Mit tegyen a szülő, ha kirúgják a gyerek fogát?

Ha valakinek iskoláskorú gyermeke van, akkor érdemes legalább havonta benéznie a közeli gyógyszertárba. Na nem pont gyógyszerért, hanem mert itt lehet hozzájutni a magyar családok számára egyre nélkülözhetetlenebb ingyenes újsághoz, a Patika Tükörhöz. Ebből az ember megtudhatja, így aztán el is magyarázhatja gyermekének, hogy mit tegyen a fogával, ha valami oknál fogva kiesik a szájából. Mondjuk azért, mert legjobb barátja vagy osztálytársai közül valamelyik kirúgja. E rendkívül fontos témát felvető szájsebész-fogszakorvos arra, a gyakorlatából adódó észrevételre is felhívja az olvasók figyelmét, hogy a fiúk kétszer gyakrabban szenvednek fejsérülést, mint a lányok.
Szülői tapasztalatok szerint az oktatási intézményekben a gyermekeket ért fogkirúgások, esetleg más, jól irányzott fejberúgás következtében elszenvedett agyrázkódások, valamint a durva és értelmetlen lökdösések miatti kéz- és lábtörések egyre gyakoribbak. Sokuk szerint a gyerekek növekvő agresszivitásának okairól és következményeiről fontosabb lenne beszélni a sajtóban, mint például a magyarországi antiszemitizmus tetten nem érhető terjedéséről. A nagy kereskedelmi tévé- és rádiócsatornák egyre züllöttebb műsorai ugyanis nyíltak és mindenki által könnyedén hozzáférhetők. A címlapjukon például az élettelen, kékes nyelvét kieresztő, felakasztott ember vagy a sportpályán dülledt szemmel agonizáló sportoló portréját, máskor pedig orális szexet bemutató bulvárlapok példányszáma rohamosan nő – s könnyen a gyerekek kezébe kerülhetnek. A világot végtelenül leegyszerűsítő ostobaságoknak – a kiskorúak érdekében történő – kirekesztése reménytelen, hiszen a csupán a nézettséget-olvasottságot hajszoló, ezért a vért és a pornográfiába hajló nemiséget előnyben részesítő média hatásai, ha máshogyan nem, akkor szájhagyomány útján terjednek a gyerekek között is. A fejlődő személyiséget megzavaró, bornírt baromságok számának növekedése miatt pedig nem is kellene iskolába küldeni a lurkókat, hanem otthon tanítani őket, minden alkalmat megragadva, hogy a dolgok elmagyarázásával ellensúlyozzuk a felszínes, durva, öncélú közönségességet. Mindez persze lehetetlen. A gyerek iskolába jár, „az a dolga”. Ott viszont megszűnik a viszonylagos izolálás: az osztálytársak és a legjobb barátok az elébb vázolt élmények hatására időnként hátba, mellkason vagy éppen fejbe rugdossák egymást.
„Külön kiemelném azokat az eseteket, amikor nemcsak a fog szenved sérülést, hanem a fejet is ütés éri, esetleg eszméletvesztés történt, vagy az arc lágyrészei, az ajak sérült. A helyszínen az első teendő a vérzéscsillapítás, második a gyermek pszichés megnyugtatása, harmadik a letört fogdarab vagy kiesett fog megkeresése” – írja a fogak megmentéséről szinte minden esetet számba véve a Patika Tükörben a szakorvos. Ismerősöm kisfia esetében szerencsére nem történt ilyen jellegű sérülés, még a fogai is épek maradtak, csupán a szája vérzett belül az ütéstől. Az eset általános pszichés kezelése azonban felveti, hogy a pedagógusoknak nemcsak a botrányosan alacsony fizetésének emelése, hanem a mentálhigiénés továbbképzése is évtizedekre elmaradt a kívánttól.
Tehát – ahogy jeleztem – a következő eset egyik ismerősöm gyerekeivel történt. A fizikai erőszakkal szemben egymás védelmére kioktatott nővér-öcs testvérpár egy fővárosi iskolának a felső, illetve az alsó tagozatára jár. A kislány az egyik tavaszi délelőttön azzal riasztotta mobiltelefonon az iskolából szüleit, hogy öccsét immáron harmadszor is jól elagyabugyálták osztálytársai, ám most olyannyira jól sikerült nekik, hogy a szája is vérzik. Márpedig, ha vérzik a gyerek, olyankor nincs mese, futni kell. Ismerősöm berontott az iskolába, és a folyosón épp el tudta csípni az igazgatót és egyik helyettesét, akik kissé vonakodtak a kéréstől, ám végül elérte, amit akart: együtt toppantak be az osztályterembe. A történtekre hamar fény derült. A főkolomposok megszeppenve vették tudomásul, hogy a túlerő viszonylagos, az ellenőrzés működik, így nem lehet büntetlenül tobzódni. A szokatlan helyzettől az egyébként szintén meglepett pedagógusok hamar felocsúdtak, önvédelmi reflexeik pillanatok alatt helyreálltak – mondta ismerősöm, aki a durván verekedő gyerekeket a tanárokkal közösen teremtette le. A megvert gyerek sem maradt ki a szidásból, ő azért kapott, mert nem szólt az ügyeletes tanárnak. A honos pedagógiai gyakorlatnak megfelelően a felelősség tehát az övé. Mindenki olybá vette, hogy ezzel lezárult életük e rövid epizódja, ám tévedtek.
