n Farkas Adrienne
zerettük volna a jégen fotózni.
– A világbajnokságig már csak privát fotó készülhet rólam, az edzést tilos fényképezni.
– Nem unja a didergést?
– Megszoktam, a pályán nyáron is hideg van, ráadásul nem nagyon lehet felöltözni, mert akadályozna a mozgásban. Egyébként az edzés nagyon megterhelő fizikailag, úgyhogy nincs időm fázni. De azért én is nagyon szeretem a meleget.
– Nagy szerencséje volt, hogy éppen Tiszaújvárosban született, ahol van jégpálya télen-nyáron.
– Szerencsére ma már egyre több helyen van nyáron is jég, de az igaz, az oroszok és az amerikaiak azért sikeresek ebben a sportágban, mert náluk természetes, hogy a gyerekek korcsolyáznak.
– A szülei tanították korcsolyázni?
– Edzésre jártam, az az első emlékem, hogy este van, és a hatalmas lámpák megvilágítják a jeget. Nem tudom, hány éves koromból való ez az emlék, de nagyon kicsi lehettem. Arra viszont már élesen emlékszem, hogy óvodásként nem kellett csendespihenőznöm, mert az óvó néni egy másik kislánnyal együtt edzésre vitt minket délutánonként.
– Nagyon bátrak voltak a szülei, hogy tizenhárom évesen elengedték Pestre.
– Akkor már több nemzetközi versenyt megnyertem, nyilvánvaló volt, hogy csak itt fejlődhetek tovább. De igazán soha nem lettem pesti, még mindig idegen ez a nagy forgalom meg a nyüzsgés.
– Az egész világ el van ragadtatva ugrásai magasságától. Hogyan lehet legyőzni a gravitációt?
– Nagyon sok munka kell hozzá az biztos, de én azt hiszem, a legfontosabb, hogy jól tudjam beosztani az energiámat, mert ebből kell a magas ugrásokhoz a legtöbb. Arra gondolok, hogy amikor lefutok egy négyperces programot, a negyedik percben is meg kell tudnom ugrani a triplát, mégpedig úgy, hogy egy programban benne legyen mind a hat-hétféle tripla axel.
– Ez benne van a versenykiírásban? Vagy csak a zsűri várja el?
– Nem elvárása ez a zsűrinek, lehet kevesebbet is ugrani, de ha valaki szeretne jó helyen végezni, szükséges ez a sok tripla.
– Gonosz dolognak tűnik, ahogy személytelenül sorakoznak a pontszámok a kijelzőn.
– A pontozásos sportágakban az ember hozzászokik ehhez, és megtanulja azt is, hogy sokszor kell jól teljesíteni ahhoz, hogy elismerjék a teljesítményét.
– Ezek szerint nem csak az ott és akkor nyújtott teljesítményt értékelik?
– Úgy vélem, beleszámít minden. Biztosan figyelembe veszik azt is, hogy ősszel a Világkupa-sorozaton kétszer is harmadik helyet értem el, bejutottam a döntőbe, ahová csak hat lány került be. Sokszor apróságok döntik el a sorrendet, tehát elég egy pici hiba, és máris lepontozták az embert. Az elmúlt években előfordult, hogy igazságtalannak éreztem a pontozást, talán előrébb is végezhettem volna, ha a bírók kicsit jóindulatúak. De tudomásul veszem a tényeket, és igyekszem még keményebben dolgozni, hogy a következő alkalommal csak azért is még többet mutassak.
– Én eldobnám a korcsolyát.
– Én is elkeseredek olykor, de alapvetően úgy gondolom, hogy a tőlem független dolgok miatt nem érdemes emésztenem magam. Engem tényleg csak az foglalkoztat, hogy teljesítményem a tőlem telhető legjobb legyen, persze akkor az igazi, ha eredményt is hoznak erőfeszítéseim.
– Érezni a gyakorlat közben, hogy sikeres volt-e?
