(kul. túra-e a horgászat…)

Én nem tudom, milyen módszerek vannak Magyarország imázsának formálására. Kérdés az is, vajon mennyit tudnak hazájukról, annak teljességéről, kulturális és természeti értékeiről azok az emberek, akik itt születtek és itt élnek. Bensőséges képet őriz-e önmagában egy kiskunsági a Balatonról, vagy egy zalai az egri borvidékről? Honnan és hogyan szerzi ismereteit, miként támad fel érdeklődése? Honnan kaphat hiteles információt? Természetesen ugyanezek a kérdések vonatkoznak a külföldiekre is. Csak – velük kapcsolatosan – a nyelvi korlátok eleve akadályt jelentenek. Gyakran kapunk hírt arról, hogy bizonyos történeti művek akár angol, akár francia vagy német nyelven mily pontatlan információkat közölnek hazánkról, sőt olykor szándékosnak tűnő ferdítésekkel is találkozunk. Lehet-e, kell-e védekeznünk ez ellen? Általában, ha turistaként külföldre utazunk, ajánlatos beszereznünk a megfelelő útikönyveket. Vannak közismerten megbízható, írott, fényképes kalauzok, amelyeknek információit és tanácsait követve eligazodhatunk idegen tájakon, sőt képet kaphatunk az ország lelkéről, az ott élő emberek szokásairól, gondolkodásmódjáról és képességeiről. A jó útikönyv felébreszti érdeklődésünket és rokonszenvünket, miközben eligazodásunkat szolgálja, hat érzelmeinkre is.
Nagy meglepetésemre és örömömre szolgált három magyar nyelvű, szép kiállítású útikönyv, amely a Tudex Kiadó gondozásában jelent meg. Az útikönyv szót használom, bár nem hagyományos bédekkerekről van szó; a könyvek a kul. túra összefoglaló címet viselik, kettő a Balaton vidékéről szól, a harmadik Eger városát, az egri borkultúrát és a Bükk vidékét mutatja be. A legújabban megjelent könyv a Horgász kul. túra a lehető legteljesebb és legfrissebb balatoni és horgászkalauz, elképesztő mennyiségű adatot, ismeretet, eligazítást, tanácsot tartalmaz vonzó és érdekfeszítő formában. Részletes információt ad a horgászvizekről, a helyszínen alkalmazható módszerekről, a szálláshelyekről, utakról, vendéglőkről, borpincékről, kulturális eseményekről. Zákonyi Botond elképesztő pontossággal hozza testközelbe a Balaton legeldugottabb zugait is, s közel négyszáz oldalon nemcsak a horgászok, hanem a civilek számára is vonzó módon, ugyanakkor szakszerűen és tárgyszerűen írja le mindazt, amit egy utazó számára a Balaton jelenthet. Elképesztően gazdag ez a könyv, s ami talán ennél is értékesebb: precíz és naprakész.
Csopak nekem úgyszólván a második otthonom. Nemcsak a falu, hanem a kikötő környéki nádas s a nyílt víz is. Több mint húsz év tapasztalata van mögöttem, a széljárást, a viharokat, a süllőket és pontyokat illetően, s ismerem a csopaki horgászok kedélyvilágát is. Ebben a körben tehát a legalaposabban ellenőrizni tudom Zákonyi Botond (aki egyébként az egyik legtekintélyesebb horgász-szakíró és horgász-filmrendező) állításait. „A balatoni pontyállomány megritkulása a legjobban talán a két (csopaki) öböl környékén érződik, pedig sok évtizeden át számos nagy pontyot adtak sűrű nádasai” – írja a szerző. E számos nagy ponty közül magam is kifogtam néhányat, de – valóban – évről évre egyre kevesebbet.
Talán az olvasó emlékszik rá, hogy tavaly Csopakon rendeztük meg a I. balatoni hal- és borfesztivált. Az útikönyvben a fesztivál egyik házigazdájáról, a Dobó Vendéglőről ez áll: „Dobó József és családja az egyik legjobb vendéglőt vezeti a környéken. Az ügyesen átalakított százötven éves uradalmi, tiszti lakás egész évben várja a vendégeket hatalmas étel- és borkínálatával.” Szó esik a Szent Donát pincéről, a rendezvény megnyitójának színhelyéről, sőt az aprócska beregháti Tóth pincéről is, ahová tavaly Mádl Ferenc ellátogatott.
Rendkívül igényes kiadásban jelentek meg ezek az útikönyvek, s ez az igény nyilván hozzájárulhat egy politikától független országimázs kialakításához.
Hogy igazi sikersorozat lesz-e a kul. túra, én nem tudom…