Honvédségi laktanyából kolostor?

Nagyszalontai kaszárnyaépületet és közel százhektáros földterületet ajándékozott a román kormány egy nagyváradi ortodox kolostornak. Az erdélyi hajdúváros önkormányzata megdöbbenéssel szerzett tudomást a Cserehát-gyanús tranzakcióról, hiszen a korábban a román hadsereg által használt laktanyát saját célra kívánja működtetni.

Felháborodást váltott ki a ma-
gyar–román határtól mindösz-sze tíz kilométerre fekvő Nagyszalonta magyarsága körében, hogy a román kormány részben a belügyminisztérium, részben egy nagyváradi ortodox kolostor hatáskörébe utalta a helyi laktanyát. Arany János szülővárosa önkormányzatának tagjai leginkább az ellen tiltakoznak, hogy Bukarestben ki sem kérték a véleményüket a kaszárnyák és a hozzá tartozó földterület használatának átruházásáról. Az 57 százalékban magyarok lakta hajdúvárosban még a múlt század elején épített, több mint tíz épületből álló kaszárnya a magyar honvédség, majd Trianon után a román állam tulajdonába került. A kibővített, mezőgazdasági szakiskolaként használt létesítménybe az 1989-es romániai rendszerváltás után gyalogsági katonai alakulatot telepítettek. A román hadsereg átszervezésével, 2002-ben a szalontai gyalogságot is megszüntették. Ugyanebben az évben a román közigazgatási minisztérium felajánlotta az önkormányzatnak, vegye tulajdonába a megüresedett kaszárnyát, amelyről a város képviselő-testülete határozatot is hozott. Ennek ellenére 2004. február végén a Nastase-kabinet „testvériesen” elosztotta az épületeket és a hozzá tartozó közel százhektáros, a hadsereg által gyakorlótérként használt telket a belügyi, valamint a művelődési és vallásügyi tárca között. Utóbbitól néhány épület és a terület többsége a nagyváradi Szent Kereszt ortodox kolostor használatába került. A váradi apácák rendházfőnöke érdeklődésünkre elmondta: sohasem kértek épületeket az államtól, hiszen nincs pénzük ezek fenntartására, a földterületet csak állataik legeltetésére és nyári tábor kialakítására kívánják használni.
A nagyszalontai önkormányzat képviselői elsősorban azért nem értik, miért utalták két minisztérium hatáskörébe az épületeket és a földterületeket, mert két évvel ezelőtt vállalták ezek átvételét. A városban – ahol éppen ezekben a napokban emlékeznek arra, hogy Bocskai István fejedelem 398 évvel ezelőtt telepítette le hajdúit a vidéken – attól tartanak, hogy székelyudvarhelyi mintára náluk is bekövetkezhet az apácák térhódítása. A székely város melletti Csereháton felhúzott hatalmas ingatlanegyüttest ugyanis évekkel ezelőtt máig tisztázatlan körülmények között juttatta egy svájci építtető társaság a bukaresti Szeplőtelen Szív kongregáció apácáinak tulajdonába. Az ügy – amelyben jelenleg a román legfelsőbb bíróságon perel a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal – akkoriban valóságos etnikai konfliktust robbantott ki Udvarhelyen. Nagyszalontán itt még nem tartanak, ám kérdésünkre Mikló Ferenc református lelkész, városi tanácsos leszögezte: a polgári engedetlenségtől sem rettennek vissza, hogy megakadályozzák az ortodoxok betelepítését. „Nem engedhetjük, hogy kolostort alapítsanak a kaszárnyák helyén, mivel nem tudjuk, milyen mértékben irányul a terv Arany szülővárosa etnikai arányának megváltoztatásához” – vélekedik Török László alpolgármester, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nagyszalontai szervezetének elnöke is. Szerinte hosszú távú fejlesztési tervének keretében a város például többfunkciós kulturális intézményt, panziót vagy – a román–magyar határ, illetve a két ország EU-csatlakozásának közelségét figyelembe véve – nemzetközi integrációs központot hozhatna létre a volt laktanya területén.
A szalontai ingatlanok ügyét immár az RMDSZ felső vezetősége is vizsgálja, sőt a szövetség egyik Bihar megyei képviselője parlamenti interpellációra készül. Székely Ervin képviselőtől megtudtuk, a román miniszterelnökhöz címzett politikai nyilatkozatában kifejti, az épületegyüttes kiutalásakor a Nagyszalontán reprezentatív egyházak lélekszámát és igényeit kellett volna figyelembe venni.