Nem hagyományos kongreszszust, hanem szövetségi gyűlést tart ma a Fidesz. Lesz azért politikai vita is? Egyáltalán: van tétje a tanácskozásnak?
– Nincs döntési kényszer, nem kell tisztújítást tartanunk vagy új programot alkotnunk, semmi sem indokolta, hogy formális határozatokat hozó kongreszszust hívjunk össze. A legutóbbi tisztújító kongresszusra hatezren választottak küldötteket, ma már 25 ezer tagja van a Fidesznek. Eljött az ideje, hogy a lehető legszélesebb kör előtt adjunk számot a Szövetséggé alakulás folyamatáról. Ez nem munkakongresszus, hanem ünnep, amely néhány nap híján egybeesik a Fidesz megalapításának 16. évfordulójával.
– A születésnapon túl van mit ünnepelniük?
– A Szövetséggé alakulás sohasem tekinthető lezárt folyamatnak, bármilyen erős társadalmi kapcsolatokkal rendelkezünk, újabb és újabb támogatókat igyekszünk megnyerni. Abban az értelemben azonban lezártunk egy szakaszt, hogy 779 szervezetével és 25 ezer tagjával a Fidesz egy nagy, modern néppárt képét mutatja. Van okunk az ünneplésre, mert a rendszerváltozás kezdete óta Magyarországon, de talán az egész térségben nem ment át más politikai formáció olyan átalakuláson, bővülésen, mint a Fidesz.
– Úgy tudom, több helyen még nincs döntés a választókerületi elnök személyéről. Nem árnyékolja be ez az ünnepet?
– A Fidesz szervezeti felépítésében fontos változás az egyszemélyi felelősség elvén alapuló választókerületi elnöki rendszer létrehozása. Látok esélyt mind a 176 elnök kinevezésére a gyűlés kezdetéig. Ez a megbízatás nem jelent automatikusan képviselő-jelöltséget 2006-ban, bár a legtöbb elnök valószínűleg harcba szállhat az egyéni parlamenti mandátumért. Az elnökök azonban nem erre, hanem egy komoly feladatra, szervezőmunkára kapnak megbízást.
– A tavalyi kongresszuson elfogadott alapszabályban nincs szó elnöki megbízottakról. Orbán Viktor mégis létrehozta ezt az intézményt, amely sokak szerint tovább erősíti a centralizációt, az elnök hatalmát.
– A megbízottak Orbán Viktor munkatársai, döntéshozatali jogkörrel nem rendelkeznek, feladatuk koordinációs jellegű. A korábbi alapszabály nem biztosított széles döntési jogkört az elnöknek: Orbán Viktor nem hatásköre, hanem kvalitásai és tekintélye révén vált a Fidesz első számú vezetőjévé. Valóban erősödött az elnök jogköre, befolyása, de szó sincs arról, hogy Orbán Viktor mindenfajta kontroll nélkül irányítja a Fideszt; az ügyvezető elnökség és a kibővített elnökség egyetértésével születnek a legfontosabb döntések.
– Az átalakítással összefüggésben kilépésekről is érkeztek hírek.
– Ahhoz képest, hogy milyen horderejű változtatásokról döntöttünk, a személyes várakozásaimnál kevesebb konfliktus, ütközés kíséri az átalakítást. Szinte mindenki megértette, hogy a siker érdekében szükség volt a változtatásra. Sikerült összhangot teremteni a régi fideszesek és az újonnan érkezettek ambíciói és elképzelései között. Talán azokat is meg tudtuk nyugtatni, akik nem kaptak a várakozásaiknak megfelelő megbízatást, hogy továbbra is számítunk rájuk.
– Részben a tagozatokon keresztül a Fidesz olyan csoportokat is igyekszik megszólítani, amelyek nem tartoznak hagyományos támogatóik közé. Egyesek szerint Orbán Viktor februári országértékelő beszédében egyenesen Kádár János népéhez szólt. Régi adósságot törlesztenek ezzel?
