A 6-os karton nem bizonyít semmit

A bíróság ismételten bizonyította függetlenségét és azt, hogy napi politikai dimenziókon felülemelkedve, azokat figyelembe sem véve, pártatlanul ítélkezik – mondta el lapunknak Varga Tamás, Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnökének ügyvédje. Kondor a közelmúltban első fokon sajtó-helyreigazítási pert nyert a Népszava ellen, az őt tavaly ősszel ért „ügynökvád” ügyében. Az újság azonban a döntés után nagy terjedelmű írásaival kérdőjelezte meg az ítéletet: a bírót romantikus alkatúnak minősítették, „aki valósnak tartott egy olyan történetet, amelyet az érzelmes-giccses forgatókönyvekre éhes hollywoodi stúdiók is visszautasítottak volna”.

– Ön szerint az elsőfokú döntésben foglaltakat illik-e bárkinek megkérdőjelezni, és kötni az ebet a karóhoz?

– Bizonyára azokra a Népszava-cikkekre gondol, amelyek az elsőfokú ítélet kihirdetése utáni jelentek meg. Ami furcsa volt, a lap ezekben az írásokban abba akart belekapaszkodni, ami az ítélet indoklásában szerepel. A bíró ugyanis azt mondta: ha csak szemernyi kétely merül fel, már akkor nem lehet azt mondani valamire, hogy kétséget kizáróan bizonyított. Ezzel azt akarta érzékeltetni, hogy milyen végletekig kell a bíróságnak elmennie annak megvizsgálására, hogy megalapozott-e valami, avagy sem. Azonban a bíró azt is elmagyarázta, hogy nem szemernyi, hanem igen komoly kételyekről volt szó a perbeli esetben.

– Ami adott: létezik egy 6-os karton, amin szerepel Kondor Katalin férjezett neve, születési dátuma…

– A rádió elnöke asszonyi nevét soha nem használta, anyakönyvileg sem jegyezték be. Férjezett nevét a 6-os karton készítői adták neki.

– Szalánczy Béla tartótiszt nevét is megtalálhatjuk rajta.

– Érdekes módon pontos i-vel szerepel, tehát „kollégái” rosszul írták a nevét.

– Kondor viszont abban a lakásban lakott, amely a kartonon szerepel, nemde?

– Ez igaz, azonban a kartont 1974. február 23-án állították ki, Kondor Katalin viszont csak 1976-ban vásárolta azt az ingatlant, amelyet a papíron megjelöltek.

– Ezek szerint önök vitatják a 6-os karton hitelességét is?

– Természetesen, de ki kell emelnem, a bíróság is belátta: ez a karton önmagában nem bizonyít semmit. Zinner Tibor – az eljárás egyik tanúja, jogtörténész, aki a titkosszolgálatok múltját kutatja – fogalmazta meg a lényeget, amikor a tárgyaláson kijelentette: az elmúlt rendszer titkosszolgálatainak működése annyira jogellenes volt, hogy igen komoly forráskritikával kell kezelni minden utóbb felbukkanó „dokumentumot”, ugyanis csak ’89 után derültek ki olyan furcsaságok, mint például valakiről előállítottak kartont, miközben erről semmit nem tudott. Zinner a tárgyaláson is kijelentette: a 6-os karton önmagában semmit nem bizonyít, értéke egyenlő a nullával. Indoklása szerint e mögött a karton mögött egy nagy B dossziénak – amely több részből áll, így például az illető beszervezési nyilatkozatából – és egy „M” munkadossziénak is szerepelnie kellene, azonban a mi esetünkben ilyen dossziék nem kerültek elő. A 2003. III-as törvény egyébként meghatározza, hogy az számít hálózati személynek, akiről kiállítottak 6-os kartont, és vagy jelentést adott, vagy beszervezési nyilatkozatot írt alá, vagy jelentéseiért ellenszolgáltatást kapott. Kondor Katalin tehát a Népszava állításával szemben a törvény betűi szerint sem számít hálózati személynek.

– Milyen súlya van most az elsőfokú, nem jogerős határozatnak?