– Persze. Az a jó, ha az ember kizárólag a feladatára koncentrál, és kizár a tudatából mindent, ami körülötte forog. Tény, hogy amikor leülök a lihegőbe, és látom a pontokat, abban a percben szinte fel sem tudom fogni, annyira nehéz az erős koncentrációból visszajönni. Ha valaki megkérdezné, biztosan nem tudnám elsorolni, újra és újra meg kell néznem, hogy megértsem és megnyugodjak.
– Nagyon bonyodalmas most a pontozás.
– Hogy is van? Nekem is gondolkodnom kell: 14 bíró pontoz. Kiírnak emelkedő sorrendben minden pontszámot, de nem lehet tudni, ki az a kilenc, akinek az ítéletét a számítógép véletlenszerűen figyelembe veszi. Ezzel igyekeznek objektívebbé tenni a versenyt, mindig újabb és újabb pontozási rendszerekkel próbálkoznak, de azt hiszem, nekünk, versenyzőknek nem érdemes ezzel foglalkozni.
– Milyen gyorsan fejlődik a műkorcsolya? Menynyivel kell évről évre nagyobbat ugorva, technikásabban futni?
– Az elmúlt tíz–tizenkét évben fejlődött nagyon sokat a technika. Ma már mindenki, aki döntőbe jut, tudja az ötféle triplát, más kérdés, mennyit tud ebből megmutatni. Régebben ezeket nem ugrották túl sokan. A férfiaknál már négyfordulatosokat mutatnak, a tripla axel mindennapos.
– A nőknél nem?
– A japán lányok próbálkoznak négyfordulatossal, de ez kevés nőnek megy, mert rengeteg energia kell hozzá. Számít, hogy milyen a jég, számít minden porcika, a láb, a hát, a karok, mindet megfelelően kell tartani, és a végén egy lábra leérkezni.
– A bírók képesek megítélni, ki hogyan érkezett le?
– Van lehetőségük, hogy bizonyos versenyeken a videón visszanézzék, egy-egy kérdéses érkezés egy- vagy kétlábas volt-e. Mindenesetre ha valaki a triplát megugrotta, az számít. Csak hát most, hogy már mindenki megcsinálja, egyre nagyobb hangsúlyt kap a minőség: mit, hogyan, milyen magasan, miként ugrik az ember. Nézik azt is, hogyan adja elő a programot, milyen gyorsak a forgások… Világversenyen a rövid programban a nyolc kötelező elem közül egyet sem lehet elhibázni. Ha becsúszik egy pici hiba a kűrbe, nem olyan nagy tragédia, nyertek már olimpiát hibával.
– Nagyon rövid idő telik el a világbajnokság és az Európa-bajnokság között. Nem nagy tehertétel ez?
– Hozzá vagyunk szokva. 2002-ben, az olimpia évében még sűrűbb volt a program.
– Ezek szerint ugyanazzal a programmal indul az évad minden versenyén.
– Igen, csak igyekszem tökéletesíteni azt. Egy szezon, egy zene, egy koreográfia, egy ruha. A szezon szeptembertől március végéig tart, ebben az időszakban vannak a versenyek.
– Ki tervezi a ruháit?
– Három éve külföldön készülnek a ruháim, de én találom ki, milyen színűt szeretnék. Az idei borvörös, feketével díszítve a tangóhoz. A keringőhöz lágyabb: fehér zölddel.
– Gyermekkoromban az egész ország a képernyő előtt ült a korcsolyaversenyek idején. Mintha ma már nem lenne ilyen népszerű ez a sportág.
– Én ezt nem így látom. Szerintem nagyon sokat számított, hogy itt, Budapesten rendezték meg az Európa-bajnokságot: hihetetlenül sok ember jött el a versenyeket megnézni, és magam is elcsodálkozom néha, mennyien mondják el, hogy drukkoltak nekem otthon, a képernyők előtt. Remélem, a jövőben még népszerűbb lesz a sportág.
