettem. Különösen itt, Szlovákiában, a két nemzet korrekt együttéléséért. Külön is értékelem azt, hogy az MKP akkor állt mellém, amikor nem voltam esélyese az elnökválasztásnak, ami számomra azt jelenti, hogy a magyar párt vezetői az értékek mentén politizálnak, és személyemen keresztül olyan pártkapcsolatot is építenek, amely egyértelműen a jövőbe mutat. Természetesen, voltak nézeteltéréseink, de mindig a demokrácia hívei maradtunk, mindig a kölcsönösen elfogadható, előremutató megoldásokat kerestük. És ami a legfontosabb: többször is bizonyítottuk egymásnak, hogy az ígéretet betartjuk, az adott szó szent. Azt hiszem, ez nagy dolog a politikában, és én bízom benne, hogy az elnökválasztás eredményétől függetlenül ilyen marad a viszonyom a magyar párt vezetőivel.
origo.hu
Itt vannak a hatos lottó nyerőszámai – ön nyert valamit?
