Pedig ha a nyolcvanas évek végi ellenzéki eseményekről készült felvételeket nézzük, vagy az első demokratikus választás idején történtekre emlékezünk, úgy tűnhet, a fiatalság igen jelentős arányban képviseltette magát a történelemformálásban. S ez Budapestre akár érvényes lehet most is. De vegyünk egy apró vidéki települést, ahol a rendszerváltozás csupán egy volt a tévéhíradóban látható tucatnyi esemény közül. Ebben a közösségben mindenki ismer mindenkit, így aki az átlagosnál aktívabb közéleti szereplésre, ne adj’ isten politizálásra adja a fejét, azt a többség feltűnési viszketegségben szenvedő törtetőnek tartja. S a fiatalok között még rosszabb a helyzet, mert a politizálás megreked a „ciki” kategória szintjén. Ráadásul a KISZ megszűnésével eltűnik a lakóhely egyetlen – még ha olyan volt is, amilyen – ifjúsági szervezete, így az össznépi összejövetelre kizárólag a hét végi diszkó ad lehetőséget. A fiatalok hétköznapjait a tengés-lengés teszi ki, s eszükbe sem jut, hogy akár politikai, akár civil szervezetek tagjaiként küzdjenek a jogaikért. Érhető, ha aztán viharos gyorsasággal szoknak le arról is, hogy elolvassák az újságot vagy meghallgassák a híreket, hiszen közvetlen világuk tapasztalatai köszönő viszonyban sincsenek a nagypolitika hangzatos üzeneteivel.
Pedig a magyar demokrácia történetének legújabb fejezete korántsem a pesszimizmus jegyében indult: a tanulmányból kiderül, hogy a fiatalság nagyobb része a politikai és gazdasági rendszerváltástól egyértelműen a társadalmi létfeltételek általános javulását várta. A pozitív hangulat három év alatt azonban viszszájára fordult: 1994-ben a megkérdezettek 79 százaléka már úgy vélte, az ország gazdasági helyzete az elmúlt egy évben romlott.
Fontos megemlíteni, hogy mind a 2000-ben, mind a korábban végzett vizsgálatok során a különböző településtípusokon merőben más eredmények születtek. A végkövetkeztetést leegyszerűsítve kijelenthetjük, hogy a fővárosi ifjúság bizonyult a legoptimistábbnak, s ahogy csökken a vizsgált települések lélekszáma, úgy látják a fiatalok egyre sötétebbnek mind saját jövőjüket, mind az országét.
A kutatók azonban arra is kíváncsiak voltak, mennyire keltik föl kíváncsiságukat a köz ügyei. A politikai érdeklődést ötfokozatú skálán mérve a 15 és 29 év közötti fiatalok meglepően egységes álláspontot alakítottak ki: a vizsgált korosztályban 2,2-es, tehát még gyenge közepes sem volt az érdeklődés átlaga. A felmérés ezen részének legelgondolkodtatóbb fejleménye, hogy úgy tűnik, a politikai érdeklődés erőssége, mélysége összefügg a szülők társadalmi helyzetével. Az elemzők szerint általánosságban elmondható: minél magasabb a szülők iskolai végzettsége vagy beosztása, annál nagyobb a fiatal politika iránti affinitása. A vizsgálat eredményeit értékelők nem mondják ki, de ez a folyamat kétségtelenül egy önmagát reprodukáló elit létrejöttét eredményezheti.
A politikai kötődés kialakulásához nélkülözhetetlen a hírek „fogyasztása”, de ez fordítva is igaz: minél fogékonyabb a fiatalság a politika iránt, annál valószínűbb, hogy kialakul benne az információgyűjtés szükséglete. Az Ijfúság, 2000 eredményei arra utalnak, hogy az elmúlt években a tájékozódás és hírfogyasztás szerkezete teljesen átalakult. A változás egyik legszembetűnőbb példája, hogy a fiatalok nem vagy csak ritkán olvasnak napilapokat, ráadásul az újságolvasók egyre gyakrabban elégednek meg valamely bulvárlappal. Ugyanakkor a kilencvenes évek eleje óta változatlanul a televízió a fiatalok első számú hírszolgáltatója. A kereskedelmi csatornák megjelenése azonban átrendezte az erőviszonyokat, mert a 15–29 év közötti korosztályhoz tartozók kiemelkedően magas arányban tájékozódnak az RTL Klub és a Tv 2 hírműsoraiból. Mint ahogy 2000-re megváltoztak a rádióhallgatási szokások is: a háttérrádiózás térhódításával a most felnövekvő generációk egyértelműen rövid, könnyen befogadható hírekre vágynak, amelyekben mind kevesebb a politika.
A szociológiai felmérés készítői kíváncsiak voltak arra is, hogy a közéletben aktív fiatalok mely szervezetekben tevékenykednek. A kérdés fölvetése Magyarországon és bizonnyal a többi volt szocialista országban is azért érdekes, mert a rendszerváltozás a szabad döntés lehetőségét hozta el a korábban gyermekkoruktól különböző ifjúsági szervezetekbe kényszerített fiataloknak. Más kérdés, hogy a többségük a lehetőséget teljes szabadságként, vagyis mindennemű szervezeten kívüliségként értékelte. Az elmúlt évtizedekben folytatott vizsgálatok tehát folyamatosan azt mutatták ki, hogy míg a rendszerváltozás idején s közvetlenül azután a 18–35 év közötti korosztály 13 százaléka volt tagja valamely politikai ifjúsági szervezetnek, addig például 1994-ben már csak 1,8 százaléknyian állították magukról ugyanezt. A két szám alátámasztja azt a vélekedést, mely szerint a kilencvenes évek eleji gazdasági-társadalmi folyamatok a különböző szervezetek válságát, kiüresedését, a tagság folyamatos erózióját okozták. A 2000-es vizsgálatból a következők derülnek ki: a 15–29 éves korosztályban a megkérdezettek 7 százaléka tagja valamely egyházi közösségnek, 4 százalékuk szabadidős és sportszervezetben, 2 százalékuk szakszervezetben, szintén 2 százalékuk diákszervezetben tevékenykedik, míg más civil szervezet tagjának 1 százalékuk vallotta magát. A pártok, környezetvédelmi, politikai, helyi érdekvédelmi szervezetek esetében még az egyszázalékos arányt sem sikerült kimutatni. A szakemberek azt a következtetést vonták le, hogy „mindezek megerősítik az 1994-ben jelzett folyamatokat: a szervezetek nem képesek a 15–29 éves korosztályt aktivizálni, értékközvetítő és értékátadó funkciójukat betölteni”.
A 2000-ben végzett s az idén publikált kutatás végkövetkeztetése tehát az lehet, hogy még azok a fiatalok is, akik a rendszerváltáskor aktív közéletet éltek, később jelentős hányadban váltak kiábrándulttá, paszszívvá. Sajnálatos, hogy ez a folyamat azóta is eredeti medrében halad, vagyis sem a civil, sem a politikai szervezetek nem tudták helyreállítani megtépázott tekintélyüket, így továbbra is kérdéses, hogy mikor és minek a hatására fog a fiatalság ismét a közélet felé fordulni.
origo.hu
Fidesz-szóvivő a Zelenszkij-Magyar Péter összjátékról: a brüsszeli báb elvégezte az első feladatát
