Azt hinné az ember, hogy az ország keleti határán élők jól tudják, hogy mi vár rájuk az európai uniós csatlakozás után, s e helyett az ukrán és román határ mentén a totális tanácstalansággal találkozik. Egyet biztosan tehetnének – mert a kormányzati kampányfilmekből megtanulták –, cukrászdát nyithatnának Bécsben, de aki a megélhetés itt tapasztalt nehézségeivel találkozik, jól tudja: továbbra is csak a benzin és cigaretta csempészése, az alkalmi munkavállalás lehetősége jelenti a térségben lakók s határon túl élők jelentős részének az egyetlen reményt.
– Zuhanyozni? – kérdez vissza igencsak álmélkodva az asszony Beregsurány főterén. – Na ne viccelődjön velem! – mondja keserű nevetéssel, miközben, talán csak hogy zavartságát leplezze, a kispad mellé pakolt, Kárpátaljáról hozott áruféleségek között kotorász.
Kovács Marika, aki Ukrajnában, a kárpátaljai Nagybereg községben él, jó tíz éve már, hogy az ukrán–magyar határon átjárva alkalmi munkákból és a piacozásból származó jövedelméből tudja fenntartani magát. Korábban két-két hónapra vállalt a mezőgazdasági termelőknél és almásgazdáknál állást 2500 forintos napibérért, ami nem nyolc-, hanem tizenkét órás műszakot jelent. Az élelem és a lakhatás úgy vitte el a jövedelme felét, hogy csak 300 forintba került a szállása. Ez utóbbit igencsak furcsálltam, s arra gondoltam, hogy kedves ember lehetett az, aki ennyiért vetett ágyat biztosított a sorstársainak és neki, de kiderült, hogy a fekvőhelyet egy fészerben biztosították, így aztán se zuhanyozni, se főzni nem tudtak.
Itt, az Európai Unió leendő határán.
Szárazbab, gumicsizma, művirág, metszett kristálypohár, rizs, liszt és némi cukorka kínálja magát a kerítés mentén. Száz forint a filteres fekete tea. Igazán nem sok, de alig akad rá vevő. A vodka és a cigaretta persze hamarabb gazdára talál. Ukrán állampolgárként egy karton cigarettát és egy liter szeszes italt májustól is behozhat majd. Persze ezen sincs nagy haszon.
És ezrek és ezrek járnak ugyanígy megélni a határ közelségéből. A mezőgazdasági munkák idényében a földeken, most pedig a szatmár-beregi s hajdúsági térség falvaiban látni hasonló árusokat a főtereken: Tarpán, Szatmárcsekén, Kisarban, Tiszabecsen és még ki tudja, hány faluban, egészen Ártándig. Akinél a megengedettnél több jövedéki árut (dohány, alkohol) találnak a határon vagy az úgynevezett mélységi (a határtól bentebbi) ellenőrzések során, annak a határőrök, vám- és pénzügyőrök lefoglalják az áruját, a bírságról csekket kap, s ha azt nem rendezi, listára teszik, és vele szemben beutazási és tartózkodási tilalmat rendelnek el. Így aztán sokan a kicsi, de biztos haszon reményében, kezükben megtömött szatyraikkal inkább napi rendszerességgel jönnek busszal, gyalog vagy kerékpárral Magyarországra. Tavaly novembertől az EU-csatlakozás miatt vízumkényszert vezettek be velük szemben. A vízum ingyen van, de hamar betelnek a pecsétekkel az oldalak. Az útlevél viszont drága: néhány vízum és megtelik. Negyvenötezer forintnyi grivnyába kerül Ukrajnában a sürgősségi, azaz tíz napon belül kiadható új útlevél. Nem mellékes, hogy odaát ez egy félévi fizetésnek megfelelő összeg. Bevált módszer, mert mindenre van nyomor és korrupció szülte kiskapu, hogy kétszáz forintos lapul az ukrán vámosnak átadott hivatalos iratban, s cserében nem kerül pecsét az oldalakra.
