Anyja fia

Albert egyedül ült a dísztribünön. Magányosan követte a páholy első sorából az AS Monaco Bajnokok Ligája-visszavágóját, ahol a hazai csapat hihetetlen teljesítményt produkálva elbúcsúztatta a vendég Real Madridot. A keddi Chelsea elleni, szintén a hercegi klub sikerét hozó meccset már az apa is vele nézte. Albert és édesapja között rég megköttetett a megállapodás: a 81 esztendős Rainier herceg csak a belügyekkel és a hercegség Franciaország-politikájával foglalkozik, minden más külhoni teendő a fiára marad, aki az utóbbi időben egyedül képviselte a monacói hercegséget a madridi áldozatok temetésén, egy filmfesztivál záróünnepségén, egy hajónévadó rendezvényen, a görögországi Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülésén, Julianna anyakirálynő hollandiai gyászszertartásán.
A nyolcezer monacói állampolgár 92,4 százaléka, azaz több mint hétezer fő úgy tartja, hogy Albert herceg felkészült a hatalomváltásra, és azt szeretné, ha ez mielőbb megtörténne. Vélhetően az ilyen egyértelmű felmérési adatok nyomot hagynak Monaco irányítóiban. „Ha bármiben ellentmondanék apámnak, azt gondolhatnák rólam, hogy türelmetlen vagyok az utódlás miatt. Ha pedig nem mondok semmit, akkor idiótának tartanak” – így foglalta össze Albert azt a helyzetet, amelyben jó pár éve kénytelen élni. Valamit azonban mégis tennie kell, hiszen sok barátja szerint az egyre korosodó herceget valójában nem is ismeri a közvélemény.
Az alattvalókban a szófogadó trónörökös képe él, aki eddig hűen követte apja elképzelését arról, hogy miként kell felkészülnie az uralkodásra. Mostanában, Rainier betegségének súlyosbodásával, a nővérek kikerülésével a már-már az őrület határát súroló médiaérdeklődés középpontjából, a csendes szavú, rendkívül diplomatikus Albert egyre több tulajdonságára derül fény. A monacói palotába bejáratosak szerint a herceg – mediterrán túlzással élve – valóságos „Szent Bertalan-éjt” készít elő: az idős vezetőket eltávolítva, egy generációt átugorva a saját nemzedékét emeli be a hatalomba trónra lépése után. Vannak arra mutató jelek, hogy ez a képzett főember igenis képes „fejeket levágni”. Hat évvel ezelőtt apja egyetlen kifogást tudott vele szemben megfogalmazni: „Túl udvarias, nehezére esik nemet mondani. Pedig ebben szakmában tudni kell elutasítani.” Azóta viszont Albert herceg „lefejezte” a felügyelete alá tartozó AS Monaco elnökét, egy öreg dinoszauruszt. A francia első osztályból akkor a kiesés szélén álló csapat az új, fiatal klubelnökkel jelenleg Európa legjobbjai közt szerepel, és vezeti a francia bajnokságot. Albert, a szerény, a gyengekezű, a befolyásolható tehát kegyetlen „tisztogatónak” bizonyulhat. Egy másik példa erre a monte-carlói televíziós fesztivál nagy hatalmú elnökének leváltása.
Rainier herceg régóta halogatja a hatalomátadást. Vajon mi ennek az oka? A monacói belügyeket figyelők szerint a hatalomhoz váltig ragaszkodó Rainier számára az utóbbi években három kivételes alkalom is kínálkozott arra, hogy felálljon trónjáról. Az első 1997-ben, amikor a Grimaldi-dinasztia alapításának 700. évfordulóját ünnepelték. Két évre rá 50. évfordulója volt Rainier hatalomra lépésének. Majd egy másik dátum, 2001. január elseje, az új évezred kezdete, amely Albert trónra lépésével mintegy jelezte volna a frissítést, a készséget az újra. Mondvacsinált magyarázatok persze mindig kiszivárogtak a több száz éves palota ajtai mögül: az apa szerint a gyerek „még nem érett a trónra”. Aztán újabb feltétel: ha „negyvenéves leszel”. Később pedig: „majd, ha családot alapítasz, és gyermekeid születnek…”
Albert mindig cáfolta a jobbára csak pletykaszinten terjedő híreszteléseket. Az utóbbi feltétel kiszabásáról például ezt mondta a Nice-Matin francia napilapnak adott interjújában: „Sohasem mondtam, hogy nem nősülök meg, és nem szeretnék gyerekeket. Sőt nagyon szeretném megtapasztalni ezt az érzést. Ám nem akarok hibát elkövetni. Úgy vélem, hogy korunkban semmi meglepő nincs abban, ha valaki negyvenévesen még nem nős.” A bulvárlapok már odáig nagyították Albert nősüléssel kapcsolatos fenntartásait, hogy a herceg homoszexuális. Barátai erre csak annyit mondtak: ha a herceg Park Palace nevű magánrezidenciájának falai beszélni tudnának, a sajtó felhagyna az ilyen útszéli vádaskodással.
