Gödörben az egészségügy

Olvastam lapjuk Kitolási szakasz című írását (Magyar Nemzet Magazin, április 17.). Szerintem a cikkíró két problémát mos össze. Egyszer az egészségügy általános helyzetét, másodszor laikusként túlzott elvárásokat fogalmaz meg a szakma lehetőségeiről.

–
2004. 04. 30. 14:55
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Vegyük először az első problémakört. Szerintem az államnak alapvető feladata a közösségi érdekek védelmében az egészségügy működtetése, minden állampolgár számára a XXI. századi egészségügyi ellátás biztosítása. (Az oktatásra ugyanez áll.) Ezzel szemben ma nem az ember a legfőbb érték. Minden kormány az egészségügyön akar spórolni. Ma a kórházi műszereket, eszközöket kivétel nélkül világpiaci áron szerzik be. A gyógyszerekkel ugyanez a helyzet. Az élelmiszer, az energia is egyre drágább. Az egészségügyi költségvetés nem inflációkövető, mint a képviselői és miniszteri fizetések.
Az OEP kevesebbet térít a betegek ellátásáért, mint amennyibe az valójában kerül. Tessék elképzelni egy éttermet, amely köteles a betérőket ellátni, de kevesebbet fizetnek az ételért, mint amennyi a nyersanyag, energia, munkabér stb. ára. Az étterem, ugye, csődbe jut, bezárják. A kórházaknál előbb csődbiztost neveznek ki (akkora fizetéssel, amiből öt orvost lehetne fizetni), majd esetleg kamatra pénzt adnak a működtetésre, végül összevonják egy másik kórházzal (= megszüntetik), amely pénzügyileg ugyanúgy áll.
Teszik ezt egy olyan országban, ahol az afrikaihoz hasonlatos a születéskor várható átlagos élettartam, ahol a Horthy-korszakban is jobbak voltak az életkilátások.
Aztán: a beteg a patikában a gyógyszer árának 50 százalékát kifizeti, de ha kórházban kezelik, a kórháznak 100 százalékot kell fizetnie ugyanazért. Ott nem érvényes a taj- szám? Miért? Az OEP szent tehén, nagyra nőtt, diktatórikus vízfej, amely kiemelkedő fizetésekkel saját maga felemészti az egészségügyre szánt szűkös összeg egy részét. Emellett monopóliuma van, nem érdeke az egészségügy szolgálata. Mikor szüntetik meg az OEP természetellenes egyeduralmát? A háború előtt legalább öt társaság működött Magyarországon. A versenyhelyzet javára válna az egészségügynek is.
Végül beszéljünk az éhbérért dolgozó orvosokról. Hat év egyetem után 100 ezer forintos kezdő fizetést kapnak, egyharmadannyit, mint a négy évig tanuló közgazdászok és mérnökök, akiknek ráadásul nem munkaköri kötelességük az ügyelet. Négy-hét év múlva tehetnek szakvizsgát, ami után évente szinten tartó továbbképző tanfolyamokra, vagy drága kongresszusokon való részvételre vannak kötelezve, különben érvénytelenné válik a szakvizsga, s azt meg kell ismételni. A kamionsofőr tachográfos ellenőrzés mellett nem vezethet többet 8 óránál. Egy orvos miért dolgozhat szombat reggel 8 órától hétfő 16 óráig? Hogy gondolja bárki is, hogy végig ugyanazt a teljesítményt tudja nyújtani? Igaz, hogy elvileg lehet pihenni, ha éppen nem jön beteg, de próbáljon valaki egy állandóan csörgő telefonnal a füle mellett nyugodtan aludni. Milyen pihenés az? Egy hónapban hat ügyelet államilag engedélyezett, de orvoshiány miatt ez csak egy javaslat, nem szankcionálják.
Van vigasz: majd jönnek a magyarul nem beszélő, nem a nemzetközi standard szerinti diplomával jelentkező afgán orvosok, a magyar lakosságnak az is jó lesz. Hogy miért fizetjük a tb-t az egyre rosszabb ellátásért, azt nem mondják meg, szidjuk inkább az orvosokat! Az államilag tönkretett egészségügy helyzetén felháborodott lakosság dühét az egészségügyben dolgozó páriákra hárítja. Egyébként a főiskolai végzettségű ápolónők, szülésznők hasonlóan ki vannak zsákmányolva.
Néhány szó a szülészetről. Egyre-másra zárják be gazdaságosság ürügyén a szülészeteket. (Legújabban a szentendreiek mehetnek majd szülni a János-kórházba a Margit-kórházi szülészet bezárása miatt.) Az emberi élet egyik legveszedelmesebb ideje a világrajövetel. Régen 10-15 gyerekből 2-3 meghalt, amibe beletörődtek, ma igyekeznek a tragédiából meggazdagodni. Az anyagilag érdekelt ügyvédek ezt természetesen biztatják. Pedig a születési szövődményeket nem lehet egy bizonyos határ alá vinni. Nem lehet mindenkinél császármetszést végezni, annak szigorú szabályai vannak, ráadásul a has megnyitásának is számos veszélyes szövődménye van. A szülőszobán nem varázslók dolgoznak, nem mindig megy minden simán. A legnagyobb gond, hogy a baj mindig hirtelen jön, nem lehet előre látni, s másodpercek alatt kell több lehetőség közül az egyetlen helyeset kiválasztani, csalhatatlanul. Csoda, hogy a szülészek tíz évvel rövidebb ideig élnek, mint a többi ember?
Szerintem a lakosságnak a mainál sokkal jobb egészségügyi ellátást kellene kapnia, de ennek hiányáért ne az orvosokat, hanem az egészségügyet csődbe vivő politikusokat szidják. A privatizációval még a mainál is rosszabb lesz a csökkenő lélekszámú magyarság egészségügyi állapota, s tovább csökken a lélekszám.
Dr. Petróczi István
szülész főorvos, Budapest

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.