A Hamász dilemmája

Olyannyira megerősödött a két vezető meggyilkolása miatt a Hamász a palesztinok körében, hogy a közvélemény-kutatások szerint az Arafat vezette Fatahnál is népszerűbb, először a történelem során – jelentette ki lapunknak Nazír Madzsalli, az as-Sark al-Auszat Londonban szerkesztett arab lap tel-avivi tudósítója. A híres újságíró-elemző szerint nyilvánvaló Izrael célja a likvidálásokkal: folyamatosan gyengíteni a palesztin nép ellenállását. Szerinte ehhez csak meg kell vizsgálni Ariel Saron izraeli kormányfő személyiségét. „Katonaember, aki gyermekkorában egy zsidótelepen nevelkedett, így ismeri az arabokat. Az ifjúkori hatások pedig örökre megragadtak a politikusban, így számára nincs tárgyalás, csak az erőszakot tartja megfelelőnek” – vélte Madzsalli. Hozzátette, ennél fogva demokratikusnak végképp nem lehet mondani Saront, hiszen zsidó vezetők is azt tartják róla, hogy habozás nélkül katonai puccsal venné át a hatalmat, ha úgy látná jónak. Ez látszik is a mostani gyilkosságokban, hiszen Saron is tudja, ha válaszol a Hamász, az okot ad az izraeli hadseregnek a további támadásokra, vélte az elemző. Ezért Madzsalli inkább a tárgyalásos utat javasolná a Hamász számára, mert a merényletek nem vezetnek sehová, a civilek ellen végrehajtott robbantássorozat pedig még a nemzetközi közvéleményt is a Hamász ellen hangolhatja. Röviden felvázolt egy tipikus közel-keleti logikával felépített dilemmát: ki a civil Izraelben? Mivel minden zsidónak fegyvere van, amelyet alkalmasint használ is, klasszikus értelemben vett civilek nem léteznek – azaz egyes szervezetek szerint mindenki célpont lehet. Izraeli felfogás szerint mindenki öngyilkos merénylő, hiszen az ilyen támadások után megéljenzik a „mártírt”, így bármikor maguk is hajlandók lennének követni példáját. Ezért ölnek meg válogatás nélkül mindenkit, jelentette ki Madzsalli. Ez persze nem mindenkinek tetszik, ám az izraeli kormány katonai – Saron-féle – logikát követ, így nyomást gyakorol a palesztinok mellett az izraeli népre is. Ez a logika szerinte azt eredményezi, hogy a palesztin csoportok közelednek egymáshoz, s egységkormányt hozhatnak létre. „Nem mindegy azonban, melyik szervezet dominál egy ilyen hatalmi szervben. Ha a Fatah, akkor kompromisszumképes kormány lehet, ám ha a nagyon megerősödött Hamász, Izrael ujjal mutogathat, lám, minden palesztin felsorakozik egy terrorszervezet mögé. Ez pedig feljogosítaná Izraelt az újabb támadásokra” – közölte az újságíró.
Figyelemre méltónak nevezte azokat a jelenségeket, amelyeket Irakban láthatunk, miszerint a két meggyilkolt Hamász-vezető arcképével tüntetnek az irakiak Amerika ellen. Mindazonáltal nem hinné, hogy valamiféle „arab egység” körvonalazódik. Inkább együttműködésről van szó, véli Madzsalli, s szerinte nem is szabad az egységre gondolni, mert a túlzott remények nagy csalódásokat okozhatnak. Úgy gondolja, amíg nem Izrael az első számú ellenség, hanem egyes országok inkább szomszédaiktól félnek, nem beszélhetünk arab egységről.