Az új, 1383. év rosszul kezdődött az iráni határhoz közeli afganisztáni nyugati nagyvárosban, Herátban, ahol két napig dörögtek a fegyverek, miután a tálibok megdöntését követő időszak legsúlyosabb harcai törtek ki.
Múlt vasárnap délután Iszmail Khan heráti kormányzó, teljhatalmú kiskirály és hadúr a belváros központi parkjában egy iráni könyvbemutatón vett részt, amikor egy közeli ablakból hat, vállról indítható páncéltörő rakétát lőttek ki rá. A veterán hadúr túlélte a merényletet, beugrott kocsijába, és elmenekült.
Ezt követően a heráti kiskirály fia, Mirvaisz Szadik polgári légi közlekedési miniszter felfegyverzett embereivel a Herátban állomásozó tizenhetedik dandár barakkjaihoz hajtatott, hogy a merényletkísérletért felelősségre vonja a nyugati katonai körzet Karzai elnök által fél éve kinevezett parancsnokát, Zahir Nabizáde dandártábornokot, fegyvereseivel behatolva a tábornok szolgálati lakásába. A tűzpárbajban, a kalasnyikovok golyózáporában a miniszter életét vesztette. A tizenhetes dandár és a városi helyőrség egyaránt a központi kabuli kormány által kinevezett parancsnokai mellé állt, és felvették a harcot Iszmail Khan több tízezres magánhadseregével és az Iszmail Khan mellett a harcokba beavatkozó iráni iszlám gárdistákkal, a Szepah-i Mohammadi egységeivel. A harcoló felek tankokkal és nehéztüzérségi ütegekkel küzdöttek Herát utcáin.
A Heráttól délre fekvő sindandi légibázis, amelynek állásait tavaly, amikor a tartomány pastun lakossága lázadt fel az Iránhoz közel álló tádzsik hadúr diktatúrája ellen, a renitens heráti hadúr a szomszédos ország légiereje segítségével bombázta, most nem avatkozott a harcokba. Korábban már Sindandon kívül Badghíszban is felkeltek a helyi parancsnokok a hadúr diktatúrája ellen. Az alig százfős amerikai tartományi rekonstrukciós csoport tehetetlen volt.
Hétfőn reggel az amerikaiak ugyan küldtek egy B–1-es bombázót, és a Karzai-kormány ezerötszáz katonát vezényelt a térségbe az amerikaiak által kiképzett, alig nyolcezer fős új reguláris hadsereg soraiból, de ez elégtelennek bizonyult. Aznap már csak szórványos lövöldözést lehetett hallani: a kormányhű csapatok a szomszédos Badghísz tartományba távoztak erősítésért.
Időközben Badghísz és Ghor tartományokból további kormányhű csapatok, Kabulból kormánykatonák tartanak Herát felé.
Iszmail a heráti helyőrség légvédelmi tüzér századosa volt, amikor 1979 márciusában az iráni segítséggel Herátban a központi kormány reformjai ellen kirobbantott, középkori brutalitású felkelés élére állt, amelynek leverését követően Iránba menekült. 1992-ben, a mudzsahid kormány megalakulását követően lett a három nyugati tartomány teljhatalmú kiskirálya, Herát kormányzója, egyben a nyugati tartományok katonai parancsnoka. 1995-ben, amikor a tálibok elfoglalták Herátot, ismét Iránba menekült, ahonnan 2001 novemberében Zahir Nabizáde parancsnok segítségével verte ki a tálibokat. Mindketten tádzsikok, mindketten a Dzsamiat-i Iszlámí mudzsahid szervezethez tartoznak.
Iszmail nem akarja feladni busásan jövedelmező kiskirályságát, a bonni konferencián is csak fia számára fogadott el miniszteri tárcát: Mirvaisz Szadik előbb közmunkaügyi, majd elődje, dr. Abdul Rahman 2002. február 14-i meggyilkolását követően polgári légi közlekedési miniszter lett. Személyében most a Karzai-kormány harmadik miniszterét gyilkolták meg, ugyanis 2002. július 6-án Hádzsí Kádír közmunkaügyi miniszterrel és elnökhelyettessel is gyilkos golyó végzett. Ám most másról, a központi kormány és egy renitens hadúr közötti hatalmi harcról van szó, amely konkrétan amiatt robbant ki, mert a heráti kiskirály ellenáll a választások előtt a hadurak ármádiái kezén lévő nehézfegyverek beszolgáltatási parancsának, és akadályozza a választási előkészületeket.
A Karzai-kormány megalakulását követően Iszmail megtartotta a katonai parancsnoki és a kormányzói tisztet is, magát emírnek, uralkodónak nevezve, saját zsebére szedve adókat, vámokat, népes magánhadsereget tartva fenn, miközben saját maga törvénykezik kis birodalmában. 2003 májusában a Karzai-kormány Kabulban szerződést kötött a hadurakkal, hogy leadják a központi kormánynak az adókat, vámokat és egyéb bevételeket, felszámolják vagy a kormányerőkbe integrálják magánhadseregüket, és lemondanak az emír (fejedelem) és hasonló címekről. Míg egyes hadurak betartották e megállapodást, Iszmail minden betűjét megszegte. Míg Kabulban egymás után új pártok alakulnak, Iszmail Khan, Herát kiskirálya elfojt minden magánvéleményt, iszlám diktatúrát tartva fenn, ahol magánhaderejének katonái az iráni Szepah-i Mohammadi gárdistáival együtt tartják fenn a rendet, ahol tömve vannak a börtönök, ahol üldözik az ellenzéki értelmiséget, ahol a legtöbb az öngyilkos nő, ahol a törvényt is Iszmail szolgáltatja, és vallási dekrétumokat, fatvákat is a veterán hadúr bocsát ki. Rettegett besúgórendszerrel rendelkezik, és a gazdagságot sugárzó város tiszta utcáin kíméletlenül lecsap a vallási rendőrség. A heráti körzet és Irán között regionális együttműködés van, a tartomány még az áramot, Herát városa a földgázt is Iránból kapja. A város az iráni úthálózathoz is jobban kötődik, mint a lerombolt afganisztánihoz, széles aszfaltút vezet a jól kiépített Iszlám Kala határállomáson át az iráni Masad városába, onnan új út épül az öböl térségéig, Sah-i Bahr kikötő gigaprojektjéig.
