De ki ez a „fickó” vagy „politikai playboy” – ahogy őt Szlovákiában magyarok és szlovákok gyakran emlegetik –, akit Kovács László, az MSZP pártelnöke is támogatásáról biztosított Budapesten, aki nemrég Szlovákia területi integritását Orbán Viktor személyétől féltette, és akinek pártja vezetésében régi pártfunkcionáriu-sok és aktív vállalkozók neve egyszerre található, mint a szlovák szociáldemokrácia legújabb építői. Ki ez, az egykori Csehszlovákiában büntetőjogászként végzett politikus, aki a legutóbbi találgatások nyomán már azt sem zárta ki, hogy egy általa vezetett új kormányba meghívja a Vladimír Meciar vezette HZDS-t és egy egyelőre meg nem nevezett harmadik pártot, amely a jelenlegi jobboldali kormánykoalícióból kerülne ki. Az érintettek mindenesetre hevesen cáfolnak. Öllös László szlovákiai magyar politológus szerint Vladimír Meciar és Robert Fico együttműködése még nagyobb konfliktusokat váltana ki, mint amikor Meciar egyedül volt hatalmon.
A Smer születése
A kilencvenes évek második felében Szlovákiában a szlovák politikai pártpaletta szerkezete és a különböző pártblokkok jelentősen befolyásolták az ország európai integrációs folyamatát. Az 1994-es, második Meciar-kormányt alkotó pártok képtelenek voltak teljesíteni az ország gyors európai integrációs reményeit, amely a többi visegrádi országgal együtt a rendelkezésükre állt. Ennek oka a koalíciót alkotó pártok ideológiai irányultságában és programjában volt, illetve hogy a koalíció képtelen volt átvenni a nyugati liberális demokrácia politikai alapelveit. Az 1994-ben a radikális baloldali Szlovák Munkáspárt szavazókért folytatott küzdelemben a baloldali SDL még integrációellenes retorikája az 1998-as parlamenti választási kampányban már integrációbaráttá változott. A hatalomra jutott pártok (Demokratikus Koalíció Pártja – SDK, Polgári Egyetértés Pártja – SOP, Demokratikus Baloldal Pártja – SDL, Magyar Koalíció Pártja) mindegyike első számú prioritásként jelölte meg a sikeres európai integrációt. 1999 októberében jegyezték be a Smer nevű formációt, amelynek vezére az SDL korábbi alelnöke és parlamenti képviselője, Robert Fico lett. A felmérésekből kiderült: a legtöbb szavazó Fico egykori pártjából, az SDL-ből vándorolt át a Smer táborába. Az új párt elsősorban a korabeli kormánykoalíció reformjaiból származó szociális nyugtalanságot használta ki, de a Smer főnöke újabb elemmel is gazdagította a párt stratégiáját: felkínálta a harmadik út lehetőségét, amely a két nagy pártblokk lehetséges alternatívájaként jelenhetett meg. Fico nyers retorikával támadta a kormánypártokat (SDK, SOP, SMK, SDL), ugyanakkor megtartotta a három lépés távolságot is a másik két ellenzéki párttól (HZDS, SNS). A Smer felemelkedésében szerepet játszott az a fajta populista és magyarellenes retorika is, amelyet előszeretettel alkalmaztak a HZDS és az SNS vezető politikusai is. A 2002-es választási kampány alatt a szlovákiai Polgári-Demokrata Fiatalság (ODM) szervezet teleragasztotta Szlovákiát egy matricával, amelyen piros körben egy áthúzott Fico-fotó volt látható „Köszönjük, hogy nem a második Meciarra szavaznak!” felirattal. A szervezet Robert Ficót hasonlóan veszélyesnek tartotta Szlovákia számára, mint hírhedt exminiszterelnököt, Meciart. Hozzá hasonlóan Fico is olyan karrierista, aki saját ambícióit mindenáron keresztülviszi. Meciarral korábban szorosan együttműködő emberekkel vetette körbe magát. Hasonlóan a HZDS-hez, a Smer egyetlen ember pártja, és talány, hogy jelöltjeik milyen mértékben a pártelnök bábjai. Feltételezték, hogy a Smer és Robert Fico az orosz érdekek trójai falova, mert az orosz–szlovák energetikai lobbi lehetséges kampányfinanszírozásáról nem tájékoztatták kielégítően a hazai közvéleményt, és amely kísértetiesen hasonlított a HZDS 1998-as kampányfinanszírozási ellentmondásaira. Ismeretes: a szlovákiai atomerőművek esetleges bővítése miatt nemzetközi és szlovák belpolitikai vita robbant ki. A 2000 nyarán megalakult Szlovák Energiai Fórum (SJF) vezetésében egykori HZDS-, SNS- és Smer-politikusok foglaltak helyet. Az atomerőművek csúcsra járatásában nagy fantáziát látott az orosz fél, akik jó pénzért vállalták volna a keletkező atomhulladék elszállítását és oroszországi elhelyezését is.
Minden közvélemény-kutatás azt jelezte, hogy a 2002-es választás valószínűsíthető győztese Robert Fico pártja lesz. Az elnök már a miniszterelnöki székben látta magát, de a választások végeredménye keserű csalódást jelentett számára. Többek szerint ebben a párt néhány képviselőjének nem egyértelmű gazdasági vállalkozása is közrejátszott. De a Smer elfelejtett alternatívát mutatni a jelenlegi kormánykoalícióval szemben, amely jelenség mind a mai napig kimutatható. Összességében azonban a Smer minden nagyobb megrázkódtatás nélkül élte túl a múlt évi váratlan választási vereséget.
