A kosdi templom nyolc évszázada

Kosd Váctól egyórányi járásra, bekötőút végén, a cementgyár kőfejtőjeként fogyatkozó Naszály-hegy déli lábánál fekszik. A Pest és Nógrád megye határán található, ma kétezer lelkes falu az 1199 és 1212 közötti években lett – királyi adományozás révén – a váci püspökség birtoka (és maradt egészen a XVIII. század végéig). Boleszló püspök II. Endre (1205–1235) bizalmi embere, a király fiának – a későbbi IV. Bélának – keresztapja volt, így korántsem véletlen, hogy Kosd templomát Endre szentté avatott leánya, a türingiai Erzsébet hercegnő tiszteletére alapították. Az építkezés Boleszló utódja, a nagy tekintélyű Bereck püspök hivatali idejére, 1221 és 1235 közé esett, ekkor keletkezett a 10 méter széles hajóból és félköríves, keletelt szentélyből álló, 18 méter hosszú első templom.
A tatárjárás krónikájából ismerjük a váci püspökvár és a város siralmas pusztulását. Alighanem ugyanez lett a sorsa a közeli Kosdnak is. 1241 után csak jó két évtizeddel, Fülöp püspöksége (1262–1278) idején épült újjá a templom. Ez a második Szent Erzsébet-egyház a korábbitól pár méterrel keletebbre állt, sarkain támpilléres, szentély nélküli teremként, déli oldalán előcsarnokkal. A XV. században – az eredeti szélesség megtartásával – szabályos, sokszögzáródású gótikus templom épült a korábbiak helyébe.
Erről az egész építéstörténetről azonban az 1970-es évekig vajmi keveset tudhattunk, a műemlékjegyzékben is barokként szerepelt a kosdi templom. Reprezentatív, tornyos nyugati homlokzata, amelyet Migazzi püspök megrendelésére a váci székesegyház építőmesterei 1777-re készítettek el, teljesen elleplezte a hosszú hajó falai mögött rejtőzködő középkori részleteket. Az 1974-ben megkezdett régészeti feltárás hozta napvilágra a XIII. század első harmadától az 1400-as évek utolsó harmadáig történt építkezések részleteit: a déli fal román és kora gótikus stílusú, festett ablakait; az északi hajófél csúcsíves kápolnájának maradványait és az érett gótikus, faragott ablaknyílások sorát. A déli fal derekánál egy későbbi keletű támpillér mögül előkerült a templom XV. századi formát mutató kőkeretes kapuzata is. A falkutatást vezető régész, Kozák Károly hívta fel a figyelmet az Anjou-kori építési periódusok nagystílű mivoltára, ami a püspöki székváros, a központi fekvésű Nógrád megye főúri birtokai és a közeli felső-magyarországi bányavárosok együttes hatásáról tanúskodik.
A virágzó feudális korszaknak előbb a husziták, majd a törökök támadásai vetettek véget. Kosdot 1460 táján a cseh Giskra zsoldosai, 1526 után Szulejmán szultán portyázói perzselték fel, tönkretéve a templomot is. 1544 és 1595 között a meghódolt környék a váci török nahije (adókerület) alá tartozott. A falu maradék lakossága áttért a református hitre, a püspökség csak a felszabadulás után (1690-től) szerzett érvényt régi birtokjogának. Ezzel kezdődött a templom barokk művészeti korszaka, amelyet az elegáns külsőn kívül a belső díszítések és a berendezési tárgyak is szemléltetnek, köztük egy 1766-ban faragott, szép Szent Erzsébet-oltárszobor.