„Azért fontos beszélnünk a fogbalesetek ellátásáról, mert még a gyermeküket rendszeresen fogorvosi ellenőrzésre hordó szülők sincsenek tisztában azzal, hogy ilyen esetekben mi a teendő. Nem árt az óvatosság, mert a fogbaleset következményei néha súlyosabbak, mint maga az esemény. Maradó fogak sérülései esetén fogelhalás, elfertőződés vagy tartós foghiány lehet a következmény” – így a Patika Tükör.
A történet másnap az iskolaigazgató irodájában folytatódott – mesélte ismerősöm. A testvéreket az egyik óraközi szünetben magához rendelte az intézményvezető, akik nem tudták, mi fog történni. Az igazgató azzal fogadta őket, hogy úgy hallotta, baj van velük, ami még jobban megijesztette az iskolai hierarchiához idomított, a helyzettől egyébként is megszeppent diákokat.
A számonkérés mindkettejüket érintette. Először a kisfiú került sorra, akinek azt tette szóvá az igazgató, hogy a tavasz beköszönte miként eredményezhette agyában a gördeszkával való iskolába járás lehetőségét, amikor azt kifejezetten tiltja a házirend. E jogszabálygyűjteményről homályos emlékük volt a gyerekeknek, hiszen első osztályban kaptak ilyet a kezükbe, de arra mindketten esküdni mertek volna, hogy a gördeszkahasználatról nem esik szó benne. Mindenesetre elhangzott, s ami tilos, az tilos, még akkor is, ha a fiú nem értette pontosan, hogy kerül a csizma az asztalra. Miért épp most rója föl neki az igazgató a gördeszkát? Nővére abból az alkalomból kapta a fejmosást, hogy miért szólt, és miért hívta be szüleit az iskolába, még ha az öccsét verték is. Miért nem egy tanárt vont be a konfliktus megoldásába, és egyáltalán, miért használta a mobiltelefonját, ha azt szintén tiltja a házirend. Mi lenne, ha minden gyerek így tenne, dohogott az igazgató. A kislány váltig állította, hogy szólt egy – ugyan nem ügyeletes – tanárnak, hogy vérzik az öccse. A megszólított pedagógust azonban a következő óra előkészületei meg valószínűleg a délutáni túlórák gondolatai foglalkoztatták. Így csak megvonta a vállát, és annyit válaszolt: micsoda mázlija van, hogy nem vállalta el ennek a verekedős osztálynak a vezetését a következő tanévben. A kislány ezért fordult szüleihez, akiket nem hívott, csak közölte velük, mi történt. Az igazgató koncepciójába mindez nem illett bele, ezért elütötte az érvet azzal, hogy „rossz tanárhoz” fordult, a szaktanár ugyanis mit is tehetett volna. A megalázó kihallgatás után megszületett az ítélet: némi dorgálás után a vidám közlekedési eszközt az iskola elkobozta.
„A maradó fogak sérüléseinél az a fő alapelv, hogy a fog hosszabb távú megmaradásának esélyei annál jobbak, minél gyorsabban történik a megfelelő kezelés. Itt a gyorsaság néhány órát jelent, tehát nem napokat. Amennyiben a fogból letört egy darab, de még a fogbél érintettségét nem észleljük, akkor különböző gyógyszeres fedőanyagokkal és töméssel vagy úgynevezett ideiglenes gyógykoronával és később töméssel állítjuk helyre a hiányt. Ha a letört fogdarab megvan és visszailleszthető a helyére, van rá esély, hogy az visszaragasztható.”
Ismerősöm persze nem hagyta annyiban a dolgot. Első felháborodásában az merült fel benne, hogy azonnal kiveszi a két gyereket az iskolából. Azután lehiggadt, és időpontot egyeztetett az igazgatóval, hogy tisztázza a gyerekekkel esett méltánytalanságot. A történet általa ismert felvázolásával kezdte a beszélgetést, majd az elegáns iroda sarkából kikandikáló gördeszka lefoglalását az igazgató érthetetlen bosszújának minősítette. Arra is választ kért, hogyan állíthatták „a szőnyeg szélére” a házirend megsértése miatt két gyermekét, akik véleménye szerint helyesen jártak el. Hiszen elsősorban azért vásárolt nekik mobiltelefont, hogy veszély esetén azonnal tudják értesíteni, márpedig a kislány azt érzékelte, hogy a tanárok nem tudják, vagy nem akarják orvosolni a bajt. Az igazgató ezzel szemben végig azt hajtogatta, hogy a gördeszkát a verekedéstől függetlenül nem szabad bevinni az iskolába, abból pedig micsoda káosz lenne, ha minden szülő berohangálna az iskolába a gyerekéhez. Ismerősömnek, akinek eddig sem voltak illúziói a honi iskolákról, hóna alatt a gyerek gördeszkájával távozott az épületből.
„Ha a maradó fog kiesett a helyéről, érdemes megpróbálkozni visszaültetéssel. Ennek feltétele egyrészt a már említett időhatár, tehát a lehető leggyorsabb ellátás (egy órán belül legjobbak az esélyek), másrészt a kiesett fog helyes kezelése, amíg eljutunk a fogorvosig. Először is a fogat érdemes megkeresni. Nagyon fontos, hogy a gyökereknek csak a koronai részét érintsük. Szigorúan tilos csapvízzel lemosni, dörzsölgetni, fertőtleníteni. A legjobb egy kis tejbe tenni, vagy a beteg saját nyálába, a kis pofazacskójába vagy nyelve alá helyezni, vigyázva arra, hogy le ne nyelje, és így szállítani a fogorvoshoz. Nem szabad papírzsebkendőbe sem csavarni.”
Az újabb leckét feladták neki, mondja ismerősöm, de azt még körülbelül sem tudta meghatározni, mennyi ideig tarthat helyreállítani a pedagógusok tekintélyét gyerekei előtt.