Érthető, ha Iszmail emír a föderalizmus legelszántabb híve, s talán még a szeparatizmusé is. Sajátos módon jogsértései korábban nem érdekelték sem a nemzetközi szervezeteket, sem az amerikai közvéleményt. Az emberjogi szervezetek jelentései a heráti jogsértésekről, a nők helyzetéről, a tömeges önégetésekről azóta vannak terítéken, amióta a renitens hadúr nyíltan a Karzai-kormány központosítási törekvéseinek útjában áll. Iszmail csillaga akkor áldozott le, amikor be sem engedték az alkotmányozó nemzetgyűlésre, megsemmisítve törvénytelenül szerzett mandátumát, míg a többi hadúr ott feszített a loja dzsirgán. Ezután Iszmail nyíltan az új alkotmány által körvonalazott erős elnöki rendszer és a Karzai-kormány ellen uszított, meg sem engedve a választópolgárok nyilvántartásba vételét, akadályozva ezzel az idén esedékes általános választásokat. Iszmail nyíltan kijelentette, hogy egyik versengő új párt sem nyithat irodát Herátban, és nem indíthat képviselőjelöltet, merthogy a régió képviselői székei az ő „mudzsahid örökségét” képezik. A vámokat és adókat sem hajlandó a költségvetésbe befizetni. Karzai elnök pár hónapja különválasztotta a polgári és katonai funkciókat, s Herát emírjét, az „uralkodót” választás elé állította, melyik posztot tartja meg, majd Zahir Nabizáde tábornokot kineveztete a 17. dandár parancsnokának. A városi helyőrség élére ugyancsak a Karzai-kormányhoz lojális parancsnok került. Az összetűzések előzményét alkotja, hogy a múlt héten Kabulba rendelték a veterán hadurat, és más funkciót kínáltak fel neki a fővárosban, hogy kimozdítsák kiskirályságából. A tárgyalások eredménytelennek bizonyultak. A zavargásokat követően hétfőn aztán Karzai elnök különmegbízottjai, Dzsalálí belügyminiszter és Fahim marsall hadügyminiszter Herátba utaztak, hogy tovább tárgyaljanak a csodával határos módon életben maradt renitens kiskirállyal, és tűzszünetet kössenek. (Nyilvánvaló, hogy a Herátba vezényelt kormánycsapatokat nemcsak rendet csinálni küldték oda, de Iszmail magánhadseregének lefegyverzésére és felváltására is).
Ennek következtében a harcok eszkalálódhatnak, de nemzetközi méretűvé szélesedhetnek, hiszen a Herátban tartózkodó iráni iszlám gárdisták, akik a parkban viszonozták a renitens kiskirályra zúdított tüzet, állandó szereplői lehetnek a harcoknak. 1979 márciusában került sor Herátban először a szomszéd ország fegyveres intervenciójára, amely nem publikusan és szórványosan, ám a Karzai-kormány idején, tavaly már megismétlődött. Akkor azonban a „nemzeti egység” védelmében egy renitens pastun helyi kisebb hadúr megfékezésére felhasználta Iszmail Khant és külföldi kapcsolatait a központi kormány, ám e kompromisszum elvtelennek bizonyult. A palackból kiengedett szellemet, a tálibok kiűzésére reaktivált hadurakat nem lehet könnyen eltüntetni.
Ha az ország harmadik legnagyobb városában és a Türkmenisztánnal, Iránnal határos nyugati országrészen úrrá lesz a káosz, az nemcsak a választásokat veszélyezteti, de az UNOCAL konszern által a türkmenisztáni földgázmezőktől az afganisztáni Heráton és Kandaháron, a pakisztáni Gvadaron vagy Kabulon, Dzsalálábádon át a pakisztáni Karacsiig megépítendő vezeték tervét is. Tudni kell, ezzel Irán nem is járna rosszul, hiszen ezzel konkurens projekt megépítését tervezi Türkmenisztánból az iráni Masadon és Zahedánon át Sah-i Bahr kikötőjéig. Létérdeke, hogy Afganisztánban a helyzet ismét kaotikussá váljon, ezt Gulbuddín Hekmatjár, a tálibokhoz és az Al-Kaidához átállt lázadó hadúr segítségével, Iszmail Khan magánállama, valamint az afganisztáni síiták fellázítása révén igyekszik elérni. Az afganisztáni síiták lázítása azt az eredményt mindenesetre elérte, hogy képviselőjük, Mohakkik tervezési miniszter kilépett a kormányból, nemcsak azért, hogy induljon az elnökválasztáson Karzai elnök ellenében, de maga mellett tudván a síita hazara etnikum jelentős részének támogatását, nyíltan a Karzai-kormány ellen fordult. Az Afganisztán és Pakisztán határán folyó vadászat igazi tétje pedig nem Bin Laden vagy az Al-Kaida második embere, Aiman Al-Zaváhírí avagy a tálibok titokzatos vezére, Omar molla kézre kerítése, hanem Hekmatjár erőinek megsemmisítése.
origo.hu
Nemrég még Pressman tesztelte az ellenzék élére, most Brüsszelben kapott vezető állást Gyöngyösi Márton