Az igazi üzlet persze a benzinezés. Ukrajnában 90-100 forint a kutaknál az ólommentes benzin literje. Egy tiszabecsi italkimérésben arról beszélnek a helyi fiatalok, hogy odaát az egyik tiszaújlaki portán már nyolcvankét forintért is lehet tankolni. Be is indítják a böhöm Mercedesek és BMW-k motorját, majd irány a határ. Indul az éjszakai műszak. Kárpátaljai társaikkal együtt annyiszor fordulnak, ahányszor csak tudnak. Odaát hosszú kilométereken kanyarog az átjutásra váró kocsisor. Magyarországon kifejtik az üzemanyagot, s itt szintén a házaknál százhúsz-száznegyven forintért adogatják literjét. Van, aki Kelet-Európa legnagyobb piacára, a nyíregyházira is elviszi a benzint, mert ott százhatvan-száznyolcvan forintért is vevőt találhat rá. Az itt élők tudomása szerint európai uniós csatlakozásunkat követően is ugyanilyen üzlet lesz a benzinezés, hiszen a tankban áthozni az üzemanyagot nem sért semmilyen törvényt. Magyar állampolgárok viszont cigarettát csak egy megbontott dobozzal hozhatnak át, így sokan a legrafináltabb trükkökkel próbálkoznak: a vámosok láttak már cigarettakartonokból kialakított hátsó ülést vagy olyan autót, amelynek üzemanyag-utánpótlását egy befőttesüvegből biztosították, az átalakított tank pedig füstölnivalóval volt megtömve.
Ebből él itt és a határon túl sok tízezer család.
A Romániában és Ukrajnában élő magyarság egy része úgy éli meg Magyarország EU-csatlakozását, hogy új vasfüggöny ereszkedik le a két ország közé. Májustól „csupán” annyiban szigorodnak a határátlépési feltételek, hogy jóval több pénzzel kell rendelkezni a határon, de ennek előteremtése a szegény sorsú embereknek gondot jelent. Győri Miklósné Angéla a Kárpátaljai Tiszaújhelyen lakik, s szintén a piacozásból próbál jövedelemhez jutni. Férje gátőr Kárpátalján, s a jövedelme hétezer forintnak megfelelő grivnya, ez édeskevés lenne a megélhetésükhöz s négy gyermekük támogatásához. Az idősebb lánya a szabolcsi Nyírcsaholyban él, oda ment férjhez, a kisebbik lány Fehérgyarmaton járt középiskolába, most pedig Beregszászon főiskolás. A nagyobbik fiú Budapesten szakácsnak tanul, s nemrégiben harmadik helyezést ért el egy európai szakácsversenyen. A negyedik gyermeke most érettségizik egy kárpátaljai magyar nyelvű gimnáziumban. Szerinte Magyarország mostoha a határon túl élő magyarokkal szemben, mert a kínaiak könnyebben jutnak nálunk letelepedéshez, mint ők, akik rozsályi, tiszabecsi s kassai nagyszülőkkel rendelkeznek. Hosszasan sorolja a letelepedés nehézségeit, onnan kezdve, hogy a gyerekek születési bizonyítványán még szovjet pecsét van, s azokat most ukrán bélyegzővel kell ellátni…
Már tizenöt éve, 1989 márciusától teljesíti szolgálatát az akkor nyitott beregsurányi kishatárnál Nagy Gábor, az európai uniós pénzekből korszerűvé vált, jelenleg már nemzetközi forgalmú átkelő megbízott parancsnoka. Az azóta végbement változásokkal kapcsolatban tréfásan megjegyzi: rajtam kívül már a bútort is lecserélték. Kezdetben a román határszakaszon egy húsz kilométeres sávban élők, az ukránon pedig a Szabolcs-Szatmár-Beregben (később Hajdú-Biharból is) és a nagyszőlősi, beregszászi, munkácsi, ungvári járásban élők járhattak át az átkelőn. A megélhetési turizmus a kilencvenes évek közepétől vált napi realitássá. Kezdetben a színesfém: réz, alumínium, nikkel csempészése járt nagy haszonnal, majd ezt felváltotta a cigaretta és a benzin határon történő átszállítása. A parancsnoktól megtudom, hogy az utóbbi hónapokban a határátkelőn a forgalom összetétele megváltozott, a személyforgalom pedig megugrott. Míg korábban ukránok tették ki a forgalom nyolcvan százalékát, s csak húszat a magyarok, mára a magyar átutazók száma megháromszorozódott. A magyarok a térség magyar vonatkozású nevezetességeit keresik fel (munkácsi vár, Verecke, Ökörmező, Huszt stb.), megtankolnak, s a hazai árakhoz képest fél áron vásárolhatnak kint élelmiszert és ruházati cikkeket. Az idén januárban 131 ezren, márciusban már 182 ezren lépték át Beregsuránynál a határt. Április első felében ez a szám meghaladta a százezret is! A parancsnok vám- és pénzügyőri relikviákat gyűjt, amelyekből jó néhányat a tárgyalóterem vitrinei mögött látni. Terve szerint muzeális értékek kerülnek az autóbuszos vizsgálóhelyiségbe is. Amíg kollégái az eldugott rekeszeket kutatják, az utasoknak legyen miben gyönyörködniük.