Irány a szociáldemokrácia?
Robert Fico a szlovákiai baloldali centrum teljes elfoglalását nagyon ügyesen hajtotta végre. Még a múlt évi választások előtt az Egyesült Államokban járt, és a jelenlegi liberális köztársasági elnökjelölt, Szlovákia volt amerikai nagykövete, Mar-tina Bútora segítségével levetette a kiszámíthatatlan populista politikus képet. Ellenfelei már nem mondhatták Ficóról, hogy a jelenlegi kormány elfogadhatatlan alternatívája lenne. Gyorsan megértette, hogy szükséges egy európai pártcsaládhoz való ideológiai tartozás, és saját baloldali múltjának köszönhetően kihasználta a szociáldemokrácia értékterében létező vákuumot. A Demokratikus Baloldal Pártja – ahol Fico politikai karrierje elkezdődött – képviselőjét már a Smer listáján jelölte az EU-választás kapcsán. Milan Ftácnik egykori művelődési miniszter Szociáldemokrata Alternatíva pártja (SDA) és az SDSS egyesülésének megtorpedózásával legalábbis hosszú időre sikerült a ftácnikistákat semlegesítenie. Fico kiejtette a játékból lehetséges konkurensét, akihez külföldön és Szlovákiában is a szociáldemokrata mozgalom sok reményt fűzött. Nem teljesen biztos, hogy az SDA képes több vezető politikusának „megsemmisítése” után talpra állni. Ráadásul az SDA nem lett a Szociáldemokrata Internacionálé tagja sem, és vagyonnal sem rendelkezett. Jelenleg a Smer képviselői már az Európai Szocialisták Pártja több tagjának képviselőivel közös padsorban ülnek. Szlovákia jelenlegi belső helyzete a Smer gyors „szociáldemokratizációját” jelentette. A lakosság nyugtalansága a második Dzurinda-kormány szociális és gazdaságpolitikájával szemben nagy teret nyitott a nem kommunista baloldalnak, hogy elhódítsa az SDKÚ néhai választóit. A 2002-es választás után a magát még két évvel ezelőtt is ideológiamentesnek és pragmatikusnak nevező párt soraiban új értékkereső párbeszéd indult meg. Az új irányvonalat mindenfajta különösebb ellenérzés nélkül fogadták el, és a programalkotás után szociáldemokratákká váltak.
Manapság nem nehéz a Dzurinda-kabinetet baloldali kritikával illetni, mégis nehéz ezt úgy tenni, hogy közben vállalkozókat és kifejezetten újgazdag vállalkozókat lát a közvélemény a párt felső vezetésében. Másrészt a Smer közeledése a szociáldemokratákhoz azt is jelentheti, hogy a szlovák belpolitikában is legalább európai színvonalon át kell venni e főbb szociáldemokrata törekvéseket. De a baloldali retorikának aligha lehet állandó eszköze a nacionalista retorika, ez elsősorban a magyar nemzeti kisebbséghez fűződő viszonyrendszerben, vagy éppen a lakosságban szunnyadó cigányellenes hangulat kihasználásában mutatkozik meg. Bár a legutóbbi kelet-szlovákiai események éppen a Smer pragmatizmusára utalnak: az addig nem éppen cigánybarát retorikát használó pártelnök látványosan az éhséglázadó romák pártjára állt. Az is csodálkozást váltott ki, amikor a „harmadik út” képviselője pozitívan értékelte a kommunista rezsimet. Nagy megrökönyödést jelentett az elnök némely külföldi kapcsolata is. Fico 2003 júniusában találkozott az EU-ban nem elfogadott fehérorosz parlamenti képviselőkkel. Tavaly maga Milos Zeman egykori cseh kormányfő a Szocialista Internacionálé nevében Lukasenkót egyértelműen nem demokratikus politikusnak nevezte.
A Smer közeljövője
Fico határozottan elutasítja azokat a nézeteket, miszerint a Smer csak egyszeri használatra való pártalakzat lenne, ezt a párt legutóbbi fejlődése kétségtelenül megerősítette. Ugyanakkor a Smernek nincsenek fiatal partnerszervezetei, amelyekből egy lehetséges új vezető kinőne. Hiányzik a párt háttérországa, amelyek segíthetnének közvetíteni a párt céljait a közvéleménynek, ezért sokan kételkednek a párt kilátásaiban, ha a jelenlegi elnök már nem lenne vezetői tisztségben. A baloldali értelmiség ellenállásától függetlenül ezt a politikai spektrumot jó néhány évig a Smer uralhatja, de többen kerültek abba a dilemmába, hogy vagy támogatják a Smert, bár politikája kevésbé hasonlít elképzeléseikhez, vagy belső emigrációba vonulnak. Az Európai Szocialisták Pártjának döntése, miszerint ettől az évtől kezdve az Európai Parlamentben a szlovákiai baloldalt a Smer képviseli, minden valószínűség szerint visszafordíthatatlan. A szlovák történelmi baloldal establishmentjének többsége ezzel a folyamattal megbékélt: erről tanúskodik az a folyamat, amely más, a szlovák politikai paletta baloldalán található pártok lassú elsorvadásáról, vagy a Smerbe történő beolvadásáról tanúskodik.
origo.hu
Tuja a kertekben: miért száradnak ki, és meg lehet-e őket menteni?
