Vásáry Tamás megítélése szerint a zenekari tagok belefáradtak a küzdelembe, csökkent korábbi lelkesedésük. Ő maga hiába próbált több ízben is javítani a helyzeten, lemondásával „megadja a lehetőséget egy olyan személy kinevezésére, aki megfelelő kapcsolatokkal rendelkezik a felső vezetés felé, és reményei szerint sikerrel oldja meg a problémákat”.
Megkérdeztük a történtekről Héti Aport, a Rádiózenekar ügyvezető igazgatóját, de a Magyar Rádió belső szabályzatára hivatkozva, miszerint az elnökség engedélye nélkül nem nyilatkozhatnak mint alkalmazott, kitért a válasz elől. Magánemberként elmondta, hogy roppant fájlalja a fő-zeneigazgató döntését, hiszen nagyszerű dolog együtt dolgozni Vásáry Tamással. Tény, hogy a vezető karmester önhibáján kívül lehetetlen helyzetbe került.
Vásáry Tamást mindenekelőtt arról kérdeztük, miért épp most telt be a pohár, miért adta be azonnali hatállyal a lemondását. Jó ideje megállás nélkül, ám sikertelenül próbálkozott a zenekar helyzetének megoldásával – jelentette ki a főzeneigazgató. – Holott ígérete is volt rá, miszerint a nemzeti intézmények anyagi támogatását megemelik, ők is sorra kerülnek. Strukturális probléma is fennáll, mert a médiatörvény leválasztja őket a kormány költségvetéséről, ám ettől függetlenül mindent meg lehet oldani, ha vészhelyzet van. A dolog nem új keletű, hiszen romantikus bérletsorozatuk első, októberi koncertjén beszédet intézett a közönséghez a zenekar helyzetének tarthatatlanságáról, s a fogadáson már kijelentette, hogy otthagyja a zenekart, de azóta is reménykedett a megoldásban. Ám miután kiderült, hogy közbenjárására az államfő háromszor kérte meg az illetékes hatóságot – akire elsősorban tartozna a zenekar támogatásának megoldása –, orvosolja az ügyüket, azaz mentse meg a zenekart, s ő még csak addig sem jutott el, hogy beszélhessen az illetékes körökkel, rájött, reménytelen a helyzet. A zenészek morálja anynyira lesüllyedt, hogy volt rá eset, amikor a közönség is érzékelte: ez már nem ugyanaz az együttes. Valahányszor kiáll a pódiumra, egy fásult zenekarral találja szemben magát, amelyet legfeljebb a zenélés ragad magával, de a tarthatatlan körülmények hovatovább a színvonal rovására mennek. Nagy erényük, hogy szívvel-lélekkel muzsikáltak itthon és külhoni turnésorozatokon egyaránt – amit lemezfelvételeik is tanúsítanak –; a lelkesedés mostanra elszállt, belefáradtak, s ráadásul érzi a zenészek részéről a kimondatlan vádat, hogy ő mint vezető megkapja a maga szép honoráriumát, „mi meg koldusbotra jutottunk, nem járta ki nekünk a nagyobb támogatást, mint Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusoknak, vagy Fischer Iván a Fesztiválzenekar tagjainak, az Operaház a saját zenekarának”. Percig sem állítja – teszi hozzá Vásáry –, hogy sokallaná, amit a többiek kapnak, sőt méltányosnak találja, hiszen meg is látszik a játékukon, csupán a saját zenekara juttatását szeretné megemelni. A kezdeti, fölfelé ívelő sikerszéria után szárnyaszegett, lehangolt muzsikusokkal találkozik, akikről a végén az is elterjedhet, hogy ha őket nem becsülik meg anyagilag, bizonyára meg sem érdemlik. Még a zeniten álló zenekar élén kívánta meghúzni lemondásával a vészharangot, amikor már látni a hanyatlás elkerülhetetlenségét. Úgy érzi, most – mielőtt még észlelni lehetne a megbecsülés hiányának romboló hatását, és még nem jött el az a pillanat, amikor nem kapja meg muzsikusaitól az emberi hitelt – kell meghoznia az áldozatot, és odadobnia saját egzisztenciáját (2006-ig tart a szerződése) ahhoz, hogy felhívja a figyelmet a vészhelyzetre. Másrészt lehetőséget kínál arra – szögezte le –, hogy helyébe olyan vezetőt találjanak, akivel szóba állnak majd a felső hatóságok. Hangsúlyozta, nem a rádiótól várja a támogatást, hiszen az intézmény az idén másfél milliárddal amúgy is kevesebbet kap. Ugyanakkor az úgynevezett rádiós feladatokon kívül (kortárs művek bemutatása stb.), melyeket mindenkor ki tud fizetni az intézmény, a magyar zenekultúrát képviselik bel- és külföldön egyaránt magas szinten – de ennek folytatása már a többi zenekarhoz mérhető állami dotálást igényelne. Kérdésemre, ha mégis kompenzálnák a zenekar költségvetését, akkor visszavonná-e lemondását, Vásáry úgy válaszolt: természetesen, de akkor mindent újra kellene tárgyalni.
origo.hu
Családi fotót posztolt Orbán Viktor anyák napja alkalmából