– A háborút még nem, csak az egyik csatát nyertük meg. Viszont még nem tudjuk, hogy az alperes fellebbezik-e. Úgy érzem, az alperes továbbra is csak abba tud belekapaszkodni, hogy Kondor Katalinról készült egy 6-os karton. Egyébként végül erre is alapozták az utolsó tárgyaláson az állításukat: azért ügynök Kondor, mert van róla karton. Ez a logika hasonlít Spinoza érveléséhez Isten létének kérdésében, ugyanis szerinte Isten létét az bizonyítja, hogy van ilyen fogalmunk, hogy Isten, ugyanis ha nem lenne Isten, ilyen fogalmunk sem lenne. Egyébként a Népszava úgy kezdte az egész cikksorozatát, hogy azt mondta: az eredeti dokumentumról készült fénymásolatuk van. Az eredeti egészen a bíróság megkereséséig titkos dokumentumnak minősült, és azt biztos helyen őrizte a Nemzetbiztonsági Hivatal, utána pedig a Történeti Levéltár. Emiatt mindmáig rejtély, hogyan állíthatta azt a Népszava, hogy az eredeti dokumentumról készült a másolatuk. Emellett az is furcsa, hogy arra is hivatkoztak: névtelen levélben kapták a papírokat, így ismételten érthetetlen az eredeti dokumentumra való utalás.

– A tárgyalás során mind Kondor Katalin mellett, mind ellene több titkosszolgálati tiszt is tanúskodott, heves vitába szállva egymással több szakmai kérdésben is. Ezek az emberek éveken keresztül munkatársai voltak egymásnak, egy irodában dolgoztak, mégis homlokegyenest mást állítottak az ügyről.

– A bíróság döntését a tanúk szavahihetősége is befolyásolta; a bíróság értékelte ugyanis azt, hogy mennyire koherens a mondandó, és belekérdezés után sem mond ellent a korábban általa mondottakkal. Érdekes módon a Népszava tanúja, Bábás József – aki azt állította, hogy Szalánczy 1979-es leszerelésekor „neki adta át” Kondort, és 1983-ig, Kondor távozásáig ő volt a tartótisztje az újságírónak – komoly ellentmondásokba került önmagával: például nem tudta, melyik évben lépett be a rendőrséghez, nem emlékezett pontosan, hogy az az alosztály, ahol ő dolgozott, mivel foglalkozott. Az első tárgyaláson azt mondta, hogy ipari kémkedéssel, majd külföldi hazatérők megfigyelésére hivatkozott, és kitért arra, hogy egyéb kémelhárítási feladatokkal is foglalkoztak. A másik két tanú mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy a külföldről hazatértek közti esetleges külföldi titkosszolgálatok által beszervezett személyek kiszűrésével foglalkoztak. A többi tanú egész jól elmondta, hogy mi a beszervezés menete, hogyan és kinek kellett kitöltenie a kartont. Bábás úrnak elsőre nem sikerült összeszedni a részleteket, csak a második tárgyaláson jutottak ezek az eszébe. Állította azt is, hogy megkereste őt a 70-es években az USA titkosszolgálata egy Magyar Nemzeti Bankot (MNB) érintő kémügyben. Mint mondta, ő, illetve Kondor Katalin leleplezték a kémet, ugyanakkor a ORFK-n belül komplett osztálya „volt” az MNB-nek, így érthetetlen, miért ő foglakozott volna ezzel. Az is hihetetlen, hogy az USA a hidegháború kellős közepén megkeresi őt, hogy feldobja neki az egyik kémüket. Nagyon fontos mondatnak számított a perben, amit Zengő Zoltán (nála futottak össze az érdekesebb és fontosabb jelentések) mondott: neki a beosztásánál fogva találkoznia kellett volna Kondor Katalin nevével és a Vári névvel. Ő azonban egyikkel sem találkozott.

– Annak ellenére, hogy a bíró is hangsúlyozta az ítélethirdetéskor, hogy csupán sajtó-helyreigazítási perről van szó, Magyarországon mindenki tisztában van azzal, hogy egy sajtóper keretein túlnő a Kondor-ügy.

– Úgy tűnik, ma senki nincs biztonságban Magyarországon, elérkeztünk oda, hogy bárkiről bármiféle papírt elő lehet rángatni. A bíróság bebizonyította, hogy képes határt szabni a lejáratásnak, a bemocskolásnak. Megakadályozni természetesen ezt nem lehet, hiszen sok ember a hazugság alapján megbélyegzi az érintettet, amit nagyon nehéz lemosni. Rá kell mutatni arra is, hogy a bíróság ismételten bizonyította függetlenségét és azt, hogy napi politikai dimenziókon felülemelkedve, azokat figyelembe sem véve, pártatlanul ítélkezik.