Tizenöt éve még két sávon, ma már kétszer hat sávon lehet átkelni a magyar– ukrán határon Beregsuránynál. Modern, európai színvonalú átkelők várják az utazókat a magyar–ukrán határ más átkelőin is, illetve a magyar–román határszakaszon. Nagyot fordult a világ, csak a megélhetési probléma maradt. Az átkelő egyik vitrinében elkobzott cigarettamárkákat látni: Trojka, Otaman, Aba, Lviv. Lent, a raktárban elkobzott cigarettáskartonok tízezrei sorakoznak.
Beregsuránynál néhány napja új zászlóoszlopot kellett felállítani. A magyar és az ukrán lobogók mellett kellett a hely az Európai Unió csillagos jelképének is. Holnap felhúzzák azt is.
Lebbencsleves milánóival. Az EU egyik legkeletibb ifjúsági szállását, a nagyhódosi Túr-parti Diákszállót Mikecz István működteti. A rokkantnyugdíjas testnevelő tanár „Kárpátok felől áramló friss levegőt”, kölcsei, szatmárcsekei kirándulást, Túr-parti fürdőzést, bográcsolást, ökörsütést, lovaglást ajánl az iskolás osztályoknak. Mint mondta: rendszeresen keresik fel a csepeli s budai iskolák csoportjai is. A férfi nem tudja, hogy számíthat-e az EU-csatlakozást követően a nyugati turistákra, mindenesetre a már meglévő lebbencsleves, magyaros burgonyaleves, krumplifőzelék, brassói aprópecsenye, mákos guba (?) kínálat mellé felvette a milánói makarónis és frankfurti leveses menüajánlatot is.
Móricz világa ma. A tiszacsécsei Hopka kocsmát nem csak azért érdemes felkeresni, mert itt találkozni olyan idős emberekkel, akiknek felmenői még ismerték a falu szülöttét, Móricz Zsigmondot. A 95 éves Kósa Károly, aki ma már nem bír az udvarán egy rendet lekaszálni, de „vezető sört iszik”, a digitális fényképezőgépemmel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy „egy karéj kenyeret nem adnék érte”. Az itt élők egy része szerepelt Zsigmond Dezső A rózsa vére című mozifilmjében is, amely a sajátos határ menti feketekereskedelemről ad hű képet. Délben megérkezik az egyik hazai cigarettagyártó képviselője, aki az elrettentő felirat nélküli (uniós előírás) cigarettákat ajándék gyújtóval látja el, hogy azokat a csatlakozás napjáig megvegyék. A hivatalos nevén Napkelte vegyesboltot és Napnyugta italboltot működtető Hopka Sándortól megtudom, hogy egy idegenforgalmi pályázattal milliókat nyertek a bolt és az italkimérés korszerűsítésére, az uniós előírásoknak való megfelelésre. Így megteremtették annak a lehetőségét, hogy az áru egy hátsó bejáraton keresztül érkezik az üzletekbe, zuhanyzó létesült a kiszolgálószemélyzet számára, és az udvari illemhelyet is lecserélték angol WC-re.