– Adósságunk nincs, ezt tiszta lelkiismerettel mondhatom. A felmérések szerint a nyugdíjasok körében a kilencvenes évek eleje óta baloldali dominancia tapasztalható. Dacára annak, hogy a Horn-kormány idején a nyugdíjak reálértéke 12 százalékkal csökkent, míg az Orbán-kormány idején 16 százalékkal nőtt. Talán azért nem tudtuk sikerrel megszólítani ezt a korosztályt, mert életkorunk miatt nem hitték el rólunk, hogy valóban átérezzük a nyugdíjasok gondjait. A kommunikáción ezen a területen van mit javítanunk, a nyugdíjastagozat segítségével már rövid távon kedvező változást tudunk elérni.
– És a munkások?
– A szakmunkások körében soha nem volt rossz a pozíciónk. Bár a Fidesz nem munkáspártként határozza meg önmagát, sok kétkezi dolgozó érzi magáénak a politikánkat. Az viszont a rendszerváltó pártok mulasztása, hogy nem tudták megszólítani azokat, akik nosztalgiával tekintenek a Kádár-korra. Az egypártrendszer, az országot tönkretevő, elfuserált szocialista gazdaságpolitika határozott elutasítását sokan addigi életük megbélyegzéseként értelmezték. Súlyos hiba volt hagyni, hogy ezeket az embereket a baloldal különösebb erőfeszítés és valódi program nélkül megnyerje magának.
– Dávid Ibolya, az MDF elnöke súlyos vádakkal illette az utóbbi hetekben a Fideszt: az MSZP-vel folytatott durva vitáikkal kettészakítják az országot, miközben a háttérben gazdasági osztozkodás folyik, különalkukkal, keresztapákkal. Egy könyvre hivatkozva a K&H-botrány kapcsán szintén a két nagy párt állítólagos összejátszását firtatja. Milyen jövője van a Fidesz és az MDF együttműködésének?
– A képtelen, minden alapot nélkülöző, bulvárkönyvekre hivatkozó állítások visszautasításakor csak az tart vissza az erős szavak használatától, hogy mégiscsak egy hölgy mondta ezeket. Nem az a baj, hogy az elnök asszony az MSZP-től és a Fidesztől egyenlő távolságra álló erőként próbálja láttatni pártját, bár ezzel talán még az MDF tagsága sem ért egyet. A baj az, hogy ezek a támadások mérgezik a két párt viszonyát. Az MDF-re mi stratégiai partnerként tekintünk. A jövőbeni együttműködést egyetlen módon lehet megakadályozni: olyan nyilatkozatokkal, amelyeket Dávid Ibolya tesz. Ha komolyan veszi az MDF a pártelnök rágalmait, akkor át kell gondolnia a velünk való együttműködést. Ha olyan pártnak látják a Fideszt, ahogy Dávid Ibolya lefesti, a közös jelöltként parlamentbe jutott fórumos képviselőknek vissza kellene adniuk a mandátumukat.
– Nem arról van szó pusztán, hogy az MDF a számára sorsdöntő megméretés előtt meg akarja különböztetni magát a Fidesztől?
– Lehet, hogy az MDF helyzete miatti reménytelenség, düh mondatta mindezt a pártelnökkel. Ha politikai koncepció húzódik meg a nyilatkozatok mögött, akkor egy dologra tudok gondolni: a cél az, hogy az európai parlamenti választások eredményétől függetlenül kizárják a későbbi együttműködést a Fidesszel és megakadályozzák az MDF politikájának korrekcióját, s vele az esetleges személyi konzekvenciák levonását.
– Ha már bulvárkönyvekről beszélt, tartja magát a híresztelés, hogy Dávid Ibolya a koalíció lehetséges államfőjelöltjei között szerepel. Támogatnák őt, hiszen mégiscsak ellenzéki politikus?