– Mióta bajnok lett, megismerik az utcán?
– Sokan gratuláltak, rengeteg dísztáviratot kaptam ismeretlen emberektől is. Sokan felismernek az utcán, és kicsit sűrűbbek lettek a napjaim. Tiszaújvárosban közönségtalálkozót szerveztek, a polgármester díszvacsorát adott a tiszteletemre, és hadd dicsekedjek el azzal is, hogy a szülővárosom díszpolgára lettem. De nem vagyok sztár, továbbra is műkorcsolyázó vagyok, és szeretnék csak ez maradni.
– Mikor tette fel erre az életét? Tizenhárom évesen, amikor feljött Budapestre, vagy háromévesen, az első edzéseken?
– Nem tudom pontosan megmondani, de úgy érzem, egész életemet erre áldoztam. Állandó edzések; felső tagozatos koromban már egyre több verseny, ezért az iskolából is mulasztottam, amit be kellett pótolni… Ez kíséri végig az életemet.
– Áldozat?
– Nem áldozat, mert nagyon szeretem csinálni. Számomra büntetés volt, ha nem mehettem edzésre. És ez most is így van. Egymást követik a világkupák, a bajnokságok, a versenyek. A szezon nagyon hosszú és nagyon nehéz időszak, tele van stresszel. Amikor az ember lemegy az edzésre, arra figyel, hogy a legjobbat hozza ki magából, és ez nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is elég megterhelő. Jó példa az erős koncentrációra, hogy Európa-bajnoki címemet nem kis részben annak köszönhetem, a versenyen olyannyira csak a gyakorlatra és az elemekre összpontosítottam, hogy a közönséget gyakorlatilag teljesen ki tudtam szorítani a tudatomból, egyszerűen megszűnt körülöttem a világ. Hogy erre képes vagyok, jórészt edzőimnek, Száraz Andrásnak és Jurek Eszternek, de legalább ennyire Vura Márta sportpszichológusnak is köszönhetem, aki lelkileg felkészít a versenyekre.
– Nekem, aki a tévében néztem ezt, az tűnt fel, hogy mosolyogva fut a jégre. Mintha nem is izgulna.
– Pedig nagyon nehéz volt, és meg kellett próbálnom elfelejteni az elvárásokat. Az volt a fejemben, hogy meg kell csinálni! És a végén az első gondolatom is ez volt: megcsináltam! El se jutott az agyamig, hogy az első helyen állok, csak örültem a sikernek.
– Húsz éve minden gondolata a jég körül forog. Nem rabság ez?
– Dehogy! Két egyetemre is járok, a Testnevelési Egyetemre szakedzői szakra és a Műszaki Főiskolára műszaki menedzser szakra. Mindkét helyen harmadéves vagyok, úgyhogy rengeteget tanulok.
– Miért éppen műszaki menedzsernek tanul?
– Mindig is reál beállítottságú voltam. De a választásomban az egyik elsődleges szempont az volt, hogy a Műszaki Főiskolán indult élsportolói tagozat, így akkor is vizsgázhattam, ha nem tudtam részt venni az órákon, sőt a vizsgaidőszak is rugalmasan alakul.
– Jár az élsportolóknak élsportolói fizetés?
– Nem szeretném, ha a pénzről beszélgetnénk, mert nagyon zavar, hogy az élsportról az embereknek nem a teljesítmény, hanem a pénz jut az eszükbe.
– És kiváltságos helyzet jár a sikerért cserébe?
– Az iskolában ugyanúgy tanulnom kell. Most már jó pár éve a Tiszai Vegyi Kombinát és a Tiszaújvárosi Önkormányzat támogatja a pályafutásomat. A mai napig a Tiszaújvárosi Sport Club tagja vagyok. Ezekre a segítségekre szükségem volt ahhoz, hogy külföldre kijussak, és a neves orosz koreográfus, Nyikolaj Morozov készítsen nekem programot.
– Ki választja ki a koreográfust?
– Az olimpia után, a világbajnokságon ők kerestek meg, és felajánlották, segítenek a programjaimat elkészíteni, hiszen ők már olimpiai és világbajnokok egész sorával dolgoztak együtt. Edzőmmel egyetértettünk abban, hogy ezt mindenképpen el kell fogadni. Enélkül aligha lehettem volna Európa-bajnok.
– A programnak melyik részét találja ki az edző, és melyiket a koreográfus?
– Az edző kíséri figyelemmel edzéseimet, és vele beszéljük meg, hogy a programban a gyakorlatok milyen sorrendben, hol szerepeljenek, milyen ugrások, milyen forgások legyenek benne. Azt viszont, hogy milyen összekötő elemek és lépések egészítsék ki a gyakorlatokat, már a koreográfus találja ki, és az egész látványhoz ő adja a nevét. Ő tanítja be, hogy mindezt hogyan adjam elő.
– Kell éheznie vagy diétáznia?
– Hála istennek nem tartozom a hízékony alkatúak közé, de azért odafigyelek arra, hogy mit eszem. Mindenből lehet, csak mértékkel. Kivéve a nagymamám süteményét, mert annak nem tudok ellenállni. Szerencsére a négyperces program rengeteg energiát eléget. Ezt a fajta megterhelést leginkább az intervallumos futáshoz lehetne hasonlítani, de ahhoz nagyon sokat kellene futni, hogy az ember ugyanezt érezze. A karom, a vállam, a tüdőm, minden porcikám dolgozik ilyenkor. Ugyanakkor ha elmennék szteppaerobikra, a harmadik lépésnél összeesnék, mert más módon vagyok erős, mint azok, akik edzőtermekben dolgoznak. Ahogy az időm engedi, balettozni járok.
– Kíván speciális felkészülést a világbajnokság?
– Ugyanúgy dolgozom tovább, mint eddig. Utána új koreográfia, új ruha, új program, és ha szerencsém van, júniusban pihenhetek egy kicsit.
– Meddig lehet ezt csinálni? Mikor jut el karrierje csúcsára?
– Nem lehet megmondani, hogy mikor. Tavaly az olimpiai bajnok 16 éves volt, a világbajnok 28. Egyedi, ki mikor ér a csúcsra. Meggyőződésem: minden helyezés mögött ugyanannyi munka van, hajszálon vagy még annyin sem múlik, hogy valaki első lesz vagy harmadik. Adott esetben a bronzérem is lehet olyan szép, mint az arany. Tavaly ugyanúgy örültem a harmadik helynek, mint most az elsőnek. Felálltam a dobogóra, megszereztem az első érmemet. Mindig annak örülök, amit éppen elértem.
***
Sebestyén Júlia
1981-ben született Miskolcon
Lakhelye: Tiszaújváros
Foglalkozása: tanuló (Testnevelési Egyetem, Műszaki Főiskola, műszaki menedzser szak)
Egyesülete: Tiszaújvárosi SC
Edzői: Száraz András és Jurek Eszter
Koreográfus: Nyikolaj Morozov
Korábbi edző: Gurgen Vardanjan
Legjobb eredményei:
Olimpia: 15. (1998, Nagano), 8. (2002, Salt Lake City)
Világbajnokság: 19. (1998), 19. (1999), 7. (2000), 18. (2001), 8. (2002), 14. (2003)
Európa-bajnokság: 17. (1998), 6. (1999), 6. (2000), 6. (2001), 10. (2002), 3. (2003), 1. (2004)
Magyar bajnokság: 3. (1997), 2. (1999), 2. (2000), 2. (2001), 1. (2002), 1. (2003), 1. (2004)
origo.hu
Eladó a vármegye legkisebb háza – különleges ajánlat Vérteskethelyről