Albert házassága államügy. Ez senki előtt nem kérdéses. Rainier-é is az volt, amikor elvette Grace Kelly hollywoodi filmsztárt. Sokan mondják, hogy ez volt a legjobb befektetése az öreg hercegnek, ugyanis azt követően milliomos amerikaiak árasztották el Monacót. „Talán Albertnek egy helyes kínai lányt kellene feleségül vennie” – mondják ironikusan azok, akik az államérdekekkel viccelődni tudnak. Albert valóban a nagy ő. Elképesztően gazdag, hódítóan udvarias, és ő lesz Monaco első embere. Az ifjabb hercegnek nincsenek kivételes igényei jövendőbelijével szemben, csak a menyasszony legyen szép, eszes, határozott személyiségű, és legyen humorérzéke. Ha hozzáadjuk még a híres jelzőt, akkor megkapjuk Grace Kelly személyiségjegyeit.
Valószínűleg más, nyomósabb okai is vannak annak, hogy Rainier herceg vonakodik a trón átadásától. Egyes megfigyelők szerint a jelenlegi monacói elit, amely sokat veszíthetne a hatalomváltással, telebeszélte az öreg herceg fejét azzal, hogy Albert nem képes uralkodni, és túl demokratikus elveket vall. „Hagyjunk még időt neki, majd benő a feje lágya” – így az idős nemzedék tagjai. Az biztos, hogy a konzervatív Monacóban megütközést keltett Grace Kelly liberális felfogása, amelyet örökölt Albert is, aki Amerikában töltötte el legfogékonyabb éveit. Albert kiváló sportoló is: úszik, atletizál, öttusázik, dzsúdózik, és négy téli olimpián vett részt boblesiklásban. Ebben a sportágban elért világbajnoki hetedik helyére igen büszke. Ám legnagyobb szerelme a futball. Kisgyermek korában, amikor az AS Monaco mezében játszott, arról álmodott, hogy egyszer profi focista lesz. Edzői szerint meg is lett volna benne a tehetség, harcos, de fegyelmezett játékos volt, nem éreztette társaival, hogy egyszer majd ő lesz az uralkodójuk. „Más jellegű kötelezettségei” miatt azonban le kellett mondania focista teveiről, de még ma is fellép jótékonysági rendezvényeken barátokból álló csapatával.
A fiú jelleme alapvetően eltér a magányos, gyanakvó, egyeduralkodó hajlamú és gyakran ideges Rainier-étől. Alberttől távol áll, hogy verje az asztalt tárgyalás közben, meghallgat minden véleményt, és egyre inkább önállóan dönt. Ma már nem hangzik el szájából a korábban bevettnek számító mondat: meg kell beszélnem a papával. Az viszont Rainier tagadhatatlan érdeme, hogy a francia forradalom óta mindig pénzszűkében lévő hercegséget virágzó, milliárdos vállalkozássá emelte. Jövedelemadó nincs az 1,8 négyzet-kilométeres, 30 ezer lakosú országban, amelynek költségvetése meghaladja a tízmilliárd eurót. Ám éppen a világ milliomosait idevonzó adórendelet és a monacói pénzmosási lehetőségek miatt a törpeállam egyre nagyobb szálka az Európai Unió szemében. Ezeknek a problémáknak a megoldása Albert hercegre vár, akinek elismert diplomáciai érzékén túl jó kapcsolatai vannak a világot irányító legfelső körökkel.