– Tudomásul vesszük, hogy 2005-től valószínűleg nem a mi jelöltünk ül az államfői székben. Hajlandók vagyunk megfontolni akár már az első szavazási körben egy olyan, a baloldal által javasolt személy támogatását is, aki nem pártpolitikus és széles körű elismertségnek örvend. Ezzel együtt nyitottak lennénk arra is, ha a kormánypártok ellenzéki politikust szeretnének köztársasági elnöknek jelölni.
– A hírek szerint Orbán Viktor ma több, az emberek mindennapi életét érintő javaslatot jelent be. Ezek szerint a Fidesz is felveszi a kesztyűt, és Medgyessy Péter nagy visszhangot kiváltó ötletei után megpróbálja átvenni a kezdeményezést, tematizálni a közéletet?
– Az élet már csak olyan, hogy akár a politikusok akaratával szemben is tematizálja a közbeszédet. A kormányfő javaslatai szerintem nem voltak alkalmasak arra, hogy tartósan befolyásolják a közgondolkodást, miként arra sem, hogy az MSZP azokból profitáljon. A közbeszédet a jövő bizonytalan kilátásai, a magas számlák és árak határozzák meg. Nagyot téved és lebecsüli az emberek szellemi képességeit, aki azt gondolja, hogy a köztársaságról folytatólagosan elkövetett üres fecsegése eltereli a figyelmet a mindennapok gondjairól. Mi az emberek biztonságát érintő problémákról kívánunk beszélni az Országgyűlésben és azon kívül is.
– A Fidesz gazdasági javaslatait viszont azért bírálják, mert rendre jelentősen növelnék a kiadásokat.
– A költségvetési vitában számtalan módosító javaslatot nyújtottunk be, amelyek egy része, az úgynevezett tükörcsomag Medgyessy Péter korábbi ígéreteit tartalmazta. A másik csomag viszont az adott keretek között próbálta másként, egy másik gazdaságpolitikai koncepciót követve felépíteni a költségvetést. Egy kiadásnövelő javaslatnál az a kérdés, hogy milyen forrást tudunk hozzárendelni. De miért tőlünk óvják a kiadási oldalt, amikor a kormány a másokat takarékosságra ösztönző Draskovics-csomag idején milliárdokat költ irodabútorokra, mobiltelefonokra és autókra, vagy az M5-ös kivásárlásánál a lényegesen, egyes hírek szerint akár 130 milliárd forinttal drágább megoldást választja? Említhetném a miniszterelnök amerikai tanácsadóit is, akikre közpénzből 30 millió forintot költenek.
– Továbbra is úgy látja, hogy az európai parlamenti választások eredménye megingathatja a kormányt? Mi a júniusi megméretés tétje?
– Mindenekelőtt vegyük komolyan: nem mindegy, hogy az unió parlamentjében kik, milyen értékrendet vallók képviselik az országot. Mi valódi jelölteket indítunk, akik valóban az Európai Parlamentben kívánnak dolgozni. A választás ugyanakkor – mint mindenhol – Magyarországon is elsősorban belpolitikai megméretés, ahol a választók a kormány munkájáról mondanak ítéletet. Ez egy bizalmi szavazás. Megértem a szocialistákat, hogy nem szívesen beszélnek erről. Nem kizárt, hogy olyan eredmény születik, aminek ismeretében sokan érzik majd tarthatatlannak a kormány pozícióját. Én egy komoly, de ennél szerényebb ellenzéki győzelemmel is elégedett lennék. A hosszú távú belátás a szocialistáknál ritkán párosul a hatalomról való önkéntes lemondással, ezért az eredménytől függetlenül annak adok nagyobb esélyt, hogy a kormány 2006-ig hivatalban marad. De egy nagyarányú vereség jelentősen szűkíti a kormány mozgásterét a hátralevő két évben.
– A legfrissebb felmérések ugyan továbbra is biztos Fidesz-vezetést jeleznek, de némelyik szerint megtörni látszik az eddigi lendület, s mintha az MSZP elmozdult volna a mélypontról. Milyen következményei lennének, ha a Fidesz ismét vereséget szenvedne az MSZP-től?
– Bár mindig kell számolni ezzel a lehetőséggel is, nincs forgatókönyvünk egy esetleges kudarc kezelésére. De nem is látom esélyét annak, hogy megfordul a közvélemény-kutatások által tavaly nyártól jelzett trend. Sem az ország állapotában, sem a kormányzás minőségében nem mutatkozik olyan változás, ami megalapozhatna egy ilyen fordulatot. A gazdasági gondok kezelése helyett a kormány továbbra is nyitott szájjal várja a sült galambot: hátha élénkül a világgazdaság. Takarékosság helyett továbbra is könyékig turkál a közpénzben, a megbékélés pedig csak szavakban létezik, hiszen a kormány sorra átveri társadalmi partnereit. Ezt tette legutóbb a gazdákkal, akik májusban, az uniós csatlakozáskor szembesülhetnek a kormány ígéreteinek ürességével. Pedig sok kérdésben szükség lenne társadalmi közmegegyezésre, például az egészségügy, a haderő vagy az oktatás átalakításában.
– Nem gondolja, hogy a lex Szász alkotmánybírósági elmarasztalásával pirruszi győzelmet arattak, hiszen a kormány a módosított törvénnyel feltehetőleg elmozdítja a PSZÁF elnökét?
– A kijavított törvényt hetek alatt keresztülpréselhetik a parlamenten, pedig az Alkotmánybíróság döntése lehetőséget adna arra, hogy a koalíció az arca elvesztése nélkül visszavonuljon. Szász Károlyt le lehet váltani, de ugyan mit érnek el, ha a KSH-hoz hasonlóan a felügyelet élére is egy MSZP-udvaroncot ültetnek? Ezzel olyan eszközt tesznek legitimmé, amit egy kormányváltás után mi nem szívesen alkalmaznánk. De innentől kezdve miért kellene önmérsékletet tanúsítanunk?
– Mint volt titkosszolgálati minisztert és a nemzetbiztonsági bizottság elnökét kérdezem: elegendők-e a madridi tragédia után a terrorveszély elhárítására tett kormányzati intézkedések?
– Nyilvánvalóan nem, de ezzel nem a konkrét lépéseket akarom bírálni. Teljes védelem nem létezik, a terror lényege a váratlanság, az, hogy nem várt helyen, időben és módon csap le. A veszély nőttön-nő, nem kis részben a terror ellen indított háború következményeként. Ugyanakkor pillanatnyilag semmilyen jel vagy információ nem utal Magyarország konkrét fenyegetettségére.
– Az MDF-hez hasonlóan nem kívánja a Fidesz felülbírálni az iraki magyar missziót támogató álláspontját a történtek miatt?
– Sokáig azok álláspontját osztottam a Fideszben, akik ellenezték a magyar részvételt. A támogatás fontos feltétele volt a nemzetközi felhatalmazás. Ez az ENSZ révén teljesült. Nagyon sok NATO-n kívüli ország is részt vállalt a stabilizációs akcióban. Ráadásul Medgyessy Péter ízléstelen módon azt sugallta, hogy részvételünk közvetlen gazdasági előnyökre, az iraki újjáépítésben való magyar vállalati részvételre váltható. Ha végül nem támogatjuk a missziót, ma a gyárbezárásokért, a multik meneküléséért is minket tesznek felelőssé. Bár részben kényszerből szavaztuk meg a magyar katonák kiküldését, a visszahívásra nem érv, hogy Irakban lőnek. Nevetségessé válna Magyarország, ha most visszalépne, beleértve az MDF-et is, amely szintén megszavazta az iraki részvételt. A kérdésre a magyar kontingens mandátumának lejártakor érdemes visszatérni.
origo.hu
Nemrég még Pressman tesztelte az ellenzék élére, most Brüsszelben kapott vezető állást Gyöngyösi